Az Urat keressétek!

H

allottuk a felszólítást: készülj Istened elé, Izráel (Ám 5,1-9)! Készülj, mert Elé fogsz állni, találkozni fogsz Vele, és erre a találkozásra készülni kell.  Sőt, ezt a találkozást nem lehet elkerülni, akkor sem, ha becsapjuk magunkat, elhessegetjük, mert kényelmetlen téma, de elvégzett dolog, hogy az emberek meghaljanak, és azután az ítélet. Erre azonban fel lehet készülni, mégpedig hitben. Aki megismeri az Úr Jézust, az Benne bűnbocsánatot nyer és belépést az életre. Azért is kell készülni, mert nem akkor jön el az Úr elé állás, amikor mi ezt gondoljuk, készüljünk, hogy ne érjen váratlanul. Mert az Úr is érkezik, jön, hogy számon kérje a ránk bízott tálentumokat.

Benne van az is ebben, hogy eddig ők fosztottak ki és nyomtak el másokat, és mivel nem tértek meg, most őket fogja rabszolgasorba vetni egy másik nép. Isten szólt, de nem hallották meg. A természeti csapásokat, a kenyérhiányt, a sáskajárást megoldották önerőből, és ez nem vitte őket az Úrhoz. Hát Isten most hangosabban szól. Megengedi, hogy Asszíria elfoglalja az országot és fogságra hurcolja a népet. Aki nem akarta meghallani az Úr szelíd szavát, annak majd a hangosabb, keményebb szóból kell érteni. Erre nekünk is fel kell készülni, a hamis kegyesség önáltató világából ki kell mozdulni, ha nem térünk vissza az Úrhoz, ha nem hallgatunk erkölcsi és minden téren az Úr igéjére, keményebben fog szólni. Ez a mostani idő a bűnbánat, a felkészülés, vagy másként, a kegyelem időszaka.

Halljátok meg ezt az igét! Ezen a mai reggelen csendesedjünk el és szánjunk időt Urunkra. Persze, már motoszkál bennünk a sok tennivaló, félünk, hogy kifutunk az időből, és nem leszünk képesek mindent elrendezni. De most ne erre figyeljünk, kérjük az Urat, ragadja meg és tartsa irányítása alatt gondolatainkat, hogy ne kalandozzunk el semerre, ne legyen most semmi fontosabb Nála. Álljunk meg végre, és halljuk meg az igét. Halld meg, mert neked szól, téged szólít az Úr. Olyan jó, hogy még szól, hogy még van szava hozzánk.

Halld meg ezt az igét, vagyis ne másikat, ne mondd, keresek egy másik bibliai könyvet, mert Ámósz oly nehéz, nem értem. Meg annyi borzalom van benne, és én ezt nem szeretem. Én a simogatást, a szép szavakat, az ígéreteket szeretem. Urunk azt kéri, maradj itt, maradj ebben a könyvben, mert ezen keresztül szól most. Ezt halld meg, a keményebb üzenetet. Pusztulás, halál közelít az északi országrész felé, olyan esemény, amit el sem tudtak képzelni, és amiről hallani sem akartak. És most azt mondja az Úr, ne fuss el, ne lapozz el, hallgasd, amit mondok. Pontosan azért hallgasd, amit mondok, hogy ne következzen be a borzalom, hogy ne legyen majd sírás. Azért hallgass a szavamra, hogy ne énekeljenek meg rólatok siratóéneket. 

Azonban a kemény és ítéletes szavak közt is megjelenik a kegyelem szava: „Engem keressetek, akkor életben maradtok” (4)! Ebben a helyzetben is van megoldás, engem keressetek, vagyis én tudok rajtatok segíteni, mondja az Úr. Igen, ha Őt keresik, ha végre teljes szívvel Hozzá térnek, megtapasztalják kegyelmét, és az idegen néptől való szabadítását is. Mert ebben a helyzetben sincs más megoldás, mint a szabadítás.

Fontos, hogy végre felismerjék, az Urat kell keresni, és ez azzal jár, hogy nem az eddigi bálványimádó kultuszhelyeket keresik fel tanácsért, hanem Istenhez fordulnak. Forduljunk mi is az Úrhoz, hagyjuk el eddigi kultuszhelyeinket, forduljunk el a bálványoktól, és kérjük az Úr Jézus segítségét, szabadítását. A felszólítás megismétlődik, mert sürgősen kell cselekedni, nincs sok idő: az Urat keressétek, és életben maradtok. Ha Őt keresitek, ha komolyan veszitek, amit mond, elmarad az ítélet. De az is benne van, hogy még a fogságban is életben maradhatnak, ott is van esély, ha az Urat kezdik el keresni. Mert a nyomorúságnak is az a célja, hogy elkezdjük keresni Istent. Sok újszövetségi személy is a maga nyomorúságában indult el Jézus felé, akkor kezdte keresni Őt, és hívta segítségül. Ne menj most másfelé, ne keresd máshol a segítséget, fordulj az Úrhoz, Ő ad szabadulást, gyógyulást és örök életet. Ez a felszólítás nekünk szól, eddig kerested az orvost, az ismerős embereket, most keresd az Urat. Eddig mentél és próbáltál több pénzt keresni, még többet dolgozni, most indul el az Úr felé, mert Ő ad megoldást, Neki gondja van Rád, szeret téged, meg akar menteni. Őt keresd, ne az ajándékait, ne csupán a segítségét, Őt magát keresd, a Vele való személyes kapcsolatot.

A püspökök után a diakónusok kerülnek sorra; mennyi szolgálati terület kezdett kibontakozni (1Tim 3,8-13). Az új gyülekezetek felismerték, hogy az Úrban valló hit, a tanítványság szolgálat. Azt jelenti, hogy amit kaptam az Úrtól, azt továbbadom, beleviszem a mindennapi életbe, és odatárom Jézust a segítséget várók elé. A sok életből is kiábrándult ember számára vigyük Jézust, ahogyan Pál vitte Őt és felkínálta megoldásul minden nép számára. Vallások mindig és mindenhol voltak, de azok nem segítettek, Krisztusra volt és van szüksége a világnak. Egyedül Krisztusra, mert Ő a megoldás, Ő az Élet, nincsen más. Merjük ezt vállalni mi is.

A diakónusok sem lehetnek akárkik, az életüknek Krisztusról kell vallani. És ez az új, krisztusi élet különbözik a pogányok életétől. A krisztusi életben nincs szerepe az alkoholnak, mert már nem az az erőforrás, hanem a Szentlélek. Így azután olyan személyeket kell választani, akiket nem az ital, hanem Isten Szentlelke vezet.

Fontos, hogy átéljék a megtisztulást, ezt az Úr Jézus kereszten kiomlott vére viszi végbe. A vér tisztít meg a lelkiismeret vádjától, a múlt sötét foltjaitól, titkaitól. Csak az tud szolgálni, aki megtisztult, aki feddhetetlen, mert az Úr megbocsátotta, és eltörölte bűneit. Azt is látjuk, hogy egy hívő házaspár élete együtt válik szolgálattá, a házasság, a család is szolgálat, bizonyságtétel.

Akik jól szolgálnak, bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére. A diakónusok is átélik, hogy szeretetteljes szolgálatuk révén lehetőség nyílik a Krisztusról való bizonyságtételre. Mert minden szolgálat lényege a Krisztusba vetett hitre való mutatás. Van, amikor egy apró szolgálat elvégzése után kapunk lehetőséget a szóbeli bizonyságtételre. De mindig az a cél, hogy Krisztust megismertessük a másik emberrel.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.