Vele együtt

E

gy csodás jövőkép Izráel népéről, azt mutatja meg az Úr, milyen is lesz Isten népe (Mik 5,6-14).  Csodás kép ez, mert azt mutatja, hogy olyan lesz, mint a harmat, vagyis áldás lesz. A harmat megújít, felüdít, és ilyen lesz majd Izráel is, de előbb ítéleten megy keresztül. Az ítélet azt jelzi, most még nem ilyen a nép, és ez szomorú, mert ilyennek kellene lennie. Szeretjük az ígéreteket, amelyek elénk tárják a jövőt, felvillantják, milyen lesz majd Isten népe, de olyan szomorú, hogy ez most még jövő. Olyan lesz, de most még nem olyan, most még nem hordozza ezeket a tulajdonságokat, de miért nem? 

Azon kell ma elgondolkodnunk, miért csak lesz, és most miért nem olyan Isten népe, mint a harmat? A lehetőségek ma is adottak, az Úr jelen van, mert Ő az, aki ilyenné formálja övéit. Másrészt eljutnak arra a pontra, hogy már nem emberekben bíznak, hanem egyedül az Úrban. Minden buktatónak, visszaesésnek az az oka, hogy ezt nem akarjuk megtanulni. Inkább bízunk a másik emberben, mint Istenben. Hányszor láttuk ezt már korábban, az Úr szólt, de szavát nem fogadták hittel, amikor azt kérte, hallgassanak rá, nem tették. Miért? Mert voltak emberi tanácsadók, és amit ők mondtak, az egyezett saját elképzeléseikkel, és jó ötletnek tűnt. Azonban, amit az Úr mond, az nem a mi vágyainkat támasztja alá, nem a mi elképzeléseinket viszi végbe, és gyakran ellentétes a mi megoldásainkkal. Azonban az tapasztal áldást, aki okoskodás nélkül bízik Istenben. Ezt javasolja Salamon is: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!  Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,5-6).

Eljutottam-e már ide? Ki tudom-e mondani, hogy nem emberben reménykedem, hanem az Emberfiában, Jézusban? Életünk nagy pillanata, amikor megismerjük Jézust, meglátjuk, hogy Ő az Isten Fia, Aki életét adta értünk, és erre a Jézusra nyugodtan rábízhatom magam. Aki ezt megteszi, tudja, nem embertől, hanem az Úrtól várhatja mindenben a megoldást. Mindig hangsúlyozta, hogy tanítványai nem emberektől függnek, ők legyenek szabadok, kövessék Őt, és közben megtapasztalják az Atya gondoskodását. Isten országa Középpontjában Jézus Krisztus áll, Tőle függ minden. Mersz-e Tőle függeni? Aki nem bízza Rá magát, mert független és szabad akar lenni, az sem szabad, mert a bűn ott van a szívében, és általa a sátán irányítása és befolyása alatt áll. Az válik szabaddá, aki Jézushoz tartozik, aki Őt követi.

Isten népe olyan lesz, mint a fiatal oroszlán, erős és bátor, most már nem kell félnie, mert élő kapcsolatban van az Úrral, így helyére kerül önértékelése is. Aki átéli, hogy Ő Isten gyermeke, annak helyes öntudata és önértékelése alakul ki. Az ilyen ember nem fél, nem húzódik vissza, mert tudja, kihez tartozik. Isten országát képviseli és annak Királyát. Ebben az országban békesség és biztonság van, és ez árad Isten népéből.

Az Úr uralkodásának napja elhozza a megtisztulást is. Izráel megszabadul bálványaitól és minden olyan bűntől, okkult praktikától, amelyben eddig bízott, amitől segítséget várt. Most már az Úr lesz oltalma és menedéke.  Az Úrral való személyes találkozás elhozza szívünk bűntől való megtisztulását. Az Urat csak megtisztult szívvel követhetjük. Minden, ami a gonoszhoz tartozik, el kell, hogy távozzon mindennapjainkból. Nem követhetjük úgy az Urat, hogy még mindig jelen van a horoszkóp, tanácsot kérünk a jósoktól. Ha még mindig így van, nem vagyunk az Övéi, vagy csak fél szívünk az Övé, pedig Ő az egész szívünket kéri.

Amikor az Úr betér az életünkbe, nem lesz már szükség pótszerekre, bálványokra, mert az Úr tanácsol minket igéje által. Isten azért adta a Bibliát, hogy általa vezessen bennünket. Az igében minden kérdésünkre megtalálhatjuk az Úr válaszát. Ő válaszol nekünk, mert segíteni akar, azt akarja, hogy rátaláljunk, majd megmaradjunk a keskeny úton. Az ige nélkül nem tudnánk eligazodni, nem találnák meg a jó utat, nem tudnánk helyes döntéseket hozni. Vegyük komolyan az Úr szavát, merjünk bízni benne és ráépíteni az életünket.

Timóteusnak tudatosítani kell, hogy ő az Úr harcosa (2Tim 2,8-13). Az Ő seregébe tartozik, Jézus a hadseregparancsnok, és Timóteus feladata az engedelmeskedés. Jó nekünk is tudatosítani: az Úr Jézus katonája vagyok, és ma reggel is eligazít engem. Így jöhetek Elé, hogy várom a parancsot, várom, mi az a feladat, amit ma rám bíz, amit nekem kell elvégezni, amit tőlem vár. Az Úr bízik bennünk, de mi így állunk-e Elé? Várjuk-e a parancsot, vagy csak azt kérjük, engedélyezze a mi elképzelésünket? Valóban minden nap katona vagyok? Vagy csak akkor gondolok erre, amikor épp ezt olvassuk? Pedig a hívő ember az Úr szolgálatában áll, így mindenkor a Tőle kapott parancsokra kell figyelnünk.

Milyen ez a parancsnok? Győztes, legyőzte a nagy ellenséget, a sátánt. Tehát egy győztes sereg parancsnokához tartozom. Erre kell mindig emlékeztetni magam. Miért? Mert a világ vesztesként állítja be Jézust. Azt mondja, meghalt, elesett a csatában. Ez igaz, meghalt, de önként ment értem a halálba, és azt követően harmadnapon feltámadt. Tehát Jézus nincs a sírban, a halálban. Ő él!

Az evangélium pont erről szól, Jézus feltámadt és él. Élő Urunk van, Aki ma is kegyelmet kínál, és Aki ma is győztes a bűn felett. Általa van szabadulás és új életlehetőség. Amikor a csüggedés vesz erőt rajtunk, amikor úgy látjuk, nincs remény, vessük tekintetünket az üres sírra, és halljuk a követek hangját: Nincsen itt, mert feltámadt! Ez a hír ad erőt, ez emel fel, Jézus él, és az Ő élete újít meg minket is.

Pál maga is megtapasztalta, hogy Jézus él, erre a hírre tette fel az életét. Ha nem így volna, nem vállalná a börtönt és a szenvedések változatos formáját. Az új élet lényege: Vele együtt! Igen, Vele együtt, ez a lényeg! Vele együtt, de nemcsak a jóban! Pál a rosszat, a meghalás és a tűrés vállalását teszi első helyre, ha ezekben is Vele vagyunk, ha nem hagyjuk Őt cserben, akkor Vele leszünk az életben. Inkább legyen egy perc a földi élet Jézussal, mint Nélküle egy örökkévalóság. Inkább Vele, a mélységekben is, mint Nélküle a világ magaslatain. Vele együtt élj ma is, ennek a napnak minden pillanata szóljon Róla, csak Róla.

 AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.        

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.        

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.        

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.