Ének az Úrról

A

z Úr utat mutat eltévedt népe számára. Elmondja, mit vár el tőlük: „a jóra törekedjetek, ne a rosszra”. Ebben nincs semmi rendkívüli, ezt Isten segítségével meg tudnák tenni (Ám 5,10-6,14). Jóra törekedni, ez a feladat, de felmerül a kérdés: mi a jó? De ők ezt tudták, nagyon is tudták, miről van szó, mire gondol az Úr. Arról van szó, amit az igében kijelentett a számukra, amit a tízparancsolatban lefektetett és eléjük adott segítségként. Mert a tíz ige Isten segítsége az emberré váláshoz, a jó úton való haladáshoz. A baj mindig akkor történik, amikor mi szabjuk meg, mi a jó. És amikor így történik, abból igazságtalanság, elnyomás születik, hiszen mi legtöbbször azt tartjuk szem előtt, ami személy szerint nekünk a jó, azonban az nem mindig jó a másik embernek is.

Tehát Isten az igét adta zsinórmértékül, általa világossá válik Isten akarata, mert mindig az a jó, amit Isten akar. Ő jót akar, erről beszél az Úr Jézus is, így fogalmaz: Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad Szentlelket a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik Tőle. Ha odaszánjuk magunkat az Úrnak, meg tudjuk különböztetni a rossztól a jót, akkor képesekké válunk felismerni Isten jó és tökéletes akaratát. És ha ehhez igazítjuk magunkat, emberi kapcsolataink is jobbá válnak.

Izráel népe abba a tévedésbe esett, hogy úgy gondolta, elég az istentisztelet. Elég, ha elmegy az Úr templomába, és ott bemutatja az áldozatot. Mi hogyan gondolkodunk? Nem kísért meg minket is pont ez, elég, ha néha templomba megyek? Azonban az Úr nem az áldozatot kívánja, hanem személyes kapcsolatot akar. Arra vágyik, hogy Ő legyen számunkra a fontos. Aki fontos, annak komolyan vesszük a szavát. Isten megítélte az istentiszteletet: gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket. Mit mond a mi istentiszteletünkre, a mi ünnepeinkre? Megveti vagy gyönyörködik bennük? Akkor gyönyörködik az istentiszteletben, ha Ő kerül annak a középpontjába, ha Ő lesz számukra a fontos. Akkor válik igazivá az istentisztelet, ha életté is válik, ha nem marad a falak között, hanem kilép a mindennapi életbe. A hallott igének életté, valósággá, cselekedetté kell válni. Áradjon a törvény, mint a víz, mondja az Úr. Áradjon az ige rajtunk keresztül, mert az az élő víz, és ez a víz újítja meg a szíveket, az életeket. Az élő víz újítja meg a társadalmakat. 

Azonban Izráel úgy gondolta, minden rendben van, elvannak Isten nélkül. Nincs szükségük az igéhez való hangolódásra. Úgy látták, jól mennek a dolgok, jólétben élnek, nincs gondjuk, megvan mindenük. Nagy kísértés ez a gondolkodás, úgy véljük, ha anyagiakban mindenünk megvan, akkor valóban megvan minden. De nem így van, az anyagiak nem adják meg a békességet, boldogságot, nem adnak reménységet a halállal szemben. Mindezt az Úr adja meg a számunkra. Az önző, gondtalan jólét megítéltetik. Isten népe fogságra megy. Pont azok mennek először, akik csak magukkal törődtek, akik szívták mások vérét. 

Fontos meglátnunk, hogy Isten utálja a kevélységet, mert alázatot vár. A kevélység elutasítja Isten közeledését, segítségét és akaratát, úgy gondolja, elég ő maga, mert egyedül is mindent meg tud oldani. Az alázat elismeri, hogy szüksége van Istenre, egyedül nem teljes értékű ember, és magában nem képes élete dolgait elrendezni. Az alázat tudja, hol a helye. Hol is? Hát a térdein, és alázattal leborulva mondja Jézusnak, menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok. Az alázat itt kezdődik: bűnös vagyok és kegyelemre van szükségem. És ez már nagy lépés, mert sok embert pont a büszkesége tart vissza Jézustól, nem akarja magát teremtménynek, bűnös embernek látni.

Pál apostol a szolgálattevőkről szóló útbaigazítás után Jézusra tekint, és egy csodálatos himnuszt énekel Róla (1Tim 3,14-4,5). Olyan himnuszt, amit akkor a gyülekezetekben gyakran énekeltek. Az énekszövegek is felemelhetik szívünket az Úrhoz, másrészt énekben könnyebben ki tudjuk fejezni mindazt, ami a szívünkben van. Ezért ne féljünk az Úrról énekelni.

Az éneklést megelőzően ír arról a reménységéről, hogy szeretne Efézusba menni, meglátogatni Timóteust. De tudja, hogy a remények is az Úr kezében vannak, nem álmaink, vágyaink teljesítése a döntő, hanem az Úr akarata. Mindig az legyen az első számú kérdés a számunkra, hogy mit akar az Úr.

Timóteus szolgálata azonban nem függ Pál mozgásától, tehát ha nem érkezne meg akkor, amikorra várja, nem történik baj, mert ez a levél a kezében lesz. Igen, nem történik semmi baj, ha emberek nem akkor vannak mellettünk, amikor épp szeretnénk, mert kezünkben van az ige. Mi már a teljes Írást olvashatjuk, és belőle erőt, bátorítást és vigasztalást nyerhetünk. A Biblia rendkívüli és csodálatos ajándéka Istennek, becsüljük meg és legyünk hálásak érte.

A himnusz belecsodálkozik a testtélétel titkába. Szinte nem érti, hogyan hajolhat ilyen mélyre Isten az emberért. Nagy kegyelem, hogy eljött értünk, és emberi testben élte meg a földi életet. Ráadásul jól élte meg az életet, úgy, hogy az az Atyának is tetszett. És ennek az életformának az engedelmesség volt a lényege. Engedelmes volt mindhalálig. Dicsérjük Őt, mert vállalta értünk a kereszthalált. De a himnusz rámutat, nem győzött fölötte a halál, mert Jézus fölött nincs hatalma, így azután feltámadt.

A befejező sorok már Pál bizonyságtételét is tartalmazzák, mert ő maga is hirdette a népek közt. Vitte a győzelmes Krisztust a szívében, és szolgálata által továbbadta. Sok helyen hirdette Krisztust, olyan emberek közt, akik nem tartoztak a zsidók közé. És átélte, milyen hatalmasan halad előre az evangélium. Sőt, azt is látta Pál, hogy az evangélium hirdetésére hittel válaszoltak az emberek. Hittek Benne, hitték, hogy Ő a megoldás, Ő az Isten Fia. Hiszel-e Benne? Mint személyes megváltódban és Uradban, hiszel-e? Mert ez a lényeg: én Uram és én Istenem. Nagy kegyelem, amikor eljutunk erre a felismerésre.

Fontos azt is látni, hogy nemcsak az evangélium hirdettetik, hanem megtévesztő ördögi tanítások is. Ezért figyeljünk az Úrra, az igére, hogy ne lehessen megtéveszteni. Mert az ige mindig biztos lámpás az úton.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.