Fel lehet állni

A

 próféta Izráel hűtlensége ellenére is hű marad, ő az Urat várja (Mik 7,7-20). Határozott bizonyságtétel ez, ti tegyetek, amit akartok, de én az Urat várom, és a szabadító Istenemben reménykedem. Jó ezt olvasni, jó, mert azt mutatja, meg lehet maradni a hitben, akkor is, ha egyedül kell azon járni. Mi is mondhatjuk: ha senki nem tartja jó ötletnek, mi akkor is az Úr szabadításában reménykedünk. Ezzel bizonyságot teszünk arról, hogy számunkra az Úr a szabadító.

Ezen a reggelen is várhatjuk Urunkat, mielőtt nekifognánk dolgainknak, üljünk az ige mellé, és várjuk Őt. És aki Őt várja, nem csalódik, mert az Úr oda fog telepedni mellé, fog szólni igéjén keresztül. Ő ma is szól hozzánk, van üzenete a számunkra, Ő nem tesz úgy, amint mi szoktunk, hogy azért sem szól. Ő szól, mert szeret és tudja, hogy várjuk szavát, mert az Ő szava ad erőt, és tisztít meg a bűntől.

Ez a vallomás a szentíró életének nehéz helyzetében hangzott el, amikor csúfolódva magára hagyták, és úgy gondolták, nincs már esélye. Ő nem adja fel, kapaszkodik, mégpedig az Úr kezébe. Mert ez a világ ilyen, amikor segítségre lenne szükségünk és biztatásra, magunkra hagy, mint ahogy a tékozló fiút is magára hagyták élete mélypontján. Ahogyan a szentíró Isten kezébe kapaszkodik, úgy tegyünk mi is. Bízz ma is az Úrban, reménykedj segítségében, azzal a hittel, hogy Ő meg fog hallgatni. Az Úr meghallgat, nem fordítja el fejét, hanem épp arra vár, hogy végre segíthessen.

A csúfolódó ellenségnek, akik az ő bajának örülnek, azt üzeni: „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek.” Azt láthatjuk, hogy Isten gyermeke nem gyáva, bátran szembefordul a gonosszal, és kijelenti, elestem, vállalja, ez a tény, de ez még nem jelenti azt, hogy fekve is maradok. A gonosz azt akarja velünk elhitetni, hogy nem lehet talpra állni. Az ige pedig arról tesz bizonyságot, hogy igenis, talpra lehet állni. Legyen ma ez a vers az útmutatónk, az erőforrásunk, merjük mondani: elestem ugyan, de fölkelek. Igen, az Úr segítsége által fölkelek, nem maradok a földön, mert föl lehet állni. Igen, föl lehet állni a padlóról, ami ért, nem kiütés, csak megtántorodás, mert ott van az Úr, és Ő felsegít. Olvasunk olyan történetet az Újszövetségben, hogy az Úr kezét kinyújtva segíti talpra a Tőle segítséget kérő nyomorultat. Így segít most talpra téged is. Engedd, hogy felemeljen, és amikor ezt megteszi, erőtlen lábaidba új erő árad.

Ez a csodálatos biztatás a nép számára is üzenet, eljön az idő, amikor talpra állnak, újra néppé lesznek az Úr segítsége által. És majd az Úr fogja őket pásztorolni, újra csodás dolgokat visz végbe közöttük. Mindezek megtapasztalása Isten dicséretét váltja ki belőlük. Mert, aki átéli az Úr szabadítását, annak a szívéből magasztalás tör elő. Isten népe és mi is a bűnbocsánat csodálatos megtapasztalásában részesülhetünk. Már Mikeás is látja, Istennek a kegyelemben telik kedve. Az Ő lényéből a kegyelem árad. Ő meg akar bocsátani, eltapossa bűneinket, és a tenger mélyére dobja. Kell ennél csodálatosabb üzenet? Aki látja bűneit, és odaviszi az Úr elé, Ő azt megbocsátja és a tenger mélyére veti. Ez az igazi bocsánat, meg van a vétek semmisítve, volt - nincs, és nincs miről tovább beszélni. Fontos, hogy amit az Úr a tengerbe vetett, azt hagyjuk mi is ott a mélyben, ne menjünk vissza halászni. Menjünk tovább új élettel, tiszta szívvel.

Folytatódik Timóteus lelkigondozása, vezetése, mert bizony, nem könnyű neki sem. (2Tim 2,22-26) Látja maga körül a többi fiatalt, azokat, akik nem a hit útján járnak, és az életük őt is csábítja. Neki is meg kell küzdenie a fiatalság minden gondjával és kísértésével. Pál segíti ebben a harcban, de nem azt mondja, élj te is úgy, mint azok, hanem azt kéri, kerülje az ifjúkori kívánságokat. Arra mutat rá, hogy Krisztus követőjeként új barátokra, új közösségre van szüksége. A kívánságot akkor tudja elkerülni, ha tartózkodik olyan közösségektől és helyektől, ahol a világ erőteljesen megnyilvánul, ahol a szabadosság, a bűn érvényesül. Mint tanítvány, Timóteus is szabad, elmehetne bárhová, de tudnia kell, hogy mégsem mehet el bárhová, mert vannak veszélyes terepek. Van olyan hely, ahová az Úr sem menne velünk, és oda ne menjünk, másrészt ezek a helyek és emberek kísértést jelentenek. Péternek sem kellett volna a tűz mellé telepednie, ahol még erősebb támadásnak lesz kitéve. Szándékosan ne menjünk olyan helyre, ahol támadásnak tesszük ki magunkat, vagy ahol a régi életünk visszahúzhat.

Pál rámutat, hogy vannak, akik az Úr útján járnak, keressük azok közösségét, keressük azokat, akik az Urat hívják segítségül. Ez lényeges, mindig azok társaságát keressük, akik egy-egy problémás helyzetben azonnal az Úr segítségét keresik. Vannak, akik előbb maguk próbálkoznak, mások emberi segítség után járnak, de vannak olyanok, akik azonnal az Úr elé járulnak. Jó nekünk is mindjárt az Urat keresni, meg lehet tanulni, bármilyen problémával nézzünk szembe, bármilyen nehéz hírt halljunk, menjünk az Úr elé. Azonnal mondjuk el Neki, ne tétovázzunk, ne menjünk másfelé, mert az Úr vár, és Ő meghallgat és segít.

Minden élethelyzetben legyen az Úr problémamegoldása a minta a számunkra. Hadd lássa meg a környezetünk is, hogy nekünk van más válaszunk, mint ami a világnak. Mutassuk fel, hogy másképp is meg lehet oldani a problémát, és másképp is lehet oldani a feszültséget, amint ahogy azt eddig láttuk vagy tettük. Urunk mindig szeretetével és kegyelmével oldja a görcsöt, és rendezi el problémáinkat. Kövessük mi is ezen az úton Őt.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.