Megbékéltet a kereszt

T

ovábbra is a bölcsesség gyakorlati oldalát hangsúlyozza a prédikátor (Préd 10,12-20). Nemcsak meglétének áldásait emeli ki, hanem a bölcsesség hiányát is megmutatja. Elmondja, milyen is az élet a bölcsesség nélkül. Mi már a bölcsesség alatt érthetjük a Szentlélek jelenlétét. Mert meglátszik, amikor a Lélek vezet, vagy pedig a saját belátásunkra hagyatkozunk. A bölcsesség a mindennapi életben a helyes, Isten akarata szerinti döntésekre vezeti az Úr tanítványait.

Jaj-mondást is olvasunk ebben a könyvben. Jaj, ha a vezető gyermek, vagyis, ha nem válik felnőtté, hanem megmarad gyermeknek, vagyis mindig mások gyámsága alatt él. Pál apostol is rámutatott, hogy a hívő életnek növekednie kell. Nagy baj az, ha gyermekek maradunk. Aki hitre jut, annak az életében folyamatosnak kell lennie a növekedésnek, és el kell jutni az önálló döntésekhez vezető felnőttkorra. A növekedés alapja az Igével való élés. Aki rendszeresen táplálkozik, az növekszik is. És aki felnőtté válik, az már kemény eledelt is fogyaszt, vagyis maga is képes tanulmányozni a Szentírást, és általa meglátja az Isten akarata szerinti döntést.

Az Igével való élés kimunkálja bennünk Isten országa rendjét. Mert ott rend van, és ha hozzá tartjuk magunkat, az életünk is rendben fog zajlani. A bölcsesség által irányított és fegyelmezett ember kézben tartja szükségleteit, ő uralkodik felettük, és nem válik rabjukká. A felnőtté vált hívő tud jól élni Isten ajándékaival, és így azok áldássá, életerővé válnak a számára. Aki bölcsesség nélkül nyúl az ételhez, az italhoz, könnyen rabbá válhat.

A bölcsesség jelenléte vagy hiánya kitűnik abban is, ahogyan dolgainkhoz viszonyulunk. A bölcsesség munkára serkent, és rámutat arra, hogy ami elromlik, azt ki kell javítani. A mai ember már nem szeret javítani, inkább lecseréli a rosszat egy újra, ez azonban nem mindig jó eljárás. Ráadásul lelkileg tompává tesz, mert megszokjuk, hogy nem kell csinálni semmit. A bölcsesség kimunkálja felelősségtudatunkat. Rámutat, hogy az életünkért, dolgainkért mi magunk vagyunk a felelősek. Életünk alakulása, annak milyensége rajtunk múlik. Nem lehet mindent mástól elvárni, nem lehet mindenért csak másokat okolni. Isten Szentlelke által meglátjuk saját felelősségünket, és vállaljuk is azt. Ezt mondja az Ige bűnbánatnak. Jónás is meglátta a hajó fedélzetén, és meg is vallotta, hogy a vihar miatta van (Jón 1,12). Ez nagyon fontos, látnom kell, hogy én vagyok a felelős életem viharaiért. Aki ezt elismeri, az Úrtól bocsánatot kap és megnyílik előtte az új kezdés lehetősége is.

A prédikátor rámutat, hogy a gondolatban elmondott átok sem jó - se kimondva, se gondolatban ne átkozzunk. Az Újszövetség pedig már nem csupán tiltja az átkot, hanem egyenesen felszólít, hogy áldjuk azokat is, akik minket átkoznak (Mt 5,44; Rm 12,14). Isten gyermeke szívében és megnyilvánulásában nincs helye az átoknak, csak az áldásnak. Mert az átok rombol, az áldás pedig épít és megújít. Átok helyett szabad imádkozni a másikért. Mert az igazi megoldást az jelenti, ha az a másik ember is a szívében megváltozik, Jézus tanítványa lesz.

Pál sodró erejű himnuszt énekel, amely az Úr Jézusról szól (Kol 1,15-20). Csodálatos, hogy fogságban, bilincsek közt is Jézust látja. Nem nyafog, nem panaszkodik, nem sorolja sérelmeit, és nem foglalkozik sebeivel sem. Számára Jézus a minden. Bárcsak így lenne tele a mi szívünk is az Úrral, hogy bárhol legyünk, bárhogyan érezzük magunkat, Ő árad belőlünk. Mert Pálból Krisztus árad, krisztusi levegő árad, ezért jó körülötte lenni. Az áporodott levegő Pál szavai által eltávozik, és friss, krisztusi illat terjed szét helyette.

Az apostol Jézust szemlélve Istent látja. Felismeri, hogy Jézus Isten képe. Ha az Atyát szeretnénk látni, figyeljük Jézust, mert Isten olyan, mint a Fiú. A Teremtő Isten Őbenne hajolt le hozzánk, bűnös emberekhez. Jézus Isten bűnösök iránt megnyilvánuló szeretete. Benne és Általa érkezik a kegyelem életünkbe. Érte van bűneinkre bocsánat. Ezért dicsérjük Istent. Legyen tele a szívünk hálával, hogy van még kegyelem.

Pál is felismerte és megvallotta, hogy minden Benne teremtetett, Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. Vagyis a mi életünk is akkor áll meg, akkor maradunk meg a keskeny úton, és így a szabadulásban, ha mindvégig Benne maradunk. Nélküle nincs stabilitás, nincs kitartás, nélküle nincs megmaradás.

Az egyház is csak addig marad meg, amíg Benne marad. Az intézmény megmarad, de az élet eltűnik, ha nem maradunk Benne. Az Egyház akkor tölti be küldetését, ha Krisztus a feje. Vagyis engedi, hogy az Úr irányítsa, és engedelmeskedik is Neki. Az egyház és minden hívő ember feladata rámutatni, hogy csak Krisztusban van megbékélés. Isten Általa békéltet meg önmagával. Nem vezet az Istennel való megbékéléshez más út, csak egyedül Jézus. Nincs más hely a megbékélésre, csak a kereszt. Nincs más vegyszer a bűn eltávolításra, csak a kereszten kiontott vér.  Ez igaz egymás felé is, csak Jézusban tudunk megbékülni a másik emberrel, csak Általa rendeződnek problémáink. Csak a kereszt alatt találhatunk egymásra is. 

Áll a Krisztus szent keresztje

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Isten áldásával.