A
|
próféta megvallja, hogy látomásban mutatta meg
tervét számára az Úr (Ám 7,1-9). Ez azt mutatja, hogy bensőséges kapcsolat
alakult ki a próféta és Isten között. Mégpedig úgy, hogy az Úr kereste meg
Ámószt, Ő hívta el, és azután Ő ápolta ezt a kapcsolatot. De a próféta is szánt
időt rá. Mert akkor mutat meg nagy dolgokat Isten, ha szánunk Rá időt. Ő ma is
meg akarja mutatni akaratát, életedre elkészített tervét, de szánsz-e Rá időt?
Van-e idő az Úr előtt való elcsöndesedésre, bibliaolvasásra? Az ige mélységei
akkor tárulnak fel, ha odaszánjuk magunkat a kutatására, ha minél többet
vagyunk az Úrral. Mert tulajdonképpen az Úrral való élő kapcsolatról, a Vele
való beszélgetésről van szó.
Ezekben a látomásokban a népet érő ítéletes eseményekről van szó, és
amint látjuk, ezeknek nem a pusztítás, hanem a mentés a céljuk. Ezeken keresztül
keresi a szívüket és a mi szívünket is az Úr. A nehéz helyzetek, a válságok, a
kenyérszűke megmozdítja az embert, és elindítja Isten felé. Amikor átéljük a
tehetetlenségünket, akkor elindulunk az Úr felé, akkor elismerjük, hogy nem
tudunk semmit. A nyomorúság gyakran kimunkálja a magunkban való csalódást,
leszállunk a trónról, és elismerjük, mi is csak emberek vagyunk. Bűnös,
nyomorult, korlátoktól szenvedő és kegyelemre szoruló emberek vagyunk.
A próféta szíve tele van népe iránti szeretettel, ezért könyörög értük az
Úrhoz. Fáj neki a pusztulás, az éhségtől szenvedők látványa. Ítéletet kell mondania a bűnös nép felé, de ő
nem örül az ítéletnek, ő a kegyelemnek örül, annak, amikor a nép Istenre talál
és átéli, hogy az Úr megkönyörül rajta.
Jó ezt nekünk is látni, az Úr nem azt akarja, hogy elpusztuljon a nép,
hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Amikor a próféta könyörög a népért, mert
látja, hogy nagyon megszenvedi ezeket az ítéleteket, az Úr eltekint tőlük. Isten
nem végzet, nem is egy megmerevedett uraság, hanem valóban Atya, Akivel lehet
beszélni, Aki maga is látja övéi életét, és ha ott van bennünk a készség a
bűnbánatra, Ő megbocsát. De van-e bennem készség, látom-e, hogy azért szól az
Úr, mert rossz irányba indultam, és vissza akar segíteni a helyes útra? Izráel előtt is ott a lehetőség a
bálványoktól való elfordulásra, de ők ezt nem akarják megtenni. Miért? Mert ez
a modern, úgy gondolják, így a jó számukra, és ezért nem hallgatnak a próféta
szavára. Azonban egyszer letelik a kegyelmi idő, ezt az északi országrész élete
jól példázza. Most még szól az Úr, elmondja, mivel kell szembenézniük, ha nem
térnek vissza Hozzá, és ha nem veszik komolyan ezeket az üzeneteket, valóban
bekövetkezik az ítélet. Most még az Úr
hallgat a próféta könyörgésére, de eljön az idő, amikor megítéltetnek, idegen
nép foglalja el az országot, ők pedig fogságba kerülnek. Ha komolyan veszik,
elkerülhetik ezt az eseményt. Minden azon múlik, hallgatnak-e Isten szavára,
vagy túlságosan biztonságban érzik magukat.
Jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, írja bátorítólag Timóteus számára
az apostol (1Tim 4,6-11). Arra gondoltam, vajon milyen szolgája vagyok én az Úr Jézusnak?
Szeretnék jó szolgája lenni. Hogyan lehetek? Eléször is fontos, hogy szolgaként
lássam magam. Hiszen vére árán megvásárolt a bűn és az ördög hatalmából.
Hívőnek lenni pontosan ezt jelenti, nem a magamé vagyok, hanem Jézus Krisztus
tulajdona. Ha pedig az Övé az életem, akkor ez azt jelenti, hogy Ő rendelkezik
velem. Nem én határozom meg, mit
szeretnék, hogyan alakuljon az életem, hanem rábízom magam a gazdára. A
rabszolga az urától függött, mindenben az ura akaratát hajtotta végre. Mikor leszek jó szolga? Ha valóban alárendelem
magam Neki, és engedem, hogy úgy legyen, ahogyan Ő akarja.
Mikor leszek jó szolga? Ha a hit és igaz tanítás igéivel táplálkozom.
Vagyis ha számomra az egyedüli tekintély a Szentírás, ha az élet minden
kérdésében hozzá igazodom. Mert az ige az Úr szava. Fontos, hogy ez a szó legyen számomra a táplálék. Jó olvasni,
hogy Pál is táplálékként beszél az igéről. Testünket rendszeresen tápláljuk, ma
néha túlzásba is visszük és sok gond is származik belőle. Törődjünk többet lelkünk és hitünk
táplálásával, fogyasszunk többet az igéből, mert ebből nem lehet
túlfogyasztani. Az ige nem rontja el a gyomrunkat.
Pál rámutat, hogy a krisztusi életmód és életút jó és helyes, ezt az
életük is alátámasztja. Hiszen Pál sokat szenved az Úrért, ezért a hitért.
Mindezt azért teszi, mert felismerte, ez az igazi út, ez az egyetlen út, ami járható,
ami életre visz.
A hívő élet nem mentes a harcoktól, Pál is állandóan küzd és fáradozik. Azért küzd és fáradozik, hogy minél több ember
hallja az evangéliumot, hallja a jó hírt. Fáradozik, mert a gonosz is
munkálkodik. Az ellenség nem tétlen, mindent megtesz, hogy az embert sötétségben
tartsa és elpusztítsa. Mi pedig tudjuk, hogy az Úr azonban megmenteni akarja.
Az Úr szereti az embert, Fiát adta érte a kereszten, és aki hisz Benne, annak
örök élete van. Vigyük ezt a hírt, mert ez reményt jelent mindenki számára.
Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran
szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen
meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! s
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó,
bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant,
ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy
veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el
minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése