A
|
prédikátor valóban átgondolta az életet, és
igyekezett mindent megvizsgálni, kipróbálni, így saját tapasztalat alapján
tudta megállapítani, mi is a jó, minek van értelme (Préd 2,1-12). Fontos ez a
vizsgálódás, mert gyakran anélkül fogunk bele dolgokba, hogy végiggondolnánk, mi fog ezzel járni. Sok esetben azért teszünk valamit, mert mások is
teszik. A fiatalok jó része azért kerül
függőségbe, mert az alkoholt, a drogot, a cigarettát társaik biztatására
próbálják ki. Nem gondolják végig, hogy ezek a cikkek szenvedéllyé válhatnak.
Nem gondolják végig, hogy az ital és a drog méreg, amikor észreveszik, van,
hogy már késő. Bár ha felismerjük, hogy rabok vagyunk, még van remény a
gyógyulásra, mert az Úr le tudja oldani a köteléket.
Tehát a prédikátor mindent kipróbál, amire lehetősége nyílik, és
megtapasztalja, hogy ha Isten nélkül fogunk neki dolgoknak, hiábavalókká válnak,
sőt, az életünket is hiábavalóvá teszik. Az
Ige által fegyelmezett személy válik képessé jól bánni az élet kínálta
lehetőségekkel. Ha nem az Úr irányít, ha nem az Igén mérem le dolgaimat, könnyen
kiszolgáltatottá válok, és elveszítem a dolgok fölött az uralmat. Minden Krisztusban nyeri el igazi célját és
értelmét.
Lényeges meglátni a prédikátor szemléletmódját. Úgy áll az élethez, hogy
mindent magának akar megszerezni, és itt a probléma. Azért válik minden
hiábavalóvá, tehát veszíti el az értelmét, csúszik ki kezünkből az igazi cél,
mert magunknak tesszük, amit teszünk. Nézzünk Jézusra, meglátjuk, hogy Ő
mindent Isten dicsőségéért tett. Az vezérelte, hogy életével megdicsőítse az
Atyát.
Az öncélú, a maga dicsőségéért fáradozó ember kiüresedik. A prédikátor is
azért éli át a csömört, mert önmagát helyezte a középpontba. Amikor ezen
változtat, helyreáll az élete. A munka sem önmagáért van, hanem azért, hogy
szolgálja és segítse az életünket. A munka akkor válik áldássá, ha általa Isten
országát igyekszem építeni, ha az Úr szolgálatába állítom. Nagyon fontos
megtanulni, hogy minden teremtett dolog akkor válik áldássá, kerül a helyére,
ha általa Istent szolgálom, országát építem. Nem az ember van a munkáért, hanem
a munka az emberérét, nem a munka a cél, az élet, hanem segíti az életet. A
férfi-női kapcsolatban is az a hangsúlyos, hogy felismerjük, nem a nemiség a
középpont, nem a házasság a cél, hanem ezek Isten ajándékai, és az Úrtól kapott
társsal és a maga idejében válik egymást gazdagítóvá.
Amennyiben Isten szavának a vezetése nélkül indulunk az életnek, és a
szenvedélyünk, vágyunk vezet, könnyen elronthatjuk azt is, ami jó, ami
áldás. Ezt követően pedig hamar
kiábrándulunk. A kiábrándulástól a Krisztust követő, fegyelmezett és
mértékletes életmód óvhat meg. Ha
elveszítettük életkedvünket, nem látjuk értelmét a mindennapoknak, keressük
Jézust. Benne és általa új értelmet nyerhet az életünk. Ő tud helyes irányba
állítani minket. Mennyi kiábrándult, a csalódás vermébe zuhant életet állított
talpra az Úr. Hiszen egy leprásnál nem kell reménytelenebb, azonban megmutatta
még az ő számukra is az Úr, hogy soha ne adják fel, hanem hívják Őt segítségül, és a remény valósággá válik, az életük ismét teljessé lesz. Kell-e
csalódottabb, kiábrándultabb a harmincnyolc éve bénánál, aki már gyógyulni sem
akar, amikor Jézus megkérdezi tőle: akarsz-e meggyógyulni? Ennek ellenére Jézus szava kiemelte a magába
süppedtségből, és talpra állította. Így állíthat minket is talpra, halljuk meg
szavát, amikor így szól: kelj fel és járj! Mozduljunk meg, és induljunk el
Jézus nyomában. Tedd meg az első lépést, mert csak azt követi a második.
Ismét látja János a megnyílt eget - de jó, hogy ebből a földi
nyomorúságból, a mindennapok taposómalmából, az irigységből, gonoszságból,
tehetetlenségből lehet felfelé tekinteni (Jel 19,11-16). Van egy másik világ,
és ha hittel imádkozunk, és olvassuk a Szentírást, megnyílik előttünk. Isten
országa ma is feltárul az alázatos szívvel közeledő előtt, szükségünk is van a
felfelé tekintésre, mert egyébként elkeseredünk.
János egy fehér lovat lát, és a rajta ülőben az Úrra ismerünk. Nézz fel,
és meglátod Őt, a hűt és igazat, aki igazságosan fog ítélni. A sok
igazságtalanságot látva már vágyunk arra, hogy jöjjön az Úr és ítéljen, de ne
feledjük, Ő nemcsak a másik embert, hanem engem is megítél. Ezért úgy várjam,
hogy már most álljak elé és engedjem, hogy megítélje az életem. Ebben az
ítéletben még bűnbánatra juthatok, és ha ezt teszem, és vállalom, aki vagyok,
bűnbocsánatot nyerhetek. Azért áll a
kereszt, mert rajta Ő fizette ki minden tartozásom. Kihullott vére által
megtisztulhat a szívem.
Ő Isten Igéje, Ő az, aki megszólít és elhív. Ha hallgatunk szavára és
követőivé válunk, ha ma is azt igyekszünk megcselekedni, amit Ő mond, akkor mi
is a seregébe tartozunk. Jó az Úrhoz tartozni, vele csatába szállni a bűn, a
gonoszság, a megkötözöttségek ellen. Az Ő szavában szabadító erő van.
Ő a királyok Királya, uraknak Ura. Legyen Ő már ma a te királyod is.
Engedd át Neki a trónt, és akkor nem félelmetes, nem haragvó királyként kell
Vele találkozni, hanem kegyelmes Úrként jelenik meg a számunkra. Bízzuk rá
magunkat már ma a kegyelemre.
MILY DRÁGA NÉKÜNK EZ A JÓ HÍR
Mily drága nékünk ez a jó hír,
Mily édes örömtelten zeng!
Halljátok a nagy szabadítást,
Mely Jézusban lett a mienk!
Ó bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég.
Leszállott a mennyei fényből,
Elhagyta dicső hazát,
Hogy eltörhesse rabbilincsünk,
Hogy hintsen az éjbe sugárt.
Ó bízd magad e kegyelemre...
Ó jöjj el hatalmas urunkhoz,
Fáradt, szomorú, jer ide!
Érted gyötrődött a kereszten,
Hát bízva jöhetsz elébe.
Ó bízd magad e kegyelemre...
Csak Jézus az, aki segíthet,
Üdvöt nem ad más, csakis Ő.
Itt áll, és türelmesen vár még.
Mit késel? Nincs már sok idő!
Ó bízd magad e kegyelemre...
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése