Várj ember szíve!

C

sodálatosan folytatódik a látomásbeli séta, az élet vizének áradását látja a próféta (Ez 47,1-12). Az Úr házának küszöbe alól tör fel, és elindul, és amerre ömlik, mindent megelevenít.  Erre a vízre van szüksége haldokló életünknek is. Az élet vize újít meg ma is. A legnagyszerűbb ebben az igében, hogy mindez nem puszta látomás, hanem valóság. Az élő víz elérhető, az Úr Jézus Krisztus kínálja azt a számunkra. Így szól: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből” (Jn 7,37).

Olyan jó ezt olvasni, mert kiszáradt életünknek nagyon is szüksége van megújító vízre. A mindennapi élet forgatagában, a küzdelmekben a lelkünk kiszárad. Hiába van ma annyi minden, a szívünket semmi nem képes megeleveníteni. Ezért hív az Úr Jézus magához. Ő maga az élet, és ha hittel megyünk Hozzá, ezt az életet nekünk is adja. Aki Belé veti életfájának gyökereit, az igazi tápértéket talál, olyan lesz, mint a folyó mellé ültetett fa, gyümölcsöt terem.

Ez a víz átjár és eláraszt mindent. Az addig sós és életre alkalmatlan víz is meggyógyul, élőlényektől nyüzsög. Amerre megy, mindenütt az élet jelenik meg nyomában. Engedjük be a szívünkbe Jézust, általa gyógyulásban lesz részünk. Az élet folyója meggyógyít, termékennyé tesz. Hasonlóan, mint ahogy az ókori kultúrákban a megáradt folyók termékennyé tették környezetüket. Tehát nincs másra szükség, mint komolyan venni az Úr szavát, és Hozzá menni. Ennyi, végre mindent félretéve elcsendesedem, és jövök. Itt vagyok, Uram, szükségem van Rád, és Te azt ígérted, hogy aki szomjazik és hisz Benned, annak belsejéből élő víz folyamai áradnak. Uram, engedd megtapasztalnunk az élő víz munkáját, járja át szívünket és életünket, mert nélküle nem jutunk előbbre.

A szent helyből fakadó folyó mindent megelevenít, hatása tartós. Nem csak egy pillanatig tart. Az élő víz nem serkentőszer, aminek néhány óráig érezzük a hatását, de elmúltával még rosszabb állapotba kerülünk, mint előtte voltunk. Isten beavatkozása tartós eredménnyel jár. A fa gyökerei a vízbe érnek, vagyis állandó kapcsolatban vannak a forrással, a tápanyaggal. A tartós hatáshoz tartós, vagyis állandó kapcsolatra van szükség. A fák havonként új meg új gyümölcsöt teremnek. A gyümölcs eledelül szolgál, a fa levelei pedig orvosságként.

Benne van ebben az üzenetben az is, hogy aki az élet vizéből iszik, az maga is áldássá válik mások számára. Élő víz fakad a belsejéből, és ez a víz továbbárad mások felé. Az evangéliumot nem lehet kisajátítani, és  ahol megjelenik, ott élet fakad. Az evangélium, és maga Jézus az emberiség reménysége. Csak Ő tudja életté tenni az életünket, Általa változhat meg az ember. Látjuk a sokféle fáradozást, de igazi változás nincs. Szinte minden marad a régiben. Sőt, kimutatható, hogy minél nagyobb lehetőségekkel rendelkezik az ember, annál inkább csak magában bízik. A jobb technika, a magasabb szintű ellátás mind azt sugallják, hogy elég az ember, ő mindent megold. De ne engedjük magunkat becsapni. A nagy fejlődés ellenére sem sikerült a betegségeket felszámolni, nem tudjuk kiiktatni a halált, nem szűnik meg az éhínség, a kizsákmányolás, az igazságtalanság. Ma is a mammonban bízik az emberek többsége. Kérjük az Urat, adjon új látást, és ismertesse meg velünk az élő vizet, amely az Úr Jézusból fakad. 

Az ige egészen másképp látja és láttatja az élet értelmét, mint ahogy azt a világ elénk tárja (Jak 5,1-6). Környezetünk, különösen a média azt sugallja, hogy hajtani kell, minél többet szerezzünk. Az élet legyen csak rohanás, a jólét hajszolása. Szerezzünk egyre több pénzt, de azt költsük is el azonnal, súgja a világ. Elhiteti velünk, hogy pénzzel mindent el lehet érni. Milyen sokan el is hiszik ezt, és átrohannak ezen a néhány évtizeden úgy, hogy közben nem is élnek. Állandó mozgásban vannak, de nem kérdezik: miért is élek? Honnan jöttem? Ki áll az életem mögött, és mi vár rám a halál után? Sátán nagy sötétséget borított ránk, és így sokan úgy vélik, a halállal mindennek vége. Azonban Isten világosan elmondja az igéjében, hogy nincs vége. Meghalunk, és jön az ítélet. Az élet az Ő ajándéka, és Elé kell majd állnunk ítéletre. Számonkéri a ránk bízott értéket, az életet. Megkérdezi, hogyan bántunk Vele, mire használtuk fel.  

Nézzünk szembe most ezekkel a kérdésekkel. Kezdjük el keresni azt, Aki akarta, hogy a világra szülessünk, Aki megajándékozott az élettel minket. Azért vagyunk a világon, hogy megismerjük Istent, Krisztusban elkészített kegyelmét, és bűneink bocsánata, illetve a Krisztusba való hit által örök életünk legyen.

Kincseket gyűjtöttetek az utolsó napokban. Nézzük meg, hogyan, és mivel telnek csak ennek az évnek az utolsó napjai? Még mindig rohanunk, igyekszünk az utolsó napokban minél több kintlévőséget behajtani, még több árut biztosítani, nehogy a zsebekben maradjon valami kis pénz. Nagy mohóság van ma a világban. Azonban mindez elmúlik. A pénz nem marad meg, és nem tud megtartani. A földi értékeink elmúlnak vagy itt maradnak. Jézus örökkévaló kincseket kínál, olyat, amit a rozsda nem emészt meg.

Az utolsó napok utalnak az Úr Jézus visszajövetelét megelőző időszakra. Gondolunk erre? Vajon hogyan talál az Úr, amikor megérkezik? Akkor is gyűjtünk és szerzünk, vagy örömteli szívvel várjuk Őt? Mennyire nem változik az ember Isten kegyelmének elfogadása nélkül. Ma is pont azt látjuk, hogy minél kevesebbet kelljen fizetni az alkalmazottaknak, de annál több munkát várnak tőlük. Csak a nyereség, azonban ez egyszer véget fog érni. Az Úr érkezik. Várjuk most Őt!

Azt mondjuk adventben, hogy várakozásban élünk, de mit várunk? Egyik alkalmat a másik után? Ha körülnézünk, a szerző által leírtakat tapasztaljuk. Advent a dőzsölésről, evésről, ivásról szól mindenfelé. Adventi vásárok kínálják portékáikat, az enni- és innivalót, különféle rendezvények pedig szórakoztatják az embereket. De van-e csend és béke a szívünkben, várjuk-e az Úr Jézust vissza? Az advent a Vele való találkozásra akar felkészíteni. Csendesítsük le magunkat, és várjuk Őt. Rendezzük életünket, kapcsolatainkat, és úgy várjuk az Urat. Figyeljünk szavára, mert Ő egészen másképp élt. Nem magára figyelt, engedte, hogy megöljék, értünk jött. Találkozni akar velünk, életet kínál. Legyen a karácsony az Úrral való találkozás alkalma.

Várj ember szíve készen!

1. Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győz -

tes harcosúl, Fényt , éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér

hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek

el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha

Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A

testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod

e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja

Krisztusát.

Isten áldásával.