2015. november 4., szerda

Imádság és tiszta kéz



A
 próféta számára az Úr szavának való engedelmesség természetes (Ám 3,9-15). Olyan magától értetődő reflex, mint az oroszlánordítástól való félelem. Egyszerűen jön a félelem, így jön Ámósz számára az Úr szava hirdetésére indító belső kényszer. Jó, ha mi is ezt éljük meg, ha ott van bennünk: az Úr szólt, akkor nekem is mondani kell. Engedjük, hogy átjárja lényünket az ige, és aztán amit elvégzett, azt adjuk tovább.
De Isten nemcsak általánosságban, hanem az övéinek szól, azoknak, akik el tudják mondani, az én Uram, az Úr. Uram-e már Jézus? Ez alatt azt értem, hogy Őrá bíztam-e már magam? Átadtam-e Neki az életem, mint ahogy egy rabszolga alávetette magát Ura akaratának? Mert ez a hangsúlyos, Ő az Úr, én pedig a szolga vagyok. A szolga mindig Ura szavát lesi, és amikor szól, már indul és teszi, amit mondtak neki. A szolga azért van, hogy tegye Ura akaratát, hogy teljesen Neki éljen. Mennyire nem így van az én életemben, vannak saját dolgaim, amiket el szeretnék rendezni, aztán nem is mindig hallom, amit mondasz, Uram, és hányszor nincs kedvem indulni. A test olyan rest és erőtlen, mindig a kényelmesebb megoldásokat keresi. Uram, bocsáss meg és könyörülj rajtam, mert így akarlak szolgálni, ahogyan Ámósz is tette.
Jó hallani az Úr szavát, ám nem mindig kellemes dolgokat mond. Ámósznak kemény szavakat kell továbbadni, ítéletes üzenet bízatott rá, és nemcsak Isten népe, hanem a környező országok lakosai számára is. Ő azonban bátran szól. Tudja, hogy az ítélet szavaiban is mindig jelen van a kegyelem. Mindig megjelenik az újrakezdés lehetősége, ott van mindig Isten segítsége. Mert az Úr könyörületes, mindig segíteni akar az újrakezdésben, a változtatásban, a helyes útra való állásban. Azonban nem mindig fogadják el ezt a segítséget. Te elfogadod-e az Úr kinyújtott kezét? Engeded-e, hogy segítsen?
Most Samáriának, Izráel központjának szól az üzenet. Messziről látszik a gazdagság, a luxus, hiszen elefántcsontból épült házak vannak. De mi van ezek mögött? Az Úr elmondja, mert Előtte semmi nincs rejtve, Ő látja a valóságot. Mi van mögötte? Elnyomás, kizsákmányolás, erőszak. Mert ami néhányaknak luxus, az sok embernek szenvedés. Azonban Isten nem azt akarja, hogy népe tagjai a luxusra törekedjenek, és kizsákmányolják egymást. Isten megítéli az igazságtalanul szerzett vagyont. Isten országában nem a gazdagság áll a középpontban.
Emögött az élet mögött belső zűrzavar található: mivel nem Isten az értékmérőjük, hanem a gazdagság, nem tudnak helyesen cselekedni. A pénz imádata is megkötözöttség, nem szabad az, akinek a pénz az istene, de meg lehet szabadulni ebből a nyomorúságból is. Aki nem az igére figyel, képtelen helyesen cselekedni, mert az ige nélkül nem is tudjuk, mi a helyes. Hiszen a világ értékrendje teljesen összezavarodott, de ne erre figyeljünk, ragaszkodjunk Urunkhoz, merjük és tanuljuk vállalni a mindennapokban is szent akaratát.
Ennek az életmódnak nincs jövője, vége lesz a luxuskorszaknak is, mert nem fenntartható, és Isten ítélete alatt áll. Azonban még van lehetőség megtérni ebből és odafordulni az Úrhoz. Samáriának is volt lehetősége, hogy megszüntesse a kizsákmányolást, az elnyomást, lemondjon az egyéni gazdagságról, és segítse az eddig kifosztottakat. Korunk emberének is szüksége van olyan belső változásra, amin Zákeus ment keresztül. Amikor Jézus belép az életébe, már nem a vagyon a központ, meglátja, hogy rossz értékrendet követett, és igyekszik korrigálni. Vagyonát szétosztja, mert tudja, nem becsületes úton gazdagodott meg. Ha az Úr belép az életünkbe, a másik is emberré válik, már nem belőle, hanem érte akarunk élni. Az élet nagy titka ez, megtanulni Istennek és egymásnak élni. Ezért vagyunk a világban, ezért kapjuk az életet, hogy az emberi kapcsolatok kerüljenek a középpontba. Ezek pedig akkor kerülnek a helyére, ha az Úr válik életünk középpontjává.
Fontos szerepe van az egyéni és a közösségi életünkben az imádkozásnak, hiszen általa tartunk kapcsolatot az Úrral (1Tim 2,8-15). Az imádságon keresztül beszélgethetünk Vele. Pál rámutat, hogy az imádság lehetőség a szívünk megtisztítására, úgy álljunk az Úr elé, hogy bűnbánattal tárjuk fel életünket, valljuk meg vétkeinket. A tiszta kéz azt jelzi, ahogyan az asztalhoz kézmosás után ülünk, úgy lelki kézmosás után álljunk az Úr elé. Ez pedig bűnbánatban történik meg, az Úr vére tisztítja meg a szívünket a gonosz indulatoktól. Mert akadály a haragtól és a kételkedéstől szennyezett szív. Előbb kérjük, vegye ki a haragot a szívünkből az Úr, harag helyett kérjük a másikért való imádkozás indulatát. Mert úgy tehetünk a haragosunkért, ha imádkozunk érte. Viszont ehhez előbb a szívünknek kell megtisztulni, el kell engedni a haragot. Fontos még a kételkedéstől való szabadulás is, higgyem, hogy a másik, még az ellenségem is megváltozhat. A hit nagy dolgokra képes, hidd, hogy Istennek lehetséges a most még számunkra elképzelhetetlen változás véghezvitele is. Ki gondolta az első gyülekezet tagjai közül, hogy a dühtől lángoló Saulból tanítvány válik? Még Anániás is csóválta a fejét, nem lehet az igaz, Uram. És mégis igaz volt. Ez reményt ad a számunkra, nincs reménytelen ember, de ne a másikra, hanem a saját életünkre figyeljünk. Mert ha mi nem tisztulunk meg, hogyan várjuk, hogy a másik élete felszabaduljon?
Fontos még, hogy a gyülekezeti alkalmakon ne a külsőnkkel hívjuk fel magunkra a figyelmet, hanem a belsőnkkel, vagyis az ige utáni szomjúságunkkal. Isten népe között már nem a külsőn, a láthatókon, hanem a belsőn, a láthatatlanokon van a hangsúly. Ezek a láthatatlanok: a Lélek jelenléte és munkája, majd látható formában, tettekben válik ismertté. Az alázat és a szolgálat a hívők ismérve, és nem az anyagi helyzet különböztet meg. Meg kell tanulnunk csendben tanulni, az Úrtól tanulni. Úgy gondolom, ma erre különösen nagy szükségünk van. Üljünk Urunk lábaihoz, és figyeljünk szavára, engedjük, hogy Lénye formáljon bennünket.


'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.
2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!
3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése