Mit adsz Jézusnak?

M

ózes első könyvéből megtudjuk, hogy van kezdete a világunknak, és ez a kezdet Istennel indul (1Móz 1,1-2,4/a). Ő a kezdete mindennek, mert Ő az élet, és ez az élet verbalizálódott, szavakban öltött formát, és ez a szó hozta létre a földet. Szavára előállt minden. Jó hír számunkra ez, mert azt üzeni, hogy nem véletlenül keletkezett az élet, Isten akaratából jött létre minden, és így nem vagyunk magunkra hagyatva. Világunk Istenhez tartozik, Neki gondja van rá.

Isten nemcsak megalkotta a földet, hanem lakhatóvá is tette. Mindent ráhelyezett, ami az élethez szükséges. Ezt a földet nekünk teremtette, és jó lakóhellyé tette. Előbb mindet elkészített, és a végén teremtette meg az embert. Belehelyezte a készbe. Mindent ajándékba kaptunk. Isten csodálatos, létrehozza a földet, és azonnal elajándékozza. Nem magának tartja fenn, hiszen Neki megvan a saját világa. Mindent azért hozott létre, hogy majd nekünk adja, hogy legyen tág és gazdag életterünk. Isten önzetlen szeretete, Lényének mélysége ragyog keresztül ezen a fejezeten. Ő valóban agapé, valóban teljes, tökéletes szeretet.

Miután minden megvan, a földön zsong az élet, Isten embert teremt, a maga képmására. Nem magának tartja fenn a csodálatos világot, hanem továbbadja. Az ember számára készíti, és rábízza mindezt. Hogyan bánunk ezzel az ajándékkal? Mennyire lepusztul minden a kezünk alatt. Kizsákmányoljuk földünket, tönkretesszük az ajándékot, pedig hálás szívvel, megbecsülve élhetnénk rajta. Isten a földet és annak minden kincsét minden ember számára adta. Nem csupán egy kis rétegnek, hanem mindenkinek. A hatnapos teremtést követi a hetedik nap, amikor Isten megpihent munkája után. Ezzel meghatározta az egészséges élet ritmusát. Hat nap munka, majd a hetediken pihenés. Ez azt jelenti, Isten közelében lenni, mert Lénye által töltődünk fel. Arra kapjuk a hetedik napot, hogy megálljunk, felfelé tekintsünk. Ma már sokan nem állnak meg, teljesen felborult az Isten által adott rend. Mert a környezetünknek, a természetnek is megadta a rendet az Úr. A nappal és az éjszaka váltakozása is arra utal, hogy mindennek szüksége van a pihenésre. Különösen pedig az embernek. Utántöltés nélkül leállunk, kimerülünk. Azonban nem elég csak a test energiáját pótolni, lelkünket is táplálni kell. Mivel Isten teremtett és tett élővé, így csakis a Vele való kapcsolat tölthet fel. Amennyiben megszakad a kapcsolat, űr keletkezik bennünk. Ezt az űrt azonban csakis Isten képes igazán betölteni. Azért keres minket. Karácsony rámutat: Jézus azért jött, hogy szívünket betöltse, megszülessen bennünk. Csak akkor nyugszik meg a szívünk, ha Istenben talál nyugalmat és békességet.

Isten leellenőrizte mindazt, amit létrehozott, és átment a vizsgán, mert ezt állapította meg: minden igen jó. Isten átadta a teremtést, és egyben át is vette. Minőségileg rendben, mert Ő nem végez félmunkát, nem készít selejtet. Mindennek megvan a maga helye és szerepe, és ez reménység számunkra is. A mi helyünk és szerepünk is megvan a világban. Senki sem véletlenül születik, de ezt meg kell látni. Az Urat keresve találhatom meg a helyem, a Benne való élő hit által kerülök a helyemre, és értem meg, mi a szerepem. Isten nélkül olyan vagyok, mint a bárány pásztor nélkül.

Az Újszövetség olvasása közben látjuk meg, hogy Isten utánunk jött (Mt 1,1-2,12). Eljött a Pásztor, hogy megkeresse az elveszett embert, hogy ne legyen egyedül, ne váljon magányossá. Már Jézus nemzetségtáblázatában szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Isten az elveszetteket megkeresi és beleépíti üdvtervébe. Olyan nevek szerepelnek a névsorban, akiket mi nem látnánk szívesen családfánkban. És az Úr nem tagadja le őket. Ebből is látni, hogy Istennel van dolgunk a Bibliában. Ha ez emberi történet lenne, a sötét szereplőket kifényesítették volna, vagy egyenesen kitörölték volna. Azonban az Úr senkit sem töröl ki, mert hit által bárki visszatalálhat arra a helyre, ahol kiteljesedhet, ahol hasznossá válhat.

Jézus történetébe emberek is be vannak vonva, látjuk Józsefet és Máriát, akik nem azonnal értik meg Isten akaratát, de az Úr rávezeti őket erre. József emberi módon akar cselekedni, úgy, ahogyan környezetében mások is kezelik az ilyen jellegű problémát, azonban mégsem teljesen követi a másoktól látott mintát. Elgondolkodik, vagyis nem hirtelen felindulásból cselekszik, és ez jó, ad időt Istennek a cselekvésre, és az Úr elmondja neki, mi történt, mire van kiválasztva. Sok esetben gördülékényebbé válnának dolgaink, ha mi is adnánk időt Istennek. Ha elcsendesedve kiáltanánk Hozzá, és várnánk szavára.

József megtudja, hogy a Szentlélek által fogant Mária, Isten megajándékozta őket a Szabadítóval, de ez az életük megváltozását, átalakulását is jelenti. Az idill, a romantika széttörik, és marad az Isten akaratának vállalásával járó küzdelem és szenvedés. A gyermek neve Jézus, Ő szabadítja meg népét bűneiből. Isten azért küldi, hogy Szabadító legyen. Van segítségünk, van Kihez fordulnunk.

A másik név: Immánuel, ami azt jelenti, velünk az Isten. Jézusban velünk van, rálépett arra a földre, amelyiket én is taposom. Kész velem közös levegőt szívni. Csodálatos, másrészt hálára kötelező, megtisztelő, hogy én járhatok azon a földön, amelyen az Úr járt előttem. Beleléphetek lábnyomába, dicsőség ezért Neki. Ilyen közel jött hozzám, és még közelebb akar jönni, a szívembe. És ha ez megtörténik, valóban velem van, és akkor elmondhatom Pál apostollal együtt: ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Bölcsek érkeznek Jeruzsálembe, határozottan mondják: megszületett a Király. Ez bizonyságtétel, még ugyan nem látták, de jelet kapnak, és ők hisznek Isten üzenetének. Hiszek-e így Istennek, mint a bölcsek? Vállalják a hosszú utat, mert hódolni akarnak a nagy Király előtt. Rá akarják bízni az életüket.

Eddig úgy gondoltam, tévút volt a jeruzsálemi, de most úgy látom, nem véletlen ez, vagy legalábbis Isten ezt is felhasználja. Mire? A király, a főpapok, az írástudók és egész Jeruzsálem számára bejelenti Fia megszületését. Isten Fia megszületett. Mert ezt nekik is tudni kell. Mivelünk is közli Isten - mit kezdünk a hírrel?

Az igéből is megállapítják, hol kell megszületnie, de nem mozdulnak. Senki nem szegődik a bölcsek mellé. Te komolyan veszed Isten szavát? Elindulsz Jézus felé? Amikor elmennek Heródestől, a csillag ismét vezeti őket. Most már meg sem áll, amíg meg nem érkeznek. Isten mindig célhoz vezet. Figyelj rá végig. Ne áll meg máshol, csakis ott, ahol Jézus van. Mindig ott állsz meg? Mindig ott jelensz meg, ahol Ő van?

Amikor bemennek a házba, leborulnak a Gyermek előtt, és imádják Őt. Csakis a Gyermeket, egyedül Jézust, csak Őt. Királynak járó ajándékot hoztak magukkal. A legjobbat, a legtöbbet, minőséget hoztak. Mi mit viszünk Jézusnak? Mindig a legjobbat adom Neki? Életem javát adom Neki? Vagy már a kiélt, lejárt, megöregedett éveket? Csak annyit, amire nekem nincs szükségem, amit meg sem érzek? Mit adok az Úrnak? Ő Önmagát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

    3. Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.