A
|
mikor
kinyitjuk a Bibliát, az Úr szól hozzánk, az Írás az Ő szava, így állt hozzá
Ezékiel is (Ez 46,16-24). Bármilyen témáról legyen is szó, úgy adja tovább a
népnek, hogy az az Úr szava. Amit a próféta mond, az nem magánrendelkezés,
amit vagy elfogadok, vagy nem, attól függően, hogy egyetértek-e vele. Ilyen
lelkülettel üljünk mindig a Szentírás mellé, és hallgassuk az
igehirdetést. Az Úr szól, nekem szól, és
azért mondja, hogy vegyem komolyan, hogy tegyem is, amit hallok.
Most Izráel népének vezetője hallja meg a vagyonhoz, az örökségükhöz való
útmutatást. Minden, amivel rendelkezik, Isten ajándéka, a föld és minden, amije
van. Erre vigyázni kell, nem lehet elkótyavetyélni, felelős érte. Ami az Úrtól való örökség, az visszaszáll a
fejedelemre a megajándékozottól is. Tanít megbecsülni a saját tulajdont. A sajátunkat és a másét is, a nép
tulajdonára, földbirtokára is oda kell figyelnie, felelős érte. A nép örökségét meg kell őrizni, ne szorítson
ki senkit a maga tulajdonából. Az
Istenre figyelő élet vigyáz a másikra, nem a minden enyém szemlélet vezeti. Ha
ezzel a felfogással élnénk, nem volna annyi túlhalmozott vagyon és sok
nélkülöző. Az megszabadít az önző magatartástól, és felelőssé tesz a másik
ember iránt. Nem vezethet a mindent megszerzés vágya, mert minek nekem minden. Nincs mindenre szükségünk, amit a világ kínál. Az Úr pedig megadja övéinek
mindazt, amire szükségük van.
Isten országában rend van, és ez a szent helyen is érvényesül. Nem lehet
fejetlenség, és nem keveredhet a szent a közönségessel. Mennyire nincs már rend az életünkben,
gyakran még az istentiszteleten sem. Az Úr házában nem szükséges eszközeinket
is magunkkal visszük, pedig ott nincs másra szükség, mint halló fülekre. Amikor az Úr házába megyünk, az elérhetőség a
fontos. Isten szól, én pedig fogjam az adást. Hogyan válok elérhetővé? Isten
igéje, a Biblia által. Ő azon keresztül akar megszólítani, elérni. Legyünk hát
elérhetőek, tartsuk magunknál, és olvassuk az igét.
Nekünk olyan jó, hogy már közvetlenül megkereshetjük az Urat. Nincs
szükség papokra, közbenjárókra. Áldozatot sem kell bemutatnunk, mert megtette
ezt az Úr Jézus Krisztus, amikor önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson e
jelenlegi gonosz világból. Ez az áldozat tökéletes, ezt nem kell ismételni, nem
kell hozzátenni, és bármikor elérhető. Az Úr keresztjébe kapaszkodhatunk a
legreménytelenebb helyzetekben is.
Mennyire a mai valóságot írja le Jakab (Jak 4,13-17). Pont így gondolkodunk és élünk. Eltervezzük, hogy ide vagy oda megyünk, üzletet bonyolítunk le, fürdőben, tengerparton töltjük a
hétvégét, teleírjuk határidőnaplónkat, már a jövő évre is. Mennyire meg vagyunk győződve arról, hogy minden úgy
lesz, ahogy elterveztük, velünk nem történhet semmi. Megtervezzük már előre a következő évet, pedig
azt sem tudjuk, a következő nap mit hoz. Az ige figyelmeztet: álljunk meg, és terveinket tegyük az Úr kezébe.
Forduljunk Hozzá alázatos szívvel, és kérdezzük: mi a terved, Uram, az
életemmel? Mert hiába ismeretes már
előre több hónap programja, és tudjuk, hová fogunk menni, mit fogunk tenni, de
ha felborul minden egy pillanat alatt, mit teszünk?
Átalakítja az ige a gondolkodásunkat: azt kellene mondanotok. Igen, új
gondolkodásra van szükség. Mégpedig az Isten akaratához igazított
gondolkodásra. Kezdjük minden napunkat úgy: ha az Úr akarja és élünk. Rábízom
magam, és amit ad, amennyit enged az Úr, azt elfogadom hálás szívvel. Nincs bennem
zúgolódás, mert nem magam akarom megvalósítani, hanem az Úrtól kapott küldetést
betölteni. Azt is jelenti mindez, hogy
este az Úr kezébe teszek mindent, és úgy fekszem le, hogy ha az Úr akarja, és holnap
még itt leszek, akkor viszem az evangéliumot, végzem, amit rám bízott.
Hogyan éljük meg, ha az üzleti út helyett a kórházba kell menni, vagy ha
elszólítanak egyik percről a másikra? Hogyan megyek? Van üdvbizonyosságom?
Tudom, kivel és hová megyek? Megtapasztaltam már az Úr kegyelmét? Mindez úgy
történik meg, ha megvallom Előtte bűneimet. Mindehhez azonban megállásra és
csendre van szükség. Álljunk meg az Úr előtt, gondoljuk végig az életünket, és
ragadjuk meg az Ő kegyelmét.
Az utaimat is Vele járom? Ha bármi ér, ha rossz hírt közölnek velem, vagy
be kell feküdni műtétre, ahová senki nem kísérthet el, Vele megyek? Mert az Úr
Jézus ott is jelen lehet, és jelen is van. Övéit soha nem hagyja magára. Belőle
meríthetünk erőt, és Ő ajándékoz meg békességgel.
Azt kellene mondani: ha az Úr akarja és élünk. Ezt mondjuk, így tervezzük
meg az életünket? Számolunk azzal, hogy bármikor minden megváltozhat? Jakab
rámutat: pára az életünk, rövid ideig látszik, aztán eltűnik. Mindenkinek el
kell mennie, és senki sem marad itt. Mégis sokan úgy élnek, mintha nem múlna el
a földi életük. Jó felkészülni, keresni
az Urat, és akaratával összhangba kerülni. Mert mire is rohanunk, ha éppen nem
élünk? Lefoszlik rólunk minden elismerés, hatalom, nem visszük magunkkal anyagi
javainkat. Annyira testünk táplálásának élünk, költünk rá rengeteget, de
törődünk-e lelkünkkel, kapcsolatunkkal? Mert a kapcsolatok a lényegesek, az, amit adunk magunkból a másiknak,
amit itthagyunk. Mert értéke a hitből származó cselekedeteknek van.
Szánjunk minél több időt az Úrra, engedjük, hogy igéje által kijelentse
magát, és feltöltsön. Azért kaptuk éveinket, hogy minél jobban megismerjük Őt és országát. Majd amit megismertünk, amit Tőle kaptunk, azzal szolgáljunk, azt
adjuk tovább. Az Úr Jézus is megélte mások felé Isten országának erejét. Ha
kellett, gyógyított, szabadított, de ha arra volt szükség, jó és gyógyító szót
mondott. Megállt, amikor a tanítványok úgy gondolták, hogy most nem lehet megállni,
mert mindig az emberre, a szenvedőre, a bűn rabjára figyelt, akin segíteni
akart. A tanítványoknak mindig oda kell
figyelni az őket körülvevő világra, de nem úgy, ahogy ma tesszük, nem irigy és
sóvárgó szemekkel, a világ kincseire vágyakozva, hanem úgy, hogy meglátjuk a
kereső, a lelkében szomjas, kiábrándult embert. Ha meglátjuk, álljunk meg, és
segítsük a szíveket megújító, szomjat eloltó forráshoz, Krisztushoz őket.
Örök élet reggele
1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk
te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely
kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.
3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el
Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos
völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése