Hasznos edény

A

z Úr csalódást él át népével szemben, gyümölcsöket keres az életükben, és nem talál (Mik 7,1-6).  Nincs ehető szőlőfürt, és nincs korai füge sem. Úgy érzi magát, mint a tikkadt vándor, aki látja messziről a fügefát, a szőlőket, reménység támad a szívében, de amikor odaér, csalódik, mert nincs mivel szomját oltani. Az Úr Jézus is átélte ezt, kereste a nép életében a gyümölcsöt, de nem talált semmit. Olyanok voltak, mint a gyümölcs nélküli fügefa, csak zöld lombjuk volt.  

Benne van igénkben, hogy az Úr törődik népével, nem hagyja magára és meglátogatja. Pont úgy, ahogyan a gazda is kimegy a kertbe, gondoskodik növényeiről, és majd fáradsága jutalmaként gyümölcsöt akar szedni a fáiról. Így jön az Úr is, mindennap gondoskodik rólunk, de jön és keresi a gyümölcsöt is. De vajon mit lát, mit talál? Van-e gyümölcsünk?

Mi az a gyümölcs, amit az Úr keres? Az engedelmes, az igéhez igazított élet. Ahogyan fentebb is láttuk, nem vár nagy dolgokat, csak annyit, hogy szeressük Őt és éljünk törvénye szerint. Azt várja, hogy az ige valóban útmutató legyen a számunkra, hogy használjuk mindennapjainkban, és igazítsuk hozzá az életünket. Ha ezt tesszük, az meglátszik majd, azt észre lehet venni. Az első keresztyének életében is meglátszódott, amikor Krisztuskövetővé válva az igéhez kezdtek igazodni. Felfigyeltek rájuk, észrevették, hogy másként élnek, mint eddig. Leváltak a pogány szokások és hagyományok, és egy új életforma kezdett kialakulni. Ez az életforma a családi életükben, a munkához, a másik emberhez való viszonyulásukban is meglátszott.

Az Úr hiányolja a becsületet, visszaéltek hatalmukkal, csak a pénz, a még több volt a lényeg. Nem nézték, hogyan jutnak a többhez, csak nekik legyen. De vajon mi hogyan állunk a becsülettel? Ma is mondják, hogy ha valaki becsületesen intézi vállalkozását, nem tud megélni. Az Úr gyermekei hogyan kezelik pénzügyeiket? Mire használjuk kezeinket: rosszra, vagy imádságra emeljük Urunkhoz? Pál azt kérte, hogy tiszta kezeket felemelve imádkozzunk. De vajon tiszta a kezünk?

Az ügyeket csűrték-csavarták, annak volt igaza, aki többet fizetett, akinek jó kapcsolatai voltak. Azonban Isten gyermekei nem ezen az úton járnak. A tanítvány mindig az Úrhoz fordul és Tőle várja ügye rendeződését. Nem akar más kárán érvényesülni. De eljön még az ítélet napja. Ha nem térnek meg és nem hagynak fel ezzel az életvitellel, megítéltetnek. De most még megfordulhatnak, még van idejük. Ma még tart a kegyelmi idő, kereshetjük az Úr kegyelmét, megnyithatjuk szívünk ajtaját, mert még ott áll az Úr, és zörget. Aki kinyitja az ajtót, ahhoz bemegy az Úr és vele vacsorál. Jöjj, Uram, Jézus. Jöjj, és légy velem!

Az Isten által vetett szilárd alap megáll - igen, Ő szilárd alapot készített, amelyre lehet építeni (2Tim 2,19-21). A krisztusi hit szilárd alapot kínál, az ige olyan, mint a kőszikla, és ha megtartjuk, akkor stabillá válik az építmény. Mert viharok mindig lesznek, de ez az alap olyan szilárd és megbízható, hogy nagy veszedelem idején is megtart. A szilárdságot az Úr ígéretei adják, amelyekre rá lehet állni. Az Úr szava megbízható.

A pecsét azt jelzi, hogy amit lepecsételnek, az a pecsét gazdájának a tulajdona, hozzá tartozik és védelme alatt áll. A hívő ember az Úr tulajdona, Hozzá tartozik és oltalma alatt áll. Ez jó, ezt jó ma is látni, Isten rám tette pecsétjét. Mi ez a pecsét? A keresztség. Aki hisz az Úrban és megkeresztelkedik, az el van pecsételve Krisztus számára. Övé az életem, de azt is jelenti ez, hogy most már Neki élek, Ő rendelkezik velem. A keresztség nem varázsszer, nem oltalmazó talizmán, hanem azt jelenti, Krisztushoz tartozom, úgy élek, ahogy Ő élt, Őt képviselem ebben a világban.

Ismeri az Úr az övéit, ezt jó olvasni, nem vagyok ismeretlen a Számára. Bizony, óriási dolog, hogy ismer engem az Úr, a több mint hétmilliárd ember egyetlen kicsi személyét, és fontos az életem a Számára. Ő nemcsak azokat ismeri, akiket a világ is, akik előtérben vannak, akik mindig magukra vonzzák az emberek figyelmét. Ő ismer engem, egyszerű szürke eminenciást. Nemcsak ismer, hanem szeret és értem adta az életét. Áldott legyen mindezért az Úr.

Ismerni azt jelenti, tudja, ki vagyok, mi lakik a szívemben. Tisztában van azzal, hogy Neki szenteltem magam, hogy szeretem Őt, de mindazzal is, ami naponta körülvesz. Tudja, milyen közegben mozgok, ismeri a feladataimat, naprakész az életemből, és biztosít afelől is, hogy bármi érjen is, az előbb Ő elé kerül. És én így már finomítva kapom, hiszen Ő magára veszi terheimet, felveszi az Általa készített igát, és mellém áll. Ezzel üzeni: ne félj, nem hagylak magadra, sőt, amikor nagyon roskadozol, karjaimba veszlek terheiddel együtt. Nemcsak a terheket cipelem, hanem téged is viszlek.

Aki az Úr nevét vallja, hagyja el a gonoszt. Igen, ne figyelj a gonoszra, az idegen hangokra. Mert ha az Úr nevét vallod, akkor Hozzá tartozol, és segítségül hívhatod. Ha ezt tesszük, szól az ígéret: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15). És pont ezek az igék jelentik az alapot, ezekre ráállhatunk, mert Isten mindig állja a szavát, ha ezt ígéri, meg is cselekszi.

Pál apostol világosan látja, hogy nemcsak az Úr útján járó emberek vannak a gyülekezetben, vannak olyanok is, akik nem adják át magukat, akik nem jutnak el a keresztig, csak egy új vallásig. Ezt Timóteusnak és nekünk is látni kell, ők közönséges edények maradnak, mert értékessé az Úr munkája által válunk. Aki engedi formálni az életét, értékes edénnyé válik. Mert az értéket maga az Úr adja, az Ő jelenléte adja a különbséget. Magunktól mi sem vagyunk megbecsült edények, de ha az Úr belép az életünkbe, megbecsültté tesz. Értékes tartalommal tölt fel. Az evangélium a világ legértékesebb tartalma, korábban kincsnek nevezi Pál. Az örömhír semmi máshoz nem hasonlítható, olyan tartalom, ami által jobbá válik az életünk. Hasznossá válunk az Úr kezében. És ez a lényeg, az Úr számára váljunk hasznossá. Bizony, milyen sokáig haszontalanok voltunk az Ő szemében, de amikor az ige betöltődött a szívünkbe, hasznossá, értékessé formált. Gondoljunk Zákeusra, mennyire nem volt hasznos az Úr kezében, de amikor Jézus lehívja a fáról, megváltozik a szíve és az élete. Most már hasznos lesz az Úr és a környezete számára is, mert már nem másokból, hanem másokért él. 

SŰRŰ SÖTÉT VAN MINDENFELÉ….

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;

Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!

Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.

És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!

Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!

Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,

Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.

Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,

Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.

Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!

Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!

Isten áldásával.