A
|
szenthely keletre néző kapuja zárva volt,
mert ott ment be Isten az épületbe (Ez 44,1-45,25). Ahol Isten tartózkodik, az szent hely. És az
az útvonal is, ahol Ő keresztülment. Testünk a Szentlélek temploma, ezért szent
hely. Nem mindegy, mivel hozzuk kapcsolatba, mit engedünk az életünkbe. Maga az
Úr is felszólítja övéit: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Erre oda kell
figyelnünk, ezért a megszentelődés fontos a hívő ember számára. Azt jelenti ez, hogy egyre közelebb kerülök az Úr
Jézushoz, és kérem, hogy tisztítsa meg a szívem. Ezen túl pedig a
megszentelődés folyamatos változást jelent, egyre jobban hasonlítok az Úr
Jézusra, egyre jobban kiformálódik Ő bennem. Mindezt az ige által viszi végbe.
A megszentelődés eszköze Isten drága igéje. Általa munkálkodik az Úr. Hol
tartok ebben a folyamatban? Egyre krisztusibb vagyok?
Az Úr dicsőségét látja a próféta, és leborul előtte. Amikor Jézusra
figyelünk, Isten dicsőségét szemléljük. Boruljunk le Előtte. Ebben a helyzetben
ismét szól az Úr. Az Úr szavának meghallásához rá kell hangolódnunk az igére,
az Úr jelenlétére. Fontos szerepe van ebben a csendnek, amikor elcsendesítjük a
szívünket, megszűnik a külső világ és az Úr közelsége, Lényének atmoszférája
tölt be.
Az Úr házában szolgáló papok feladatairól is szól az ige. Megláthatjuk, hogy teljes testi és lelki
odaszentelést vár el az Úr. A házasságuknak is az Urat kell dicsőíteni. Van
miért magunkba nézni, bűnbánatot tartani. A papok feladata a nép megtanítása a
szent és a közönséges, a tiszta és a
tisztátalan közötti különbségtételre. Nem tudták megkülönböztetni ezeket, és a
papok tanító szolgálatára volt szükség. Ma még inkább szükség van a tanításra.
De vajon a hívők, az Úr mai szolgái, tudunk-e különbséget tenni tiszta és tisztátalan között? Felismerjük-e, mi az Úr akarata? Az ige alapján tehetjük mérlegre, tiszta-e
minden vállalkozás, amibe fogunk. Mert
nem minden áll meg az Úr előtt, amit ma a világ lehetőségként elénk tár. Milyenek a kapcsolataink? Szem előtt
tartjuk-e azok alakításánál Isten akaratát?
A papok öröksége az Úr. Birtokot sem kaphattak, mert az Úr a birtokuk.
Teljesen az Úré az életük. Teljesen odaszántam magam az Úr Jézus Krisztusnak?
Hiszem, hogy Ő az én birtokom? Vagyis nem kell félnem, mert ma is gondoskodik az Övéiről.
Az Úr mindenkiről gondoskodik, a papokról, a lévitákról és az egész
népről. Lesz egy szent terület, ahol a szent hely áll, és ez igen szent hely.
Azért, mert ott folyik az Istennel való kommunikáció. Isten megszenteli a
helyet, megszenteli az életünket. Az
áldozatok mind azt üzenik, hogy Isten jelenlétében tisztulhatunk meg, szabadulhatunk
fel a bűn hatalma és ereje alól. Csakis az Úr tud megszabadítani. Hálát
adhatunk, mert nem kell már bűnért való áldozatot bemutatni, mert megtette ezt
értünk és helyettünk az Úr Jézus Krisztus. Az Ő vére tisztít meg. Azonban
hálaáldozat lehet az egész életünk.
A szentíró beszél a nyelvünkről, amit emberek által megfékezhetetlen
erőnek tart (Jak 3,1-4,10). A pusztító tűz és a megszelídíthetetlen vadállat
képével írja le. És, bizony, mi is látjuk, mennyi pusztítást tud okozni a
beszédünk. Valóban olyan, mint a tűz. Belekap valamibe, és terjed
megállíthatatlanul. Olyan, mint a vadállat, amit senki nem képes
megszelídíteni. És ez a vadállat bennünk
van. Azonban nem kell elcsüggednünk, ha mi nem is tudjuk megszelídíteni, az Úr
igen. Bármit is teszünk, nincs hatalmunk
a nyelvünk felett, de átadhatjuk az Úrnak a szívünket. A nyelvünk a szívünk tartalmát
osztja meg. Mint ahogy a különféle
portálokon is csak a gépünkben lévő anyagot oszthatjuk meg, így van a
beszédünkkel is. Azt közöljük, ami bennünk van. Milyen tartalommal
rendelkezünk? Pál apostol azt írta, hogy Krisztus él benne. Tehát az ő szívének
tartalmát az Úr adta. És ez látszik a beszédén, a levelein. Mindig az Úrról
beszél, ráirányítja figyelmünket. Az Úr tisztítja meg a forrást, hogy mindig az élet vize áradjon rajta keresztül. Ha szennyes a forrás, szennyes lesz a víz is.
Rámutat Jakab arra, hogy Isten gyermekei már nem a szerzésre figyelnek,
és nem az befolyásolja őket, mije van a másiknak, és hogyan él, hanem az Úrra
figyel, Hozzá fordul minden szükségletével. Szabad kérni az Úrtól. Az egyik
probléma az ige szerint, hogy nem kérünk. Azért nincs semmink, mert nem kérünk.
Pedig az Úr Jézus felhatalmaz minket arra, hogy kérhetünk a nevében. Bármit kértek az én
nevemben, megadja nektek az Atya.
Szem előtt kell tartanunk, hogy a bármi csak az Ő akaratával egyező dolog
lehet. Mert rosszul is kérhetünk. Sokan panaszkodnak: kértem, és nem kaptam. Mi
a feltétel? Ne a vágyaim kielégítését várjam. Tehát, ha olyat kérek, amire nincs
is szükségem, és ami csak a hiúságomat legyezi, a test kívánságát elégíti ki, azt nem kapom meg.
Nagyon a szívünkre helyezi Jakab, hogy két úrnak szolgálni nem lehet. Vagyis a
világgal való barátság az Úr ellenségévé tesz. Át kell gondolni, milyen
viszonyban vagyunk a világgal. A mi
helyünk a bizonyságtétel és a barátságkötés oldala. A világnak is Krisztusra
van szüksége. A világ életvezetése, megoldásai Isten gyermekei, az Úr tanítványai
számára nem jelenthetnek alternatívát. Kinek akarok a barátja lenni? Aki
megismerte az Úr Jézus Krisztust, annak elég Jézus barátsága. Sőt, rádöbben,
hogy nagy kiváltság Hozzá tartozni. A világ kiszipolyoz, Jézus életet
ajándékoz.
Az ördög megpróbál magához csábítani, de ellen lehet neki állni. Hogyan?
Úgy, hogy engedelmeskedünk Istennek. Hallgatunk szavára, tesszük, amit mond. És
ha az Úrnak engedelmeskedünk, az ördög elfut.
Tüzed, Uram, Jézus
1. Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben,
Lángja lobogjon elevenebben!
Ami vagyok, és mind, ami az enyém,
Tartsd a kezedben, igazi helyén!
Refr.: Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak te vagy nekem,
Hallod imám, és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a te kezed.
2. Szorongat a Sátán, de Te velem vagy,
Hű Szabadítóm, aki el nem hagy.
Ennek a világnak fekete egén
Lényed a csillag, sugarad a fény.
Refr.
3. Jön az örök nap már, közeledik Ő,
Mennyei honba hazavinni jő.
Röpke pillanat, míg tart a keserű,
Krisztus elém jön, örök a derű.
Refr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése