A
|
jövendő templom tervét látja a próféta, Isten
újjáépítteti, ahol segítségül hívják, és áldozatokat mutatnak be Neki (Ez
42,1-20). A templom Isten és népe kapcsolatának
a központja. Mivel jelenleg fogságban
van Izráel népe, és nem folyik a kultusz, mindez reményteljes jövőt ígér. Isten
jelzi: újjáépíti a templomot, és így a népével való kapcsolatot is. Isten elsősorban kapcsolatépítő. Arra törekszik, hogy személyes kapcsolatot
alakítson ki velünk. Nem vallást akar, hanem személyes ismeretségen alapuló élő
kapcsolatot. Isten mindig erre törekszik, azért is jött el az Úr Jézus
személyében, hogy ez a kapcsolatfelvétel számunkra is könnyebb legyen.
Jézus Krisztusban szélesre tárta karjait az Úr, és mindenkit hívogatott
magához. Hívta, kereste a kitaszított, a magatehetetlen embereket, hívta a
bűnösöket, azokat, akik úgy gondolták, nincs esélyük az Úrral való kapcsolatra.
Az emberek olyan könnyen beskatulyázzák a másikat, annyira tudjuk, hogy számára
nincs esély, Jézus azonban mindenki előtt megnyitotta az esély kapuját. Az öntelt,
magát igaznak tartó vallásos réteget is megkereste, őket sem zárta el ölelő
karja elől. Azonban a kapun kinek-kinek
magának kell bemennie. Az eséllyel élni kell. Elmondani, miért jöttem,
megvallani a bűneimet, és elfogadni a kegyelmet, amit az Úr ad.
Élek én ezzel, hallom a hívó szót? Elindulok Felé, és kiáltom: Jézus,
Dávid Fia, könyörülj rajtam? Megláttam már, hogy valóban Hozzá kell mennem? Nem
elég csak egy felekezetbe tartozni, nem elég ismerni a lelkészt, el kell jutni
tőlük Jézushoz. Azt akarja az Úr, hogy rádöbbenjünk: Ő vár minket. Igen, Ő nem
egy vallásalapító, akihez nincs már sok közünk, hanem Ő ma is élő valóság,
akivel kapcsolatba kerülhetünk. Jézus él! Az Újszövetség csodálatos üzenete,
örömhíre: Jézus él, így megszólítható.
Az épületben található kamrák a papoknak segítenek az istentiszteletre való
felkészülésben, ráhangolódásban és hitük mélyítésében. Nem lehet csak úgy
beesni a szolgálat helyére, az Úr színe elé. A kamrák csendjében imádságos
légkörben készülhetnek. Itt a csendben megvallhatják bűneiket, és bűnbocsánatra
készen alázatos szívvel járulhatnak az Úr elé. Le kell tenni a kinti élet koszát, zaját, a tervek és aggodalmak kavargó
gondolatait, és helyet kell készíteni az üzenet számára. Nem mindegy, hogyan
állunk Isten színe elé. Hogyan megyünk istentiszteletre? Elcsendesedett szívvel
lépünk be a templomba, ráhangolódunk, vagy annyira tele vagyunk a világgal,
hogy nem is tudunk Istenre figyelni? Csendesedjünk el, és úgy induljunk az Úr
házába. Olvassunk igét, imádkozzunk, kérjük Isten Szentlelkét, hogy töltsön be
Önmagával, és vonja a kereszthez figyelmünket.
A kamrába vonulnak vissza a papok, elfogyasztják az áldozati ételeket,
vagyis nem sietnek el, hanem feldolgozzák azt, amit kaptak. Milyen jó lenne nem elsietni az
istentiszteletet követően, vagy otthon nem belevetni magunkat a munkába, hanem
keresni egy csöndes kamrát, és feldolgozni, megemészteni a hallottakat.
Így azután úgy mennek majd haza, hogy meglátszik az ige munkája bennük és
rajtuk. Amit kaptunk, azt továbbvihetjük magunkkal. Sőt, azért kapjuk, hogy
adjuk tovább. Mondjuk el, amit Isten a szívünkre helyezett. A mi bizonyságtételünk mások számára
segítség, bátorítás is lehet.
Az edzés, a tanulás tovább folytatódik, és a mai lecke nem is egy könnyű
feladat (Jak 1,19-27). Igaz, rutinosak vagyunk, de most nem lehet úgy tenni,
mintha ezzel már megvolnánk. Mi is a feladat? Legyünk gyorsak a hallásra,
késedelmesek a szólásra. Inkább fordítva működünk, gyorsak vagyunk a szólásra,
anélkül, hogy igazán ismernénk a másikat, vagy pontosak lennének az
információink, mondjuk a véleményünket. Megmagyarázzuk gyorsan, miért nem
segítjük a másikat Krisztus felé. Jakab azt kéri, legyünk gyorsak a hallásra,
halljuk meg a másik segítségkérését, halljuk meg azt is, amit talán még nem is
tudott megfogalmazni. Az Úr belső hallásával érzékelte a Hozzá érkezők
problémáit, mi inkább beszélünk, mintsem így hallgatnánk, figyelnénk a másikra.
Azért fontos a késedelmes szólás, mert a haragból nyilvánított vélemény
nem szolgálja az Úr ügyét. A
meghallgatás, majd elcsendesedés lecsillapít bennünket is. Jó, ha mielőtt szólunk,
megállunk az Úr előtt. Sőt, nem szükséges
azonnal válaszolni, hanem elvihetjük belső szobánkba a problémát, és amikor az
Úr az igén keresztül választ ad, azt mondjuk tovább. Gyógyulást, megoldást
mindig Isten szava ad.
Az Úr előtti csöndben lelki ki- és bemosakodást hajthatunk végre. Az Úr
előtt vethetjük le mindazt, ami fertőző lehet, amit talán szándékunkon kívül is
átvihetünk a másikra. Mert az Úr nem azért küld hozzánk keresőket, segítségre
várókat, hogy a saját gondjainkat, lelki fertőzéseinket rájuk adjuk, hanem
azért, hogy odasegíthessük őket ahhoz, Aki magára veszi bűneinket. Urunk mindennap megtisztít, és feltölt
Önmagával, ezáltal az Ő jó illatai lehetünk. Mert ennek a világnak Krisztus jó
illatára van szüksége. Mit árasztunk magunkból?
Szelíden fogadjuk az igét, vagyis engedjük alázattal munkálkodni.
Fogadjuk el, hogy amire az ige rámutat, az valóban úgy van. Fogadjam mindig úgy az
olvasott vagy hallgatott igét, hogy az nekem szól. Nekem szól, akár ígéret, akár
ítélet. Ne berzenkedjem, ne hárítsam
el, és ne mondjam, ez csak a szerző vagy az igehirdető véleménye. Ne bújjunk el
a korszellem mögé, hanem mondjuk alázattal: nekem szól az ige, szívem örömmel
tele. Az ige mindig nekem szól, mindig
ahhoz szól, aki hallja vagy olvassa. Hogyan fogadom az Úr szavát?
A meghallott ige megcselekedett igévé akar válni. Azért szól az Úr, mert
valamit el akar végeztetni általam. Feladatot
bíz rám. Azt akarja, hogy éljük a mindennapokban az Ő szavát. Éljünk aszerint,
ahogyan Ő mondja.
Ha nem tesszük, amit az Úr mond, becsapjuk magunkat. Akkor olyanok
vagyunk, mint az az ember, aki látja ugyan a rendezetlen frizuráját vagy a
szennyeződést az arcán, de nem teszi rendbe magát, nem távolítja el a koszt. Jó
lenne most elcsendesedve őszintén végiggondolni, nem igaz-e ez ránk is. Nem
szoktunk-e mi is az igeolvasás után úgy továbbmenni, hogy nem történik semmi?
Nem vesszük komolyan, amit az Úr megmutatott. Isten azért szól, hogy változás kövesse az ige meghallgatását.
Látszódjon meg, hogy igét olvastunk, maradjanak le a bűnök, a világból ránk
került szennyeződések. Vegyük komolyan az Úr szavát, és tegyük is, amit mond.
Milyen jó!
Milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Jézus áldott szava oly gyógyító,
Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,
milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Szabadít, szabadít, szabadít!
Többé bűn-bilincs engem nem szorít,
Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,
Szabadít, szabadít, szabadít!
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Ez a krisztusi új testvériség,
Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,
Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Vele járni és győzni: ez a cél,
Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése