A megoldás Isten segítsége

Á

dám és Éva megtalálták helyüket a földön a bűneset után, letelepedtek, és egyre jobban megismerték egymást (1Móz 4,1-8). A gonosz azt az időszakot használta ki, amikor még nem sok időt töltöttek egymással, és nem igazán ismerték sem egymást, sem az Urat. Ez az ismeret mély lelki feltárulkozást, a másik lényének a mélységeivel való találkozást fejezi ki. Istent is így ismerhetjük meg az igén és a mindennapi kapcsolaton keresztül. Olyan ismeret, amiben nemcsak én ismerem meg Őt, mindazt, amit kijelent magáról, hanem feltárom lényem mélységeit Előtte. Emberi kapcsolatainkban is fontos: nincs titok a házastárs előtt, nem zárom be a szívem, hanem betekintést engedek magamba. Így válunk képessé a küzdelmekben való helytállásra.

 Mert a gonosz sem mond le, a bűn nem egy egyszeri esemény, hanem egy olyan program, ami jelen van a lényünkben, és sátán igyekszik minél hamarabb aktiválni, irányítani. Az első emberpár nagyon hamar rádöbben erre. Talán úgy gondolták, megkapták engedetlenségük büntetését, elhagyták az Édent, küzdenek a mindennapi betevő falatért, és ennyi. Nem, a bűn bekerült az emberbe, és megjelenik kapcsolataiban, jelen van gyermekei életében is. A bűn észrevéteti magát, széttöri a boldogságot, és fájdalmat, szenvedést okoz. Sátán pont ezt akarta, ne legyen boldog az ember, kerüljön távol Istentől, és minden nap szenvedjen. Azonban Isten jelen van, lehet Vele a bűneset ellenére is találkozni, és amikor a kapcsolat helyreáll Vele, mi is helyreállunk. Ekkor rádöbbenünk: Isten hiányzott az életünkből. Minden nyomorúságunk Isten hiányából fakad. Az a probléma, hogy néha oly soká döbbenünk erre rá. Különösen ma, más egyéb dolgokkal igyekszik az ember a benne lévő ürességet betölteni. A gonosz sok mindent a kezünkbe adott, elérhetővé tett, és mi úgy gondoljuk, ha mindezekhez hozzájutunk, békességünk lesz, boldogok leszünk.

A bűn szelektívvé tette a látásunkat. Most már megkülönböztetünk. Kain ajándék az Úrtól, Ábel csupán lehelet. Kainnak a születése még nagy az öröm, de Ábel születésekor már ezt nem látjuk. Pedig minden élet ajándék. Tekintsünk így magunkra és egymásra, mindenki ajándék. A mi felelősségünk, hogyan bánunk az ajándékkal.

Ádám és Éva közvetlen kapcsolatban élt Istennel a bűneset előtt, személyesen ismerték Őt. Hallották a szavát, ezért bizonyára beszéltek Istenről gyermekeiknek. Ábel szíve hálás az Úrnak, alázatos vele szemben, és szereti. Úgy látja, az élet kegyelem. Kain más, szívében elégedetlenség található, ő inkább perel az Úrral. Úgy tűnik, bármi nehézség adódik, Istent teszi felelőssé. Azért, hogy a bűn a világba jött, és szembesülnek a következményeivel, nem magukat, hanem az Urat hibáztatja. Mint ahogy ezt a mai napig láthatjuk. Sok ember Istent okolja mindazért a nehézségért, amivel szembe kell néznie, de a jóért nem ad hálát.

A két fiú közötti konfliktus is talán innen származik, Ábel hálás, dicséri az Urat, látja, hogy kegyelemre szoruló bűnös, míg mindez nem világos Kain előtt. Sőt, úgy tűnik, bosszantja őt Ábel hálás élete. Ne bosszankodj, amikor Istent dicsérik, hanem lásd meg, hogy ez a megfelelő hozzáállás. Nem a másikban, hanem benned van a hiba. Kain ezt nem veszi észre. És ami lényeges, nem látja a bűn komolyságát. Nem ismeri fel, hogy mindaz, ami az Édenben történt, nem játék, nem egy legendás történet, hanem valóság. A bűn, az Úrnak való engedetlenség, hitetlenség annyira komoly, hogy csak bűnért való áldozattal lehet elrendezni. A bűn halállal jár, Ábel ezt meglátta, és bárányokat áldozott, „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22). Kain ezt nem vette figyelembe, és ez arra mutat, hogy nem volt bűnbánat a szívében. Ő nem ismerte fel, hogyan is kell Isten elé járulni. Ma sincs bűnbocsánat vér nélkül, de ezt már nem nekünk kell kiontani, mert az Úr Jézus meghalt értünk a kereszten. Az Ő vére törli el bűneinket. De ma is a bűnbánat a megfelelő Istenhez való közeledés.

Amikor Isten Kain áldozatára nem tekintett, nem arról van szó, hogy őt elveti, hiszen később látjuk, hogy keresi, figyelmezteti, segíteni akar neki. Kain azonban úgy gondolja, nála minden rendben van, nem kérdezi, mi  a probléma, mert nem akar korrigálni. Ha kérdezne, megtudná, hogy bűnbánatra van szüksége. Jöhet ős is, bűneit megbánva, mert neki is bűnért való áldozatra van szüksége. 

Kain azonban haragszik, irigykedik Ábelre. Pedig ez az út előtte is szabadon van. Csak annyit kellene tennie, hogy ő is vinne egy bárányt, elismerve ezáltal, hogy ő is bűnös ember. Miért gerjedtél haragra, kérdezi az Úr. Tehát utánamegy Isten, és rámutat: a harag nem megoldás. A harag által sátán rossz irányba terel, de nem vagy kiszolgáltatva neki. Ellen lehet állni. Az Úr Jézus által kapunk erőt, sőt, ha Ő a szívünkben van, képessé tesz a bűn feletti uralkodásra. Kapaszkodj Jézusba, és ne engedd legyőzni magad. Kain azonban nem Istenre hallgat, nem fogadja el a segítséget, maga akarja megoldani a problémát. Elhiszi a gonosznak, hogy minden keserűségének Ábel jelenléte az oka, ha megszabadul Ábeltől, minden rendbe jön. Milyen gyakran azt gondoljuk, hogy a másiktól való megszabadulás hoz megoldást. Azonban ez nincs mindig így, mivel a bűn ott marad bennem. A másiktól megszabadulhat Kain, de önmagától, bűnös természetétől nem. Ez vele marad. A megoldás Isten segítsége, az Úr Jézus Krisztus szabadítása.

János bizonyságtétele valóra válik, megérkezett az erősebb, eljött Jézus (Mt 3,13-17). János úgy gondolja, azért jön, hogy Őt megkeresztelje Jézus. De nem, Ő merítkezik be, ezzel is jelzi, miért jött. Magára veszi bűneinket, elhordozza azokat, és meghal értünk. Az Úr Jézus beáll a bűnös emberek közé, nem kerüli ki őket, hanem elfogadja őket. Üzeni: úgy jöhettek, ahogy vagytok. A bűn és az élet terhei alatt. Azért is megy be a Jordánba, hogy az emberek megbátorodjanak, lássák, Jézus vállalja őket. Később majd megérinti a leprást, megfogja Péter anyósának a kezét, és ezekkel az érintésekkel jelzi, nem rekeszt ki senkit, nem az előítéletekre alapoz, hanem mindenki számára új kezdést hoz. Jézus érintése megtisztít és talpra állít. Ő ismét beemeli az emberi társadalomba, Ő senkit nem rekeszt ki, hanem felkínálja Isten országát.

Jánosnak megvolt a maga elképzelése, de elengedi azt, és elfogadja Jézus akaratát. Nagy dolog, amikor el tudjuk engedni saját terveinket, elképzeléseinket, és engedjük Isten akaratát megvalósulni. Isten igazságát tartja szem előtt a sajátja helyett. Hányszor mi a saját igazságunkhoz ragaszkodunk, János nem így tett.

Isten megerősíti az emberek előtt, hogy Aki köztük van, valóban az, akit várnak. Jézus az Ő szeretett Fia. A Lélek leszállt az Úrra, és ezzel jelezte, hogy Istentől jött. Mindenki hallatára tett Isten Jézusról bizonyságot, szinte azt mondja: Figyeljetek, ez a Jézus az én Fiam. Figyeljetek Rá. Vegyétek komolyan, amit mond, és kövessétek. Benne gyönyörködöm. Ő az egyetlen, akinek az életében Isten gyönyörködik. De aki befogadja az életébe, akiben benne él Jézus, abban is fog az Atya gyönyörködni. Jézus bennünk meglátszó élete is gyönyörködteti Őt.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.