Harcold meg!

M

ikeás próféta életében nagyon jól látható, hogy mindig az Úr a kezdeményező (Mik 1,1-16). Ő szólítja meg és hívja el azt, akit akar, akit kiválaszt egy bizonyos feladatra. Aki hallja a hívást, az válaszol rá. Hogyan válaszol? Vagy úgy, hogy megnyitja a szívét az Úr szava előtt és befogadja a hallott igét, majd elindul, és azt elmondja azoknak, akikhez küldi az Úr. A másik lehetőség az Úr Jézus eljövetelekor bontakozik ki előttünk. Ő már személyesen jár az emberek között és szólítja meg őket, felszólítása így hangzik: Jöjj és kövess engem! Aki hallja a hívást, elindul és követi az Urat. Igen, Ő ma is hív, téged is hív, arra, hogy kövesd Őt, és egész életeddel szolgáld. Arra hív, hogy tanítványa légy, és vidd másoknak is az evangélium jó hírét, vidd a drága üzenetet: az Úr szereti az embert, szeret téged! Ez nagyszerű üzenet és különösen megerősítő és felszabadító azok számára, akik úgy gondolják, nem szeretik őket, értéktelenek, és nem fontosak senki számára. Ha az emberek közt nem lennél is fontos, az Úr Jézusnak fontos vagy. Érted jött el ebbe a világba, és érted adta oda a saját életét. Ebbe lehet kapaszkodni, lehet erőt meríteni, mert ha Jézus értem halt meg, nem lehetek értéktelen, hanem nagyon fontos. Sőt, ez azt jelenti, Jézus nagyon szeret engem.

A prófétát Ezékiás korában szólította meg az Úr és adott neki üzenetet. A próféta pedig nyitott szívvel fogadta, engedte, hogy eszköz lehessen az Úr kezében népe megújulása érdekében. Mert azért szólította meg őt az Úr, mert általa akart üzenetet küldeni a nép számára. Ő volt az, aki tolmácsolta az Úr szavait. Azért szólt az Úr, mert azt akarta, hogy megtérjenek, visszaforduljanak Hozzá, vagyis meglássák, hogy Nélküle nem boldogulnak, sem a belső, sem a külső ellenségtől nem szabadulhatnak.

A szabadulás érdekében meg kell hallani, amit az Úr mond, és úgy kell látni magam, ahogyan Ő lát. És Ő hogyan lát? Bűnösnek, olyan embernek, akinek eltért az élete az Ő akaratától, olyannak, aki elveszítette az Úrral való élő kapcsolatot. Isten ismét kapcsolatba akar velünk kerülni, de ehhez szakítani kell a bűnnel, a bálványainkkal.

Az Úr rámutat, hogy mind Izráel, mind Júda romlása a fővárosból, a nép vezetőitől indul. Nagy a felelősség a népek vezetőin, nem mindegy, milyen irányt mutatnak népüknek. Júda korábbi vezetői is rossz irányba vitték a népet, a bálványimádás felé. Isten azonban megítéli őket, és rá fognak döbbenni, hogy a bálványok nem segíthetnek rajtuk. Nincs más segítség, csak Izráel Istene, az az Isten, Aki őseiket már annyiszor megmentette.

Azonban nekünk is meg kellene végre látni, nincs más segítség számunkra, csak egyedül az Úr. A segítség pedig bűnbánaton és életváltozáson keresztül érkezik meg hozzánk. A problémák egyre csak halmozódnak, és amíg az Urat kihagyjuk a megoldásból, nem jutunk előrébb, egyre csak rosszabb lesz. Urunk Jézus pedig pont azért jött el, hogy megmentsen bennünket. Rá kell döbbenni, hogy a formális keresztyénség nem elég, az nem megmentő erő, élő hitre és így megújult tanítványi életre van szükség.

A Krisztusban való hit megváltoztatja azokat, akik hisznek (1Tim 6,1-16). Azt jelenti ez, hogy az élet bármelyik területén éljünk is, amikor befogadjuk Jézust az életünkbe, minőségileg megváltozunk, másképp viszonyulunk a helyzetünkhöz és az emberekhez is. Erre utal Pál apostol, és azt kéri a tanítvánnyá lett rabszolgáktól, hogy ez a megváltozott élet legyen látható uraik számára is. Tehát úgy éljünk, hogy senki ne káromolja miattunk Jézus nevét, hanem inkább vonzzuk Jézushoz az embereket. Akiknek a gazdáik hitre jutottak, azokkal szemben pedig ne éljenek ezzel vissza. Ne lazítsanak azért, mert uraik is hívők, hanem inkább örömmel és hálával szolgáljanak nekik. Legyünk hálásak, ha hívő főnökünk van, de ne éljünk ezzel vissza, ne gondoljuk, ez azt jelenti, hogy akkor nem kell dolgozni.

Már az első gyülekezetek életére is nagy hatást kezdett gyakorolni a pénz, ennek ellensúlyozásaképpen rámutat Pál a megelégedett életre. Nagy nyereség a kegyesség megelégedettséggel. Ez fontos, megtanulni megelégedni azzal, amink van. Pál rámutat arra is, hogy nincs értelme a gyűjtésnek, mert üres kézzel fogunk távozni. Semmit nem viszünk földi tulajdonunkból magunkkal. Az apostol azt üzeni, ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Nagyon jó tanács ez, hiszen az Úr Jézusnak sem volt ennél többje, másrészt, ha megelégednénk az élelemmel és a ruházattal, nem volna éhezés. Sőt, ha nem törekednénk a meggazdagodásra, nyugodtabbá válna körülöttünk a világ. Azonban ma nem, hogy nem elégszünk meg az élelemmel, hanem abban is válogatunk, felhalmozunk, ruhánk pedig annyi van, hogy nem férünk tőle, még sem elég, mégis mindig újabbat akarunk vásárolni. Mert minél több van, annál többet akarunk.

Minden rossznak gyökere a pénz szerelme, írja az apostol, és igaza van, a pénz szeretete romlásba és pusztulásba viszi az embert. Ezt látjuk ma is, a pénz szeretete tönkreteszi a kapcsolatokat és embertelenné az embereket.

Isten embere kerülje a pénz szeretetét, vagyis aki Jézusnak szolgál, ne a pénzben lásson megoldást.  Bizony, nagy kísértés ez ma, még a hívők is gyakran a pénztől függnek. Pedig mi bízhatunk Atyánk kegyelmében, az Ő szeretete és segítsége kifogyhatatlan. Boldog az, aki az Úrban bízik.

Ezek helyett megragadhatjuk az örök életet. A világ minden kincse elmúlik, de az Úr által kínált élet nem múlik el, mert az örök. 

Harcold meg a hit nemes harcát. A hívő ember Krisztus harcosa, nemes harcot vív, mert nem emberek ellen küzd, hanem az emberekért. Nem elpusztít a krisztusi harc, hanem épp megment a kárhozatból, az örök halálból. Ez az egyetlen jó harc, és ez nem fegyverrel, hanem az ige hirdetése által történik. Az ige győztes erő, mert ez Istennek ereje, általa az emberi életek újjászületnek. Vállaljuk bátran az igét. Harcold meg, írja az apostol, és ebben benne van, ne adjuk fel az evangéliumot, vállaljuk bátran, akkor is, ha sokan elutasítják. Harcold meg a hit útját. Semmit nem adnak könnyen, a győzelem nincs harc nélkül.

Térj magadhoz, drága Sion

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.