Látszat helyett valóság

A

z Úr emlékezik, ezt jelenti Zakariás neve. És ez jó, mert azt jelzi, nem felejti el az Úr övéit, még a hűtlen és lázadó népet sem (Zak 1,1-17). Honnan vesszük ezt? Onnan, hogy a próféta maga tapasztalta, hogy nevének jelentése valóság. Ő a fogságban született, de átélte, hogy megemlékezett róluk az Úr, és hazahozta őket.

Dárius uralkodása idején szól hozzá az Úr, és azt üzeni, ne legyenek olyanok, mint elődeik, hanem térjenek meg. Az elődök nem vették komolyan az Úr szavát, nem hallgattak a prófétákra, és nem hagyták el gonosz útjaikat és tetteiket. A nyomorúságból kivezető út a bűnbánaton keresztül, megtérés által vezet. Mivel nem hallgattak az Úrra, fogságba kerültek, beteljesedett rajtuk mindaz, amit kijelentett az Úr.

Az elődök elmúltak, de az ige megmaradt, az ige túléli az emberiség viszontagságait, és mindenkor szólni fog. Az ige örökké megmarad, és az utókor szembesül igazságával, és magába szállva mondja: minden igaz, amit olvastunk, amit hirdettek. Bár most jutnánk el erre a felismerésre.

Zakariás mennyei lovasokról kap látomást. Ezek a lovasok körbejárták a földet, és nyugodtnak és békésnek találják. Milyen messze is vagyunk most ettől. Minden forrong, mindenfelé veszélyek, az emberek félelemben élnek.

A földön béke és nyugalom, de Izráelnek még nincs nyugalma, mert fogságban van. Zakariás közbenjár népéért. Azt kérdezi, mikor könyörül meg rajtuk az Úr.  És Isten válaszol, nagyszerű ígéretet közöl: eljön a szabadulás. Isten megkönyörül népén, és hazaviszi.

Eljött a kegyelem meghirdetésének időszaka, csodálatos ígéretet kapnak. Aki hazamegy és vállalja a változást, az újrakezdést, csodálatos dolgokat fog tapasztalni. Isten vezetésével újrakezdhetik az életet. Ismét felépítik a városokat, a templomot és az életüket. Bővelkedni fognak. Érdemes az Úrra hallgatni, mert Ő mindig bővelkedő életet kínál. Igen, Ő sohasem szegényít meg, és nem ígér zsákbamacskát, hanem amit mond, azt teljesíti. A bővelkedő élet hiánya nem az Ő hibája, hanem a miénk. Mi nem bízzuk Rá magunkat. Nem hisszük, hogy megteszi, amit mond. Nem bízunk abban, hogy valóban friss folyóvízhez vezet, és füves legelőkön terelget. Ehhez meg kell maradnunk mindenkor a lába nyomában. Az a bajunk, hogy letérünk az Ő ösvényéről, és a saját utunkon akarunk járni.

A Szentírás mindig  józan, és a realitás talaján él az emberi élettel kapcsolatban (2Tim 3,1-9). Nem beszél csodálatos fejlődésről, hanem inkább arról szól, hogy ahogy az idő telik, és haladunk az Úr visszajövetele felé, egyre nagyobb káosz és erkölcsi fertő lesz jellemző az emberiségre. Elmondja, hogy Isten népének sem lesz könnyű a helyzete. Nem, mert ők a világ világossága, ám ez a fény nem kell az embereknek. Sőt, mindent megtesznek, hogy elnyomják és kioltsák ezt a fényt. A gonosz teljes sötétségben akar tartani.

Ha Pál apostol leírását nézzük, azt kell mondanunk, az utolsó időkben járunk. Az itt leírtak többsége ma hatványozottan jellemző. Nagyon a pénz és az élvezetek szorításában él a mai ember. Azt gondoljuk, pénzzel mindent meg lehet oldani. A pénz mozgat ma mindent, és tulajdonképpen a legnagyobb bálvány. A mai nyomorúságok hátterében is a pénz utáni vágy jelenik meg. A pénzért, a még több haszonért mindenre képesek az emberek. Fontos szerep jut még az élvezeteknek, Isten helyére lépnek. Inkább az élvezetek, mint Isten.

Pál arra is rámutat, hogy mindez azért veszélyes, mert a kegyesség látszatát megőrzik. Tehát ezek az emberek nem szakítanak a vallással, sőt, gyakran ők tűnnek fel igazán jó hívőknek. Nagyon veszélyes ez, mert az Úr tanítványai szívében kérdést vethet fel: nekem miért nem megy olyan jól, mint nekik? Az apostol azonban azt mondja, figyeljünk az Úrra. Ne egymást nézzük, és elsősorban ne a külsőségeket, ne a látványt, hanem a hit erejét. Mert nem a látvány a lényeg. Jézus élete nem a látványosságon, hanem Isten erején nyugodott. Isten hatalmát mutatta be az emberek számára. Élete által sokan meggyógyultak, bűnökből szabadultak, és egy új, minőségi élet részeseivé váltak.

Nagyon fontos, hogy az életünk felmutassa hitünkben az erőt. A tanítványok pünkösdkor erőt kaptak, és ez meglátszott. Nem azt jelentette pünkösd, hogy jobban ment a soruk, hanem azt, hogy erőt kaptak a bizonyságtételre, kiléptek a bezártságból, és vitték az evangéliumot.

Urunk számunkra is kínálja a hit erejét. Azt akarja, hogy a Szentlélek megnyilvánuljon általunk, ami az ige életet formáló munkájában mutatkozik meg. Fontos, hogy mindig törekedjünk Isten igazságának a megismerésére, ne érdekességek után kutassunk, hanem azt keressük, mit mond számunkra az Úr. Az igében mutatja meg magát. Az ige által találkozhatunk Vele, és élhetjük át munkáját. Az ige tárja fel előttünk Isten mélységeit, belőle ismerjük meg az Úr üdvtervét is. Mindig a teljes Íráshoz ragaszkodjunk.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.