A teljes Írás

Z

akariás újabb látomást kap, ezen keresztül erősíti népét az Úr (Zak 2,1-17). Ez a látomás is a reményteljes jövőről, Isten csodálatos szabadító munkájáról szól. Isten Úr a népek felett is, ha fogságban is van az Ő népe, nem jelenti azt, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva. És egyáltalán nincsenek reménység nélkül, mert Istenük Úr a birodalmak felett is. Minden birodalom addig terjeszkedhet, ameddig az Úr engedi neki. 

A szarvak azokat a hatalmakat szimbolizálják, akik Izráelt és Júdát szétszórták, Asszíriát és Babilont. A szarv az erő és a hatalom jelképe, a fogságban élők számára lehetetlennek tűnt Babilónia szarvának /Hatalmának/ a letörése. Az Úr azonban kijelenti, hogy Számára semmi sem lehetetlen. Eljön a négy kovács, ők majd letörik a szarvakat, mert aki Isten népére teszi a kezét, annak szembe kell néznie az Úr ítéletével. Isten ma is oltalmazza övéit, bármilyen szarvak fenyegetnek, öklelnek felénk, Isten hatalma nagyobb ezeknél. Eddig még minden szarv letört egyszer. A legfélelmetesebb ellenség is szétszóratott, az Úr népe mindig reménységgel élhet. Lehet, hogy nem lesz mindig a középpontban, de nem is azért van jelen, hogy a világ éltesse, hanem azért, hogy bizonyságot tegyen a világnak a kegyelemről.

Ezután egy Jeruzsálemet megmérő férfit lát a próféta, de egy angyal szól az ifjúnak, nincs mit mérni, mert falak nélküli, korlátlan befogadó képességű, határtalan város lesz. Jeruzsálem újra megépül, de már ez a város más lesz, nem bezárt, hanem nyitott, tágas település lesz. Mi már tudjuk, hogy Jézus Krisztusban válik határtalanná Jeruzsálem, mert Isten országát hozza el a számunkra, amelyben nincsenek határok. Nincsenek határok, mert Krisztus a kereszten lebontotta a válaszfalakat.

Mennyire nem ez látszik ma, nagyon beszűkül Isten népe, és gyakran falak épülnek egymás között is.  Azonban ha az Úr Jézust közel engedjük szívünkhöz, és teljes mértékben Rá figyelünk, ezek a falak leomlanak. A népek között is csak Krisztusban omolhatnak le a válaszfalak, amíg nem Ő lesz életünk Ura, minden próbálkozás csupán emberi erőlködés. A falak leomlásához új szívre van szükség, arra, hogy Krisztus éljen bennünk, és lénye által formáljon és vezessen. 

A falakra azért sem lesz szükség, mert az Úr oltalmazza mindenfelől népét. Az Úr veszi őket körül, és megtapasztalják, falakra nincs szükség, mert az igazi biztonság az Úrnál található. Az elrejtettséget, amire szívünk vágyik, egyedül Ő tudja megadni számunkra. Nem a falak adnak védelmet, hanem egyedül az Úr lénye, szeretete. Az igazi biztonság, amikor népét az Úr karolja át. 

Azért hívogat magához a mi Urunk is, mert tudja, biztonságra vágyunk, és aki szeretne igazi oltalmat, jöjjön Hozzá. Úgy hív kiterjesztett karral, mint ahogy a tyúk hívogatja csibéit. Amikor veszélyt érez az anyamadár, szárnyai alá hívja csibéit, betakarja őket, és ha kell, életét adja, csakhogy a csibék megmeneküljenek (Lk 13,34-35). Jöjj az Úrhoz, vár reád, betakar, és amíg oltalmaz, életét adja érted. Ott a kereszten azért halt meg, hogy megmentsen a kárhozattól, a pusztulástól.

Hatalmas ígéretet kapnak, ujjongj, örülj, mert jövök már, és veled fogok lakni. Talán reménytelennek látod a helyzeted, és kétségbeesetten kiáltasz: meddig tart ez még, Uram? Meddig a nyomorúság, meddig az éjszaka? És Te, Uram, meghallod ezt a kiáltást, és üzened: jövök már. Mint ahogyan a szülő kiált bajba jutott gyermekének, ne félj, jövök már, sőt, itt is vagyok. Igen, Ő jön, és megsegít, sőt, Jézusban itt van, elérhető, csak hívd Őt bizalommal. Pünkösd óta tapasztalat a számunkra, hogy az Úr velünk, sőt, bennünk van. A Szentlélek által valósággá válik, amikor befogadjuk Jézust az életünkbe, hogy Ő bennünk lakozik. Így azután nem vagyunk magunkban. Bízd magad a kegyelemre, bízd magad a Szentlélekre!

Továbbra is saját életpéldájával bátorítja Timóteust az apostol (2Tim 3,10-17). Nézzen az ő életére, és meglátja benne az Úr munkáját. Felismeri, hogy Pálnak is sok nehézséggel, támadással kellett szembenéznie, de mindig ott volt az Úr hűsége, és Ő megszabadította. Timóteus is a hűséges Úrra nézzen, és bízzon szabadításában.

Ne engedjük megtéveszteni magunkat, aki valóban figyel az Úrra, és az Ő életformáját követi, üldözésre kell számítania. Miért? Mert támad a gonosz, és akik nem krisztusi emberek, akik a világ szerint élnek, mert az nekik jó, nem tudják elviselni Krisztus jelenlétét, és azt a fajta életet, amit a tanítványok képviselnek. De az Úr mindig jelen van, Benne minden körülmények közt bízhatunk.

Timóteus számára is az jelent megerősödést, ha nem az ellenfelekre figyel, ha nem hagyja magát megfélemlíteni. Mi figyelhetünk az igére, mégpedig minden téren. Isten a teljes Írást adta a számunkra, általa megerősödhetünk a hitben, átélhetjük, hogy az Úr körülvesz szeretetével. Az ige segít tovább, amikor erőt akar venni rajtunk a csüggedés. De az Úr igéje utat is mutat, felkészít az Isten országa szerint való életmódra. Másrészt világos útmutató is a számunkra, amikor elbizonytalanodunk. A világ nagyon ért az elbizonytalanításhoz. Az ige azonban bátorságot önt belénk, és megtanít vállalni Isten akaratát, az Ő törvényeit.

Az ige segít tájékozódni az értékét vesztett világban, megmutatja, mi a helyes. Mert ebben a világban felborulnak az értékek, amire Isten azt mondja, jó, a világ azt mondja rá, rossz. És amit az Úr rossznak, károsnak ítél, a világ ma jónak titulálja. Aki nem az igére figyel, eltéved. Köszönjük meg Urunknak, hogy ideadta az Írást. Vegyük is kézbe, tájékozódjunk általa, és akkor nem tévedünk el.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.