Ma vedd komolyan

Á

mósz látja az Urat, és ez nagy kegyelem, rendkívüli pillanat, mert ritkán adatott meg, hogy valaki látta az Urat. Ámósznak megadatott, ítéletmegerősítést kapott ezen látomás által. Igénk azt üzeni a számunkra, hogy azért mégis láthatjuk az Urat, mert Jézusban emberré lett, és aki Őt szemléli, az az Urat látja. Jézust figyelve, életére hangolódva ismerjük meg az élő Istent. Aki figyeli az evangéliumot, benne Jézus életét, az egyre jobban megismerheti Istent. Mi már tudjuk, hogy Isten Jézusban megismerhető, ha Őt kihagyjuk, nem  kapunk valós látást Róla. Sőt, utolsó szava hozzánk Jézus, ezért keressük és figyeljük Őt.

Isten oltárnál való jelenléte az ítélet bekövetkeztét ábrázolja, Isten szavára megtörténik az ítélet. Megítélődik a kegyhely és az egész életvitelük. Az oltár pusztulása jelzi, nem segít rajtuk a maguk kreálta istentisztelet, a bálvány. A bálványok képtelenek segíteni. Bár még idejében meglátnánk, hogy egyedül a kegyelem segíthet rajtunk. A hamis istenek mind tehetetlenek és el fognak pusztulni.

A nyomorúság elközeledtével Izráel fiai rádöbbennek, hogy az ítélet nem kerülhető el. Amit eddig nem vettek komolyan és csak mesének tartottak, valóság. Hányan tartják ma mesének Isten létezését, és azt, hogy meg fogja ítélni a világot. Sokan nem hiszik, hogy az Úr el fog jönni ítélni eleveneket és holtakat, és hogy ez a világ megítéltetik. Nem igazán vesszük komolyan az ige üzenetét, talán ki is hagyjuk az olvasás során azokat a helyeket, amelyek ítéletről, számonkérésről szólnak.

Izráel nem hallgatott a prófétákra, saját menekülési útvonalaikban bíznak. Úgy vélik, ha lenne is valami, időben el tudnak majd menekülni. Az ige azt üzeni, nincs menekülési útvonal. Minden saját ötlet el fog halni. Miért? Mert egyetlen menekülési lehetőség adatott, mégpedig az Úrhoz való menekülés. Menekülj hát az Úrhoz, menj Hozzá most bűneiddel, egész életeddel. Ne halogass, ne keresd a saját menekülési lehetőséget, mert az ítéletet nem lehet megúszni. Egyedül a Krisztus keresztje alatti bűnbánat nyomán élhetjük át, hogy megbocsáttatnak a bűneink. A bűnre nem a tagadás, a menekülés, hanem a bűnbánat a megoldás. Soha ne meneküljünk, hanem keressük az Urat, mert Őhozzá mindenki mehet, azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. És Ő arról beszélt, hogy aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti azt Érte és az evangéliumért, az megtalálja. Mert Jézusban találjuk meg az igazi életet.

Ha az evangélium hirdetése idején, a halk és szelíd hangot hallva nem akarunk megtérni és Istenhez igazodni, keményebben fog szólni. Akkor megrendítően fog szólni számunkra Isten, de ma még szól az ige. Kezünkben van a Szentírás, így meghallhatjuk általa a hozzánk szóló üzenetet. Jó, hogy ma is kinyithatjuk az igét, talán azt mondjuk, kinyitom, de olyan nehéz a próféta könyve, és nem értek semmit. Közelítsük meg úgy, hogy mennyei Gazdánk szól most hozzánk, figyeljünk arra, hogy meghalljuk azt az egy szót, ami erőt ad, ami előbbre segít, ami által közelebb kerülünk Hozzá. Van, amikor elég az Úrtól egy szó, a kapernaumi századosnak is elég volt, és így kiáltott: „Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám” (Mt 8,8). Te is keresd azt az egy szót, ami most neked szól, ami a tiéd, és meg fog gyógyulni az életed. Az Úr a szava által teremtette a világot, és szava által teremti újjá az életünket is. Fontos az Úr szava, az ige így mondja: Ma, ha az Ő szavát halljátok ne keményítsétek meg a szíveteket. Ó, Uram, könyörülj, hogy ne keményedjen meg a szívem, hogy amit mondasz, azt mindig befogadjam és megcselekedjem.

A presbiterekkel kapcsolatban ír az apostol, azt kéri, hogy akik a vezetésben beváltak és az igehirdetésben és tanításban fáradoznak, azokat becsülje meg (1Tim 5,17-20). Jó, ha a presbiterek is meglátják: az evangélium hirdetése az Ő feladatuk is. Jó, ha a presbiterek, de minden tanítvány úgy figyel az igére, hogy aztán ő is továbbadja, amit kapott. Az a feladatunk, hogy hirdessük az igét, mert az ige az élet.

Az ige hirdetése nem korlátozódik az istentiszteletre, hanem ki kell vinni a mindennapi életbe, be kell vinni a családokba. És ebben a szolgálatban nyílik nagy lehetőség a presbiterek és a hívő emberek előtt. A munkahelyen is lehet igét hirdetni, egyrészt a krisztusi élet megvalósításával, másrészt az ige vállalásával. Egy részt a Bibliából még a munkahelyen, az iskolában és bárhol el lehet olvasni, majd meg lehet beszélni. Ha lehet kávé- és cigiszünet, miért ne lehetne igeszünet? Igenis, meg lehet állni, elcsendesedni, elolvasni egy verset és azt végiggondolni.

Tehát ma az a feladatunk, hogy tanítsuk az embereket az Úr útjára, hogy megtanítsuk, hogyan is lehet Istennek tetsző életet élni. Mert a Bibliát azért adta Isten, hogy belőle megtanuljuk az életet. Az élet kézikönyve a Szentírás. Merjük vállalni és használni. Merjük egy-egy döntés előtt kézbe venni. Ne akkor keressük, mit is mond az Úr, amikor meghoztuk a saját döntésünket, vagy elrontottuk az életünket. Előbb kérdezzük meg az Úr igéjét.

Még ma

Még ma még Jézus hív,

Nyíljon az ajtó,táruljon a szív,

Holnap talán késő!

Isten áldásával.