Várva várjuk az Urat

Ú

jabb látomást kapott Zakariás, amiben még élesebben figyel az Úr világára és üzenetére (Zak 4,1-5,4). A felébresztés azt jelzi, még inkább figyelj, vagyis semmi ne vonjon el az Úrtól, az igétől. Nekünk is szükségünk van az ébredésre, mert fenn vagyunk ugyan, és ülünk a templomban, de a lelkünk gyakran alszik. Nem jut el hozzánk az üzenet. Bibliaolvasás közben is hányszor tapasztaljuk, hogy elmegy a figyelmünk. Az ördög mindent megtesz, hogy elvonjon az igétől, azonban ha ezt tudjuk, tudatosan küzdhetünk ellene.

A lámpatartó üzenete: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!”. Tehát nem emberi erő, nem fegyver, hanem kizárólag Isten Lelkének a munkája lesz a szabadulás. Nincs szüksége az Úrnak a mi hevességünkre, erőnkre, hatalmunk mutogatására. Ő azt akarja, hogy mi maradjunk veszteg, és figyeljük, miként szabadít meg az Úr. Nagyon nagy szükségünk van erre az igére ma, hiszen annyi konfliktus, megoldhatatlannak tűnő élethelyzet van, és bizony, nagy kísértés, hogy ezeket erővel, erőszak alkalmazásával próbáljuk megoldani. Most az Úr azt kéri, engedjük Őt munkálkodni, engedjük, hogy Lelke által formálja át az embereket, engedjük, hogy Ő oldja meg a problémát. Az Úr velünk szemben sem alkalmaz erőszakot, igéje és Lelke által győz meg arról, hogy kegyelmére van szükségünk.

Bátorítás és erősítés ez a látomás és annak jelentése, azt üzeni, elkészül a templom, Zerubbábel által. Félbeszakadt ugyan, de nem tudják megakadályozni, mert az Úr munkáját nem lehet megakadályozni.

A hét mécses az Úr szemeit jelenti. Az Úr átfogja tekintetével a földet, figyeli az életünket, és semmi nem kerüli el a figyelmét, mindent lát. Ez biztonságot kölcsönöz a számunkra, minden az Úr szemei előtt megy végbe. Az Úr tudta nélkül semmi sem történhet.

Egy repülő irattekercset is lát a próféta, amely átkot tartalmaz, azt jelenti, hogy az Úr megítéli azokat, akik nem az ige szerint éltek, akik visszaéltek az igével és hatalmukkal. Az Úr elől nem lehet elbújni. Nem a menekülés, hanem a bűnbánat a megoldás. A kereszt tövében lesz áldássá az átok. A Golgotára vezető út nyitva áll mindenki előtt, ott élhetjük át minden nyomorúságból a szabadulást.

Pál apostol a börtönből írja bizonyságtételét, helyzete nem javul, úgy látja, földi szolgálata lezárul (2Tim 4,6-22). Ennek ellenére nincs keserűség a szívében, mert számára a meghalás elköltözést jelent. Úgy tekint erre az eseményre, mint egy költözködésre. Az eddigi lakóhelyéről elköltözik egy másik lakóhelyre. Tudja, hogy azután onnan többé már nem kell költözni. A meghalás azt jelenti, Isten láthatatlan világába költözöm, most már mindig az Úrral leszek. Ha ez az ige eljut a szívünkhöz, leoldja a félelem bilincseit rólunk, és úgy tekintünk az eltávozásra, mint hazaköltözésre. Az Úr gyermeke itt, ebben a világban van albérletben, ez le fog járni, és amikor megtörténik, hazaköltözöm.

Aki így látja, az nem fél, amint a halál közeledik, nem is csapja be magát, hanem örömmel készül. Hiszen a hazautazásnál nincs nagyobb öröm. Hazamegyek, és végleg Atyámmal lehetek.

Pál visszatekint életére, és úgy látja, megharcolta a nemes harcot, vagyis nem hátrált meg, nem adta fel, mert mindig a győztes hadvezérre, Jézusra nézett. Mi se adjuk fel, harcoljuk meg a hit nemes harcát, ami a lelkek mentése. Úgy mentette a lelkeket, hogy a hitet közben megtartotta, ez azt is jelenti, hogy a hit, az evangélium helyére nem tett mást. Pál soha nem cserélte le az igét, nem helyettesítette más tartalommal, mert tudta, hogy az igében igazi hatóanyag található. Az ige Isten ereje, ami által életeket formál újjá.

Mennyire ismeri Pál az Urat, tudja, hogy koronával várja őt. A győzteseknek, az igazságban megmaradóknak a koronájával, mert a Mester megjutalmazza tanítványát. Már ebben a földi életben is jutalmat kapunk, hiszen minden kegyelem, minden az Ő ajándéka. Semmit nem kapunk érdem szerint, hanem az Úr ingyen való kegyelméből.

A koronát mindazok megkapják, akik várva várják az Úr megjelenését. Advent első napján a várakozás kerül előtérbe. Várjuk az Urat, de nem a gyermek születését, hanem a győztes Úr visszajövetelét. Milyen dicsőséges pillanat is lesz, amikor megérkezik. De várjuk-e, mindennél jobban várjuk-e Őt? Vágyakozva várjuk-e Jézus eljövetelét? Úgy, hogy számunkra ez a legfontosabb?

Várjuk Őt örömmel, és közben feladatainkat végezve. Az Urat váró tanítvány szolgáló tanítvány, arra vágyik, hogy szolgálat közben találja őt a visszatérő Úr.

Pál magához hívja Timóteust, mert egy tanítvány elhagyta. Igen, még Pált is otthagyták, még ő is átéli, hogy valaki nem megy vele tovább, hanem a világot választja. Kilépett a szolgálatból, mert a világ visszavonzotta. A világ soha nem mond le rólunk, mindig igyekszik visszavonzani, ehhez felhasználja érzelmeinket, vágyainkat. Kérjük az Úr védelmét és erejét, hogy meg tudjunk maradni a hitben, és képesek legyünk nemet mondani a világ csábításának. Mit adhat a világ, ami nincs meg Isten országában? Isten országának gazdagsága felülmúlhatatlan, bárcsak mindig látnánk ezt.

Pál kéri, hogy Márkot is vigye magával, lehet, ez Márk rehabilitációja, most már alkalmas a szolgálatra, és Pál visszafogadja. Úgy látja, most már hasznos lesz a számára. Milyen jó, hogy Isten országában működik a visszafogadás. Mi gyakoroljuk-e? Vissza tudjuk-e fogadni azt, aki korábban magunkra hagyott? A visszafogadás a kegyelem munkája.

Pál készül a hazaköltözésre, de nem rezignáltam, hanem úgy, hogy amíg itt van, aktívan tölti ki az időt. Ha korlátozva is van a mozgásában, olvasni és írni tud. Olvassa az igét, és írja a leveleit, benne a bizonyságtételeket, a gyülekezeteket megerősítő sorokat. Ezt mi is meg tudjuk tenni. Olvasni és írni tudunk még betegágyon is. A könyv és az írás kitágíthatja látókörünket, és áldást vihet mások számára. Hiszen a bizonyságtételünk a másik ember erőforrásává válhat.

Az apostol azt is megtapasztalta, hogy mindenki magára hagyta őt, talán féltették az életüket, és nem mertek melléállni a bíróságon. Ő azonban nem számítja bűnüknek, mert megtapasztalta, hogy az Úr mellé állt. Olyan jó látni, ha mindenki magunkra hagyna is, ha nem mernek mellénk állni, az Úr nem hagy magunkra. Ő mindig vállal, és erőt ad az egyedüllét elhordozásához.

Pál is szabadítóként tekint az Úrra. Számára Ő az a Szabadító, Aki a gonosz minden formájától megmenti. És ha a gonosz úgy véli, győzelmet aratott, mert megöli az apostolt, akkor sem győzött, mert az Úrhoz megy.

Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Isten áldásával.