A Bíró az ajtó előtt áll

Á

rad az élet vize, és amerre jár, termővé tesz mindent (Ez 47,13-23). Az addig élettelen tenger halak sokaságának ad helyet. Halászok tömege fog majd halat, megújul az élet, lesz munka és táplálék mindenki számára. A patak partján gyümölcsfa nő, és nemcsak a gyümölcse, hanem a levele is áldás lesz, orvosságul szolgál. Nem lesz szükségük kémiai úton előállított orvosságra, mert az Úr ezekben a növényekben adja meg a gyógyuláshoz szükséges anyagokat. Mindez Isten országáról szóló látomás, amely még földrajzilag nem valósult meg, Krisztusban eljött ennek az országnak minden hatalma. Ő a mi főorvosunk, az áldott orvos, Aki mindenkit fogad. A leprást is fogadta, sőt, megérintette az Úr, miután megvallotta: hiszi, hogy meg tudja őt tisztítani. Erre az élő hitre van szükségünk, és ha ezzel közelítünk Hozzá, életünk gyógyulási folyamaton megy keresztül. Mert nem csupán a testünk beteg, bár legtöbbször csak erre figyelünk, hanem a lelkünk is. Jézus által gyógyul a lélek. Lelkünk a kereszt tövében felszabadul a bűn terhe alól, és elindul a gyógyulás. Azonban a tartós gyógyuláshoz karbantartásra, ápolásra van szükség. És ezt is Ő végzi el. Ezért lényeges, hogy mindennap megálljunk Előtte, erősítsük a kapcsolatunkat, sőt, egész nap tartsuk fenn. A mobiltelefonok által szeretteink bármikor elérhetők. Már nem lényeges, ki hol tartózkodik, felhívjuk, és ha felveszi, már beszélhetünk is. Ugyanígy Isten is hívható hit által, a Biblián keresztül. Ha kinyitjuk az igét, már szól, és imádságos lelkülettel fogadhatjuk az üzenetet, és így válaszolhatunk is. A hit és az imádság az a forró vonal, ami az Úrral összeköt.

Isten Lelke mindent megújít, a Vele való szövetséget is. Amikor hazamennek, újra felosztják a földet, mert az Úr betartja ígéretét, mindent megtesz annak megvalósulásáért. Isten mindent helyreállít. Helyreállítja majd a földet is, és minden gyermekének, mindenkinek, akinek az élete Krisztusban el van rejtve, jut hely. Senki nem marad ki helyszűke miatt. Isten nem mondja: nincs hely a számotokra. Azonban itt a földi életben dől el, hogy bejutok-e az új földre. Én döntök felőle, mert innen semmi, ami a bűnből való, nem juthat be oda. Így, ahogy vagyok, nem mehetek be, a bűnt, a régi, megromlott természetet nem lehet átcsempészni. Oda csak új szívvel és új lélekkel léphetünk be. A kapu az Úr Jézus. Aki Rajta keresztül lép be, az életre jut.

Az Úr gondol a jövevényekre, azokra, akik nem zsidók, de köztük születtek és élnek. Ez előrevetíti a nem zsidó népek kegyelemhez való jutását. Oly csodálatos, hogy a kegyelem mindenki számára elérhető. Jézus Krisztusban Isten minden embert keres, hangja mindenkit megszólít, függetlenül attól, hogy melyik néphez tartozik. Ezért jöhetünk mi. Válaszoljunk hívására, induljunk el, és ragadjuk meg Jézus kinyújtott kezét. Mert Ő az Élet. Ne engedjük magunkat megtéveszteni a világ által, az élet Jézus, Rajta kívül nem segít senki, nincs más megoldás.

Jakab türelemre, hosszútűrésre serkenti olvasóit (Jak 5,7-12). A szenvedések, a mártíromság megjelenése türelmetlenné tette őket. Mikor jön már az Úr? De ki kell várni, mert minden a maga idejében történik. Mi is várjuk, nagyon várjuk Őt? Ott van a szívünkben: mikor jössz, Urunk? Igénk azonban türelmes várakozásra int. Rámutat: az Úr eljön, de úgy van ez, mint a földművelés. A magot elveti az ember, de másnap még nem lehet betakarítani, ki kell várni a fejlődés, a növekedés idejét. Majd amikor beérik a termés, jöhet az aratás. A földműves türelmesen vár, nem adja fel, nem szántja be két nap múlva a vetést, mert tudja, hogy el fog jönni az idő. Azonban közben munkálkodik, elvégzi, amit neki kell megtenni a termés érdekében. Mi is tegyük, amit nekünk kell megtenni. Hintsük a magot, majd imádságban kérjük az esőt, az ébredést. Kérjük, hogy Isten Szentlelke által áldja meg igéjét, végezze el, hogy a szívekben a mag gyökeret verjen. Amikor ez megtörténik, gondozzuk tovább az új életet. Foglalkozzunk egymással az ige fényében, az Úr előtt való közösségben. Ez azt jelenti, hogy segítjük egymást az ige megismerésében, a hitben való növekedésben.

Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mondja, mert a gyógyulásnak is menete van, ahhoz is idő kell, ki kell azt várni. A türelmetlenség legtöbbször késlelteti a gyógyulást. Így van az Úr eljövetelével is, ki kell azt várni. De megmondja, hogyan tegyük. Számolgatás helyett legyünk minél többet közösségben az Úrral, erősítsük meg szívünket. Hogyan tehetünk ennek eleget? Igeolvasás által. Minél jobban elmélyülünk az igében, annál inkább megerősödünk annak igaz voltában, az ígéretek beteljesedésében, az Úr szavahihetőségében. Az ige békességet ad. Tudjuk, hogy el fog jönni az Úr.

Az Úr eljövetele közel van. És ő nem a karácsonyi ünnepeket értette ez alatt, hanem az Úr dicsőséges eljövetelét. Közel van az Úr eljövetele, ebben a reménységben élhetünk. Ezért kell ügyelnünk, hogy el ne nyomjon minket az álom. Az ige tesz erőssé, mert a szívünket sok minden el akarja nehezíteni.  Az Úr Jézus ezért figyelmeztet: „Vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék a szívetek tobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, hogy váratlanul ne érjen benneteket az a nap” (Lk 21,34). Annyira belemerülünk a világ által kínált lehetőségekbe, élvezetekbe vagy a mindennapi gondokba, hogy már nem is figyelünk felfelé. Már nem várjuk az Urat. Különösen a mai korban tapasztaljuk meg ezt, de most az ige felráz, mindezt azért teszi, nehogy váratlanul érjen az Úr jövetele. Mert aki nem lesz készen, az kimarad.

Nem mások életének a kibeszélésével, saját igazunk hangoztatásával, hanem saját életünkkel kell foglalkozni. A Bíró az ajtó előtt áll, vagyis már itt van közvetlen közel. Mindenkinek a maga történetéről kell számot adni. Az Úr nem a másokról való véleményünkre lesz kíváncsi, hanem a saját életünkre. Azt kéri számon, hogy hűségesen szolgáltuk-e Őt? 

Nem könnyű megmaradni a nehéz időkben, az üldözések idején. De az ige erőt ad, az előttünk járók példája biztatás: meg lehet állni a hitben. A legnagyobb példa pedig az Úr Jézus élete. Mindig Őreá figyeljünk. Nekünk különösen is figyelni kell az Úrra, mert ahogy látjuk, a jólét talán még nagyobb kísértés, mint az üldözés, a szenvedés. A jólét kioltja belőlünk az éberséget, és a kényelmes életvezetésre ösztökél. Az üldözés ellenállóvá tesz, míg a jólét hozzáformál a világhoz. Figyeljük meg életünket, van-e különbség köztünk és a nem hívők között? De most ne a hitvallásra, hanem az életvitelre gondoljunk. Másképp él-e ma Isten népe, mint a világ? Ha leülünk beszélgetni, beszédünk tartalmáról, viselkedésünkből vagy az asztalon található dolgokból felismeri-e egy kívülálló, hogy itt Isten gyermekei tartózkodnak? A Bíró népét is megítéli majd.

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulás-

ra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly bú-

san intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt tes-

temből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj

el, a szívünk várva vár.

Isten áldásával.