A
|
z előző
fejezet elcsendesedésre való felhívással zárul, mindenki csendesedjen el az Úr
előtt. Mindenki hallgasson, mert az Úr elindult, az Úr cselekszik. Minden
véleményt tegyenek félre, mert Isten mindenkit megcáfol, aki azt gondolta, Ő
magára hagyta népét, nem érdemes Benne bízni. Isten elindul népe
megszabadítására; csendesedjünk el mi is, és figyeljük az Urat. Elindul népe
megszabadítására, az üdvesemények célba juttatására. Talán úgy gondoljuk, nem lesz már semmi az
ígéretekből, nem jön az Úr, igénk azonban azt üzeni, bízzunk, mert jön. Ő ma is cselekszik,
és előreviszi a történelem kerekét.
Ezt követően Jósua főpap kerül a próféta látószögébe, az Úr angyala előtt
áll. Ez azt jelzi, nagy dolgok vannak készülőben, a főpap középpontba kerülése
a templom megújulását, az otthoni hitélet, a kultusz megelevenedését vetíti
előre. Isten cselekszik, és megindul az
addig téli álmot alvó élet. Amikor az Úr cselekszik, megpezsdül az élet, ott az
addig alvó táj megelevenedik. Így van az életünkben is, amikor az Úr megszólít,
elindul az élet, az igazi élet. Az addig béna és tehetetlen ember meggyógyul
és talpra áll. Hány ilyen eset történt, az Úr szólt, és elmúlt a merevség, és
ismét cselekvőképessé, alkotóvá vált az adott személy.
Jósua színre lépése azt is jelenti, hogy vele és a Izráellel is terve
van az Úrnak. A mozdulás arról tesz
bizonyságot, hogy van cél, igen, van cél előttünk, és ez Isten tervének a
megvalósítása. Azért szól az Úr, mert terve van az életünkkel, Jósua pedig kész ezt a
tervet elfogadni.
Azonban megjelenik a sátán is, szinte azonnal ott van, mert nem akarja,
hogy a már halottnak tűnő, elszáradt csontok képét idéző nép
megelevenedjen. A gonosznak nem érdeke
Isten népének a megújulása, azt akarja, hogy maradjon minden változatlan. Növekedjen a gonoszság, és ne legyen jelen a
világosság. Vádolja Jósuát, ezzel benne is kétségeket ébreszt,
elbizonytalanítja, és az alkalmatlanság érzését hinti el benne. Mintha azt
mondaná Istennek, mit akarsz ezzel, egy nyomorult kis senki, teljesen
alkalmatlan, úgy sem tudsz vele kezdeni semmit. Benne van, mintha magát
ajánlaná a sátán, mintha azt mondaná, mire is mész az emberrel, mit is akarsz
vele, itt vagyok én.
Jósua piszkos ruhában nem volt egy vonzó személyiség, nem az erő áradt
belőle, de mindez azért van, hogy tudatosuljon benne, az Úr választja őt, és nem
azért, mert különb másoknál. Szennyes a ruhája, bűnös ő is és Izráel is, de átélik Isten kegyelmét. Igen, kegyelemből kezdhetnek újat. Itt nincs szó
kiválóságról, nincs szó érdemekről, csak egyedül kegyelemről. Jó, ha ezt mi
meglátjuk, egyedül kegyelemről van szó. Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy
még élünk.
Mindenki előtt meg kell hallania, és látnia kell Jósuának is Isten
kegyelmét munkálkodni. Átéli, hogy az Úr elvette bűnét. Milyen csodálatos
hallani: elvettem bűnödet. Igen, aki bűnbánattal jön, és kéri az Úr kegyelmét, hallhatja: megbocsáttattak a bűneid. Nincs ennél nagyobb öröm, mint átélni, megbocsátott az Úr. Micsoda öröm és megrendülés, amikor tiszta ruhát kapunk. Leveszik a szennyes öltözetet, és
tiszta ruhába öltöztetnek. És ezt nem mi visszük végbe, átöltöztetés történik.
És mindez kegyelemből, az Úr érdeméért.
Egy előremutató, a jövőben beteljesedő ígéretet is kap a főpap. Az Úr
elhozza a Sarjadékot, eljön a Messiás. Ebből meríthetnek erőt, mert az új
kezdés sem jelent nyugalmat. Nem jelenti, hogy nem lesznek ellenségek, nem lesz
nehéz időszak, de igen. Azonban mindig ott lehet előttük, hogy van tovább, mert eljön
a Sarjadék, eljön a Megmentő.
Mi már hálás szívvel tekinthetünk vissza, mert az ígéret beteljesedett,
eljött a Megmentő, és Ő Jézus. Igen, Őt ígérte az Atya, és el is jött. Eljött
azért, hogy Jósua és az én szennyes ruhámat is magára vegye. Eljött, hogy vére
odaáldozása által megtisztítson, mert a bűn szennyét semmi nem képes lényünkből
eltávolítana, csak Krisztus vére. Egyetlen napon törli el a bűnt, ez a nap a
kereszt napja, amikor az Urat megfeszítette az ember. Azon a napon törölte el
az Úr bűneinket. Így azután szabad az út a kegyelemhez. Jöjj, vár a kereszt,
belőle élet vize fakad, ami megtisztít és megújít. Jöjj a kereszthez, jöjj
Jézushoz, ez a megújulás és új kezdés lehetősége.
Pál azt kéri, Timóteus ne figyeljen az ellenhangokra, csak egyedül Jézusra.
Ne feledje, hogy Jézus el fog jönni, bármit mondjanak is mások, bármit mutasson
éppen a világ képe. Az Úr eljön, és meg
fogja ítélni mind az élőket, mind a holtakat.
Az Úr országára kéri tanítványát, tehát Timóteus nehéz helyzetben van, a
támadás erős, de Isten országa még erősebb. Ez az ország védelmet nyújt a
leghevesebb támadás idején is. Isten országát nem tudja a gonosz elfoglalni,
Isten országa megmarad örökké. És megmarad az egyház is, mert nem pusztíthatja
el semmi, mivel kősziklára épült. Ez a fontos, építsünk a kősziklára,
Krisztusra, és állni fog az épület, az életünk.
Sőt, a csüggedésből, a magába fordulásból való kikerülés érdekében az ige
hirdetésére szólítja fel. Vagyis, ne magaddal foglalkozz, ne a helyzeted felett
siránkozz, hanem szolgálj, állj elő az igével. Igen, hirdesd, mert közben a te életed is gyógyul, másrészt azért vagy
ott, mert ez a dolgod. Amíg hirdeted, amíg előállsz vele, nem magadra figyelsz, és
közben talán észre sem veszed, és te is rendbe jössz. A depresszió egyik ellenszere
az elfoglaltság, a szolgálat, a másokra való odafigyelés, az adás. Mert amíg
magamra nézek, és azzal foglalkozom, hogy velem nem törődnek, egyre nagyobb
érzelmi válságba jutok, egyre mélyebbre csúszok. Azonban amikor elindulok
szolgálni, és kész vagyok másoknak adni, elindulok felfelé. Mert meglátom, hogy mások
még rosszabb helyzetben vannak. A
másokkal való foglalkozás gyógyítólag hat. Ezt a prédikátor úgy mondja, aki
mást felülüdít, maga is felüdül. Vannak örök érvényű törvényszerűségek, ez is
ilyen, és ha komolyan vesszük, megtapasztaljuk áldásos hatását.
Az ige hirdetése ma is a legfontosabb feladat, olyan eszköz van a kezünkben,
aminél jobbat, gyógyítóbbat nem talált a mai napig sem az ember. Merjük vinni
és hirdetni, akkor is, ha épp nem lenne alkalmas. Végezd az evangélista
munkáját, azt, amivel az Úr megbízott. Végezd a dolgod, és ne figyelj másokra,
amíg ezt végzed, áldás leszel.
Magára
vette szennyes ruhámat
1.
Magára vette
szennyes ruhámat,
Így békíté meg
Istent, Atyámat.
Így békíté
meg, így békíté meg
Istent,
Atyámat.
2.
Kín, mely Őt
érte, nekem volt szánva,
De Ő fölvitte
a Golgotára,
De Ő fölvitte,
de Ő fölvitte
A Golgotára.
3.
Szerető szíve
szakadt meg értem,
Hogy eltörölje
mind, mind a vétkem.
Hogy
eltörölje, hogy eltörölje
Mind, mind a
vétkem.
4.
Jézus, Te
drága, mit adjak Néked?
Összetört
szívem hozom Elébed,
Összetört
szívem, összetört szívem
Hozom Elébed!
5.
Dicsőség
Néked, szent Vőlegényem,
Hogy eljössz
értem, s fölviszel mennybe.
Hogy eljössz
értem, hogy eljössz értem,
S fölviszel mennybe!
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése