Figyeljünk az igére!

S

ok mindent meghallgatunk, fontos számunkra mások véleménye (Mik 6,1-16). Gyakran arra adunk, amit mások mondanak. Elég gyakran el is hisszük, amit hallunk, úgy véljük az a valóság. Így azután vagy túlértékeljük magunkat, vagy túl le, és elcsüggedünk.  A próféta most azt kéri, hogy azt hallgassuk meg, amit az Úr mond. Mégpedig legyünk előítélet nélkül., ne befolyásoljon semmi, csak figyeljünk arra, amit nekünk mond az Úr. Mert mindig az a lényeges, amit Ő mond, ahogy Ő látja az életünket. Mert Ő úgy lát, amilyenek vagyunk, és soha nem csap be, mindig a valóságot tárja elénk. Kritikája sem azért hangzik, hogy a mélybe taszítson, hanem azért, hogy általa helyre állítson.

Mit mond az Úr? Először is megkérdezi, mivel bántotta meg őket?  Megdöbbentő ez a z alázat, Isten kérdezi, mivel bántottalak meg, pedig nekünk kellene ezt a kérdést feltenni. Mi vagyunk azok, akik folyamatosan megbántjuk Urunkat, hűtlenségünkkel. Ez azt jelenti, hogy mindig máshol próbálkozunk, mástól várunk segítséget és nem Tőle.  Sorra kilincseljük aktuális bálványainkat, és ezek ma nem szobrok, hanem gyakran hozzánk hasonló emberek. Olyan személyek, akik valamilyen pozíciót töltenek be és így várjuk, hogy megnyissák a pénzcsapot, elintézzék ügyeinket. Ilyenkor azonban Urunkat bántjuk meg. Igen Őt, mert nem bízunk Benne.

Isten emlékezteti népét, arra, hogy mindent Neki köszönhet. Azért válhatott nép belőle, mert Ő könyörült rajta és kihozta az egyiptomi szolgaságból. Mindent Urunknak köszönhetünk, Általa válunk igazán emberré, Ő formálja ki bennünk Krisztus képét, Ő alakítja ki az új embert. Isten azt kéri, emlékezzen népe az Ő tetteire, és ha ezt teszi, felismeri, ki is Ő, és meglátja, Isten szereti őt.  Nekünk is fel kell idézni az Úr életünkben elvégzett tetteit, ha így teszünk, rádöbbenünk, mennyire szeret. Értünk adta a keresztre fiát, és mindent megtett, hogy megmentsen a kárhozatból, és örök életre vezessen. Jézusért bocsáttatnak meg a bűneink, Őérte nyerünk kegyelmet és új életet.

Erre a válasz, formalitás, hajlongás, és még több áldozat. Nem látják, hogy az Úr nem áldozatot kíván, hanem odaszánt és engedelmes életet. Nem bonyolult az Úr útján való járás. Nem kér Ő erőnket meghaladó dolgokat, csak annyit, hogy figyeljünk Rá, és éljünk igéje szerint.  Ez megvalósítható Isten Lelke által, mert az újjászületett ember már Isten akarata szerint akar élni. Már taszítja a bűn és vágyik az igére, vágyik Jézus nyomában járni.

Pál is azt kéri, Timóteus emlékeztesse a gyülekezetet Jézus életére, és munkásságára (2Tim 2,14-18). Emlékeztesse őket, hogy az Úr feltámadt, győzött a halál fölött. Ez jó beszédtéma. Jézus élete jó beszédtéma, nincs szükség spekulációra, pletykára, mert az Ő élete erőt, reményt és békességet ad.  Nem kell semmit kitalálni, mert Jézus élete csodálatos, mindent megkapunk általa, amire szükségünk van.

Fontos, hogy ne figyeljünk mások beszédére, a divatokra, hanem Isten előtt igyekezzünk megállni, kipróbált emberként. Azt jelenti ez,vállaljuk az evangéliumot, akkor is ha az nem népszerű, mert az ember mindig talál magának aktuális újdonságot, azonban nekünk ezekre nincs szükségünk. Egyedül az ige a lényeg.

Az is fontos, hogy ismerjük az ige összefüggéseit, mert csak így tudjuk helyesen hasogatni azt. Helyesen fejtegetni pedig azt teszi, hogy nem az emberek elképzelése szerint magyarázzuk az igét, hanem teljes mélységében, és őszinteségében. Vagyis nem hallgatjuk el a valóságot, akkor sem, h sért.  Mert az ige nem kellemes perceket akar szerezni, hanem Jézushoz, a kegyelemhez kíván elvezetni. Az ige soha nem gyönyörködtetni kíván, hanem megmutatja a valóságot, feltárja bűneinket és rávilágít Isten kegyelmére. Az ige mindig az Úr munkájáéról beszél, elmondja, hogyan szabadít meg az Úr.

Nem mindenki akarja Isten üzenetét hallani, az igazság gyakran fájdalmas és nem akarunk vele szembesülni. Efézusban félrevezették a gyülekezet tagjait, azt tanították a feltámadás már megtörtént, így mindegy hogyan élnek. Ma azt mondják, nincs feltámadás. Milyen sokan nem hiszik, hogy Jézus feltámadt. Miért? Mert nem élték át a Vele való személyes találkozást. Aki segítségül hívja az Úr nevét és megtapasztalja szabadítását, segítségét, az előtt bizományossá válik, hogy Jézus él. Életünkben elvégzett munkája bizonyítja hatalmát és azt, hogy Ő ma is élő valóság.

Ó, hála az Úrnak

1. 

Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,

Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,

A kínra, halálra küldötte el Őt,

Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

2. 

Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,

Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.

Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,

Az Úr neki még ma bocsánatot ad.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

3. 

Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,

És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

Isten áldásával.