Új lemez

V

annak olyan dolgok az életben, amik sokakat megtévesztenek (Préd 8,9-9,23). Ezek közé tartozik, amikor azt látjuk, hogy a hit nélkül élő vagy gonosz ember minden baj és következmény nélkül éli le az életét. Vannak, akiket ez arra a meglátásra ösztönöz, hogy jobb Isten nélkül élni, jobb dolga van a bűnben járónak. Azonban a prédikátor túllát ezeken és felismeri, majd őszintén megvallja, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk. Annak a jó, aki ismeri és féli az Urat. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a világban minden álmaink szerint alakul, vagy elkerülnek a bajok, hanem azt, hogy Isten országába tart az életünk. Aki hisz Krisztusban, örök élete van, és nem megy ítéletre, mert az Úr Jézus magára vette azt. Ez lényeges, de ehhez már szükségünk van az Újszövetség ismeretére, abból értesülünk Isten drága kegyelméről, ami által reménységet és örök jövőképet kapunk. Isten nélkül a világról is torz kép alakul ki bennünk. Azonban nagy kegyelem, hogy még mindig van lehetőség megismerni az Urat és mindazt, amit értünk tett. Jó, hogy Krisztusban felragyog előttünk irgalma és szeretete. Rajtunk múlik, hogy szánunk-e időt Istenre? Igen, ezt a döntést nekünk kell meghozni. Ne feledjük el azonban, hogy életünk célja ez, pont azért élünk, hogy megismerjük Teremtőnket és kapcsolatba kerüljünk Vele. Ha ez megtörténik, minden a helyére kerül.

A prédikátor meglátta, nem mindegy, mire szánja az életét, mire adja oda a szívét. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4,23), írja szintén ő. Nemcsak írja, hanem ehhez is tartja magát. Mert minden felismerés akkor hasznos, ha komolyan vesszük. Jó, ha mi is odafigyelünk erre, és szívünket az Úr akaratának megismerésére szánjuk. Jó, ha addig nem lépünk tovább, amíg meg nem értjük Isten szándékát. Jó azt is megtanulni, hogy erre időt kell szánni. Isten soha nem siet, nem szabja magát rohanó világunkhoz, hanem mindent a maga idejében, a rendelt időben tesz.

Jó, ha mi is tisztán látunk, és nem csapjuk be magunkat, nem figyelünk idegen hangokra. Isten gyermekét is érheti sok minden földi élete során. Jó szembenézni ezzel, mert akkor nem fogunk elcsüggedni. Az Igéből is azt látjuk, még a tanítványokat, az első keresztyéneket sem kerülte el a szenvedés, a tragédia. Pünkösd után nem sokkal mártírhalált szenvedett István diakónus, majd kivégezték Jakabot is. A többi tanítvány is sokat szenvedett Jézusért. Pált pedig betegség gyötörte a különféle szenvedések mellett. Azonban az a vigasztalásunk, hogy mindezekben nem kell egyedül megállnunk, mert velünk van az Úr. A szenvedésekben, a földi nyomorúságokban Jézusra tekintő hittel mehetünk végig.

A Jelenések könyve hívogatással zárul (Jel 22,17-21). Egyrészt a menyasszony válaszol a vőlegény ígéretére: hamar eljövök, másrészt pedig a gyülekezet is hívogat másokat az élet vizéhez. Mi így válaszolunk-e az Úrnak? Ezt mondjuk-e Neki: jöjj? Vágyunk-e Vele találkozni, és vágyunk-e arra, hogy jöjjön most? Kész vagyok-e mindent elengedni és Elé menni? Esetleg még inkább ehhez a világhoz ragaszkodom?

Az élet vize ingyen elérhető, nem azért, mert értéktelen, hanem azért, mert az Úr kifizette az árat. Így azután csak arra van szükség, hogy szomjas szívem Hozzá vigyem. Az Ige elégíti meg az életemet, semmi más. Rajtam múlik, akarom-e az élet vizét venni. Én döntöm el, mit veszek, mert a világ is annyi mindent kínál. Válaszd az életet, az élet vizét, hogy megújulj, hogy reménységgel töltődj fel!

Ne késlekedjünk a jó választásával, mert nem tudjuk, mennyi időnk van. Az Úr azt ígéri, hamar eljön. Vegyük komolyan, ha azt mondja: hamar, akkor úgy is van. Ne késlekedjünk, hanem fogadjuk el az Úr kínálatát.

Bizony, elszalad az idő, elmúlik a lehetőség, ezt jelzi az is, hogy már egy másik iratot olvasunk az Újszövetségből. A Jelenések könyve huszonkét fejezete elsuhant, de remélem, az üzenete, az áldása, mozgósító ereje, vigasztalása azért megmaradt a szívünkben. Mától kezdve a Kolossébeliekhez írt páli levelet olvassuk (Kol 1,1-8).  Az első, mi megragadott, hogy Pál elmondja, ő Isten akaratából Jézus Krisztus apostola. Isten akarta, hogy az legyen, de ő nem. Ő tiltakozott, rugódozott, de az Úr legyőzte. Bizony, így van, mi is rugódoztunk, vagy még most is azt tesszük, mert nem akarunk tanítványok lenni. A rosszra milyen könnyen hajlunk. A sátánnak sokkal kevesebb energiát kell mozgósítania azért, hogy azt tegyük, amit mond.

Isten jót akar nekünk, mégis milyen nehezen szánjuk rá magunkat, hogy Jézus után induljunk. Ma hozzuk meg ezt a döntést, és induljunk el az Urat követni. Ha ezt tesszük, jó irányba fogunk haladni, nem tévedünk el, és célba érkezünk.

Itt is az első a hála. Mondhatnám azt is, alighogy felébred, halát ad. Hálával kezdi napját Pál. Pedig nincs mindig oka hálásnak lenni, mégis az Úr iránti hálával van tele a szíve. Miért? Mert tudatosan megkeresi azt, amiért hálát lehet adni. Kesereghetne is, de nem teszi. Siránkozás helyett hálás. Lehetünk mi is hálásak. Lecserélhetjük az eddigi siránkozós, nyafogós lemezt új, hálaadós lemezre.

Ma vizsgáljuk meg, mi van a szívünkben? Mi terjed általunk, és mi jut el belőlünk másokhoz? A Krisztusba vetett hitünk, szeretetünk, a bennünk élő reménység? Milyen jó lenne, ha ezek áradnának ki az életünkből. Azt is vizsgáljuk meg, növekszik-e és terem-e gyümölcsöt életünkben az evangélium? Ne hagyjuk ezeket a kérdéseket válasz nélkül. Szánjunk időt a megválaszolásukra.

Siessetek, hamar lejár

1. Siessetek, hamar lejár,

Kegyelmem már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt.

2. Elmúlt a perc, az életed,

Ma még ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt.

3. Ha elkésel, mi lesz veled,

Hogy mented meg a lelkedet?

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálra jut.

Ma még lehet…

Isten áldásával.