N
|
agyszerű képet
lát Ezékiel: az egész nép fejedelmével együtt az Úr házában tartózkodik, és
imádkoznak (Ez 46,1-15). Ünnepnapon mindenki az Urat kéri, leborulnak Előtte, és
úgy imádkoznak. Csodálatos ez, igaz, ez csak látomás, amikor az Úr mindezt bemutatja
neki, még nem így van, fogságban tartózkodik Izráel népe. Az Úr jelzi: eljön
majd ez az idő, amikor nem csupán a külsőleg újul meg Isten népe, hanem
belsőleg is. Mennyire szükségünk van ilyen belső megújulásra. Lakóhelyünk, a
környezetünk egyre jobban néz ki, de lelkünk korántsem tart lépést vele. Nem
látni ezt a vágyakozást, de az ígéretbe lehet kapaszkodni. Kérhetjük, hogy adja meg
ezt Urunk. Adja meg, hogy mi átéljük, hogy az emberek úgy keresik Istent, mint
ahogy a jólétet kezdték keresni. Ahogyan a
nyugat életszínvonalára vágytunk, adja meg az Úr, hogy úgy vágyakozzunk az Ő
országára. Végre már ne más népkehez, hanem az Úr Jézushoz akarjunk
hasonlítani.
Elgondolkodtatott, hogy egy ünnep alkalmával mennyi áldozatot kellett vinni, és
vitték, nem volt probléma. Pedig az áldozatbemutatás nem selejtezésre szolgált,
ahogyan mi gondolnánk. Nem a hitvány, a semmit nem érőt vagy a már lassan
elhulló, kiöregedett állatot vitték, hanem épet, a legkiválóbbat, ami sok pénzt
ért volna. Amit odavittek, az ott is
maradt, nem lehetett pénzzé tenni, mégis vitték, mert szerették az Urat. A
legjobbat akarták adni neki, és Ő is a legjobbat várja el. A legjobbat adom én
is az Úrnak? Életem legjobb pillanatait?
Egészségem, erőm, munkaképességem javát viszem? Vagy ezeket magamra fordítom,
és majd, ami marad belőlük, azt kapja Isten? Mennyire rossz logikával működünk.
Urunk adjon ebben is változást. Gyújtsa szeretetre szívünket, és végezze el,
hogy semmit se sajnáljunk Tőle.
Az is megragadott, hogy mindenki annyit adjon, amennyi tőle telik. Mi is lenne, ha annyit adnánk az Úrnak, amennyi tőlünk telik? Ha nem válogatnánk
ki a legkisebb pénzdarabot, amit a perselybe készülünk vetni, hanem annyit
tennénk oda, amennyi tőlünk telik? Mi is
lenne, ha erőnkből, időnkből, képességünkből annyit fordítanánk Isten
országára, amennyi telik tőlünk? Bizonyára rávágjuk, ennyi telik, de ha
őszinték vagyunk, megvalljuk, hogy ez nem fedi a valóságot. Vegyük elő heti
vásárlásaink blokkjait, és a rajta lévő összeget hasonlítsuk össze azzal, amit
az Úr ügyére adtunk vagy tettünk félre a héten. Írjuk össze, mennyi idő jutott az ige
olvasására, csendességre, istentiszteletre, és tegyük mellé a munkával,
pihenéssel, tévével, telefonnal, számítógéppel, játékkal töltött perceket.
Melyik a több?
Ha annyit adnánk az Úrnak, ami telik tőlünk, úgy, ahogyan a betániai Mária
tette, másabb lenne az életünk. Előrébb jutna a misszió, a lélekmentés ügye.
Nem szorulnánk a világ segítségére dolgainkkal, mindent megoldhatnánk. Azonban
csak az tud annyit adni, amennyi tőle telik, aki maga is átélte, hogy az Úr mindent
odaadott érte. Az szabaddá válik a
világ kincseitől, ahogyan Mózes is megszabadult Egyiptom kincseitől, és az
Isten népével való együttszenvedést választotta. Látta Isten országának gazdagságát, és felismerte, hogy a világ minden kincse sem mérhető Isten kegyelméhez
és szeretetéhez.
Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, írta Jakab, és ezzel az Úr színe elé
küld, hiszen az Úr előtt állva láthatjuk jól magunkat (Jak 4,11-12). Ott
kerülünk a helyünkre, meglátva: bűnös ember vagyok. Nem vagyok én több a
másiknál, mert ő is elveszett bűnös, és én is az vagyok. Akkor látjuk jól a
másik embert is, hanem magunkat mindig a kereszt tövében tartjuk, ha ott ragyog
felettünk a kereszt, ami üzeni: kegyelemből élsz. Igen, értem is meghalt az Úr,
eltörölte sok bűnömet, elengedte nagy adósságomat. Megkísért minket is az, ami
az adósszolgát is, hogy elfelejtjük, hogy nekünk többet engedett el az Úr annál,
mint amivel a másik tartozik nekünk. Ez
a lényeg, ne feledjem el, mennyit engedtek el.
Aki látja, milyen kegyelmes hozzá az Úr, annak a szíve nagyon szereti
Jézust. A bűnös nő történetében látjuk, hogy mivel neki sok bűne bocsáttatott meg,
nagyon szeretett. Az Úr Jézus iránti szeretünk forrása a bűnbocsánat mélysége.
Minél vétkesebbnek látom magam, annál több a hála a szívemben. Ha látom, ki
vagyok, akkor belecsodálkozom, hogy még engem is szeret, még én is leborulhatok Előtte?
Van számomra is kegyelem és újrakezdés? Az ige azt üzeni, hogy van. Ha pedig ezt
átélem, akkor szeretem Őt, és hálás vagyok Neki.
A konfliktusok sok esetben abból származnak, hogy elmozdulunk a kereszt
tövéből. Megteszünk egy utat az új életben, távolodik a múlt, és egyre jobban
megelégszünk magunkkal. Minél messzebb kerülünk a múlttól, annál halványabbá
válik, és már úgy látjuk, minden rendben van. Az ige arra figyelmeztet, és ezt
látjuk Pál apostolnál is, hogy legyünk hálásak, ha távol kerültünk a régi
életünktől, de ne feledjük el, hogy megkegyelmezett bűnösök maradtunk. Ne
feledjük, honnan emelt ki az Úr. Évtizedek múlva is a bűnösök közt az elsőnek látja
magát Pál, nem azért, mert bűnben él, hanem azért, mert tudja, hogy mindent Jézusnak
köszönhet. Ő nem különb, mint a többi. Az Úr emelte ki a gyilkos múltjából. Ha
valaki megszabadul szenvedélyeiből, tisztában kell azzal lennie, hogy a múltját
vállalni kell. Egy alkoholista most már szabadult alkoholistává válik. Ha így
látom magam, alázatos maradok, akkor nem férkőzik szívembe a gőg.
A kegyelem korszakában élünk, így a tanítványok nem ítéletet, hanem az Úr
kegyelmét viszik. Az evangéliumról
teszünk bizonyságot. Amíg ez a
világkorszak tart, a kegyelem ragyog az égen, és így Krisztus jó illatát áraszthatjuk világunkban.
Akinek elengedték adósságát, az maga is kész elengedni mások tartozását. A
kegyelem azt jelenti: nekem megbocsátott az Úr, én is megbocsátok a másiknak.
Igéje szól, Igéje hív
1.
Igéje szól, Igéje hív,
Szívünkben kétséget csöndesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
2.
Igéje szól, Igéje hív,
Urunkat követni megtanít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
3.
Igéje szól, Igéje hív,
Nagy és szent munkára lelkesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
4.
Igéje szól, Igéje hív,
Mondjon hát hálát a száj s a szív.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése