Ne legyünk minimalisták

A

z Úr szeretete is megjelenik ebben a szakaszban; bár prófétai kemény szavakat hallunk, mégis átérződik a szeretet, a nép féltése (Ám 4,1-13). Ők még mindig a maguk útját járják, nem akarnak újat kezdeni, letérni a rossz útról. Továbbra is a kicsapongás, a pénz utáni vágy hajtja őket. Pedig Isten annyiszor utánuk ment, ők továbbra is bálványoknak áldoztak, a pogány kultuszt gyakorolták, és annak szokásai szerint éltek.

Az Úr elmondja, hogy már annyiszor kereste őket, próbálta felrázni népét, de semmi nem használt eddig. Mi gyakran az Urat hibáztatjuk, ha nem látunk változást az egyház életében, pedig az ige arról beszél, hogy a baj nálunk van. Mert, bizony, nekünk sem nagyon használ, sem a hallott ige, sem a keményebb történések, megyünk tovább ugyanabban az irányban, mint eddig.

Hogyan szólt nekik az Úr? Például időjáráson keresztül, megvonta az esőt, így szárazság keletkezett. De ezt is úgy alakította Isten, hogy nem egyszerre és egyformán volt vízhiány, egyik helyen esett, a másikon nem. Ez is jelzés volt, meg kellett volna látni, hogy nem csupán az időjárás szeszélyéről van szó, hanem Isten jelez. Jelzi, nem mehetnek így tovább a dolgok, változtatniuk kell.

Az, hogy az egyik városban volt eső, a másikban nem, az Úr szeretetéről és kegyelméről beszél. Ő nem elpusztítani, hanem felrázni akarja népét. Így van ez ma is, a természet megváltozása, a politikai történések által is fel akar rázni, ébredjetek, térjetek meg. Vajon ébredünk-e? Sajnos, legtöbbször megmagyarázzuk, mi miért történik. Mi már olyan okosak vagyunk, hogy mindenre van tudományos magyarázat. Amire az Úr azt mondja, bűn, mi azt mondjuk, a gének, örökletes probléma, nem lehet vele mit kezdeni.  

Többféle módon próbálta őket megszólítani az Úr, volt növénybetegség, járvány, sáskajárás, de különösebben nem hatotta meg őket. Miért? A bálványkultusz, a szabados élet annyira megkeményítette őket, hogy nem hallották meg ezeken keresztül az Úr szavát. Mindez azért történt, hogy a válaszuk az őszinte megtérés legyen. Azonban mindezek ellenére nem tértek meg. Mégsem tértek meg - mintha a nép dacosságát fejezné ki ez a szó, valószínűleg ők mondogatták: azért sem fordulunk az Úrhoz. Megmutatjuk, hogy Nélküle is boldogulunk. Olyan szomorú ez, mindig mi akarjuk megmutatni, pedig már annyiszor megmutattuk, Isten nélkül csak a káosz növekszik. Igen, Isten nélkül nem találjuk a megoldást, egyre zűrzavarosabbá válik az életünk. Csak a megtérés, a lényünkben való újjászületés adhat új irányt és megoldást a problémáinkra. Mert mind egyéni, mind közösségi gondjainkra az igében találunk gyógyírt. Amennyiben komolyan vesszük az Úr szavát, gyógyulni fog az életünk.

Egy darabig elutasíthatják Isten közeledését, ám eljön az idő, amikor Elé kell állni. Eljön a mi életünkben is, amikor már nem lehet odázni az Úr elé állást, egyszer lejár földi életünk, és megjelenünk az Úr színe előtt. De ne várjunk addig, menjünk Hozzá még ma. Mert most még lehet rendezni, áll a kereszt, és a tövében megszabadulhatunk. Ott még új életet kezdhetünk, lehetünk Jézus tanítványai, elindulhatunk a keskeny úton, élhetünk Isten országa törvényei szerint.

Az apostol a gyülekezeti életről folytatja tovább írását, meghatározza a gyülekezet vezetőinek az életformáját (1Tim 3,1-7). Rámutat, nem mindegy, kit választanak meg vezetőnek, ki áll a gyülekezet élén. Nem baj az, ha valaki munkálkodni szeretne, ha gyülekezeti vezető akar lenni, de az már nem mindegy, hogy milyen az élete. Milyen szempontokat tart szem előtt Pál? Bizony, nem olyanokat, amikre mi tesszük a hangsúlyt.

Mi a társadalomban elfoglalt szerepre, a műveltségre, tudományos munkásságra, jó kapcsolatokra figyelünk. Pál azonban az életformára irányítja a figyelmet. Az a lényeg, hogyan él a gyülekezeti munkás, mert azt látják az emberek. Fontos a rendezett életvitelünk, mert az bizonyságtétel. 

  Az Úr nem egy vallás kiépítésével bízott meg minket, hanem egy életformával. Az Ő életét bízta ránk, ezt kell felmutatni, megélni. Pál említi a házasságot, az alkohollal és a pénzzel való kapcsolatot. Mind azt mutatja, ezek nem a magányügy kategóriába tartoznak. Nem mindegy, hogyan megyek fel a szószékre, de az sem mindegy, onnan hová vezet az utam. Természetesen ez igaz a templomba járókra, a gyülekezetre is. Az a bizonyságtétel, ami a templomból kijövet történik, ahogyan onnantól kezdve élek.

Fontosnak látja az apostol, hogy a püspök a saját családját is jól igazgassa. Vagyis csak olyan legyen vezető, aki egy kis kört jól tud irányítani, csak az lesz alkalmas a közösség vezetésére is. Megjegyzi még, ne újonnan megtért ember legyen. Ez fontos, a megtérő ember még csak elhagyta a startvonalat, alig tett néhány métert, időt kell adni neki, amíg növekszik a hitben és tapasztalatokra tesz szert. Nálunk a megtérés már nem is kritérium, ha valaki kétszer megjelenik az istentiszteleten, különösen, ha társadalmilag jól pozícionált, mindjárt megválasszuk. Nagyon minimalisták vagyunk, pedig Isten országa nem a minimumra épül, hanem a mérce: tökéletesek legyetek. Milyen messze is vagyunk ettől, de most még lehet javítani.

Mindenkoron áldom az én Uramat

1. Mindenkoron áldom az én Uramat, Kitől várom én minden oltalmamat. Benne vetem minden bizodalmamat; Mindenkoron dicsérem, mint Uramat.

2. Igen vigad és örvendez én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem, Nyomorultak meghallják, azt örvendem, Vigadjanak Istenben, arra intem,

3. És mikoron Istenhez kiáltottam, Kegyelmesen tőle meghallgattattam, Őáltala hamar megszabadultam, Háborúságimban is megtartattam.

4. Lám, Istennek angyala mind tábort jár, Az istenfélő emberek körül jár. Az Istentől azért ki oltalmat vár, Útaiban mindenütt az nagy jól jár.

5. Segítségül azért Istent hívjátok, Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok! Igen nagy-jó, azt bizonnyal tudjátok: Benne bízó emberek mind boldogok.

6. Valamíglen élsz ez árnyék világban, Szántszándékkal ne élj a gonoszságban, Sőt életed foglaljad minden jóban, Hogy lakozzál Istennek oltalmában.

7. Sok jók közt a békességet szeressed, És éltedben mindenkor azt keressed; E világnak békességét ne nézzed, Az ördöggel ne légyen közösséged.

8. A felséges Isten szemei vannak Igazakon, kik csak őbenne bíznak; Mindazok, kik tőle oltalmat várnak, Kérésükben mindig meghallgattatnak.

9. Igen közel az Úr Isten azoknak, Töredelmes szívvel akik óhajtnak; Alázatos lélekkel akik járnak, Sok ínségből bizton megszabadulnak.

Isten áldásával.