A
|
z újraindult életről, benne az Istennel való megújult kapcsolatról és a megtisztult
istentiszteletről olvasunk ebben a fejezetben (Ez 43,13-27). Az újrakezdés Istennel indul, Ő maga megy
vissza népével, és visszatér az Ő házába, a templomba is. Nemcsak hazavezeti
őket, hanem megújítja szövetségét, velük lesz, vállalja népét. Ez nagyszerű hír,
Isten megújítja a kapcsolatot, nemcsak hazahív, hanem velünk is marad. Most is hív, bevonul az életünkbe. Dicsősége
felragyog, és erre vágyódunk is. Isten nélkül nem érdemes élni, Ő az élet
Lényege, Ő maga az Élet. Ha eddig Nélküle éltél, nyisd meg szíved ajtaját, hogy
bevonulhasson. Meg fogod tapasztalni a
különbséget, mert az emberek közti különbséget nem az anyagi javak birtoklása vagy a társadalmi különbségek jelentik, hanem Isten jelenléte. Minőségi
különbséget az ad, ha jelen van az Úr, ha Ő tölt be. Jézus és a többi ember különbsége sem e világ
értékrendje szerint való volt, mert akkor nem ragadja meg Pilátust a Lénye. Ott állt megkötözve, elcsúfítva, véresen,
töviskoronával a fején, és Pilátus az Embert látta benne, a nagybetűs, igazi
embert. Meglátta a kettőjük közötti különbséget. Ez a különbség pedig Isten
Lénye. A százados a kereszten függő
halott Jézusban látja meg Istent: íme, ez az ember Isten Fia volt. Látszódik ez
a különbség? Vagy nálunk is csak a pénz, az autó, a technikai dolgok különbsége
jelent különbséget? Csak az életszínvonalat látják az emberek, vagy megjelenik
életünkben Isten országának jelenvalósága (ami nem biztos, hogy jobb
életszínvonalat jelent, de Isten békességét, irgalmát igen)?
Az is megragadott, hogy az elkészült templomot háznak mondja az ige. Ház,
amiben laknak, amiben emberi kapcsolatok szövődnek. Ennek a háznak a gazdája Isten. Az Úr Jézus az Atya házának, az
imádság házának nevezte. Az Atya háza készült el, ahol Ő és a családja van
jelen. Amikor a templomba megy a gyülekezet, hazamegy, mennyei Atyjával
találkozik, a családfő szavára figyel. Ebbe a házba mindenki jöhet, az elveszett, a tékozló, a megvetett, a
kirekesztett, akiről már mindenki lemondott, a megszállott, a kitaszított. Mert
ebben a házban az Atya szeretete uralkodik, ebben a szeretetben visszafogadás,
a szennyes holmik levétele, a tiszta felvétele zajlik. Itt a kegyelem
megtisztítja a bűnös szívet.
A ház középpontja az oltár, ahol áldozatot mutatnak be. Az oltáron keresztül
vezet az út az Atya elé. Itt mutatnak be bűnökért való áldozatot, itt tisztul
meg az életünk. Még az oltárt is meg kell
tisztítani a használatba vétel előtt. Mindennek és mindenkinek meg kell tisztulnia.
A megtisztulás szere a vér. A fiatal bika és a kecskebak vére, ezek törlik el a
bűnt. Ezt a makacs szennyet semmi nem
viszi ki, csak a vér. Vér nélkül nincs bűnbocsánat.
Ez a rend, és ez nem változik. Igaz, már nem kőből készült templom és
oltár elé járulunk, hanem a kereszt elé. A kereszt oltárán át vezet az út az
Atya elé. A rajta függő Jézus által mehetünk elé. Őt kikerülni nem lehet, ha
megtesszük, nem juthatunk Isten elé. Miért?
Mert a bűn nem járulhat Elé, a bűn nem juthat be országába, és semmi nem
tisztít meg, csak egyedül Jézus vére. Ha
megvalljuk bűneinket, az Ő Fiának, Jézusnak vére megtisztít minket minden
bűntől. Minden bűntől megtisztít az Úr.
Mai elcsendesedésünkben lássuk meg, hogy szükségünk van a megtisztulásra. Az én
szívem, életem is szennyes, semmi nem segít, képtelen vagyok megszabadulni, de
az Úr megtisztít. Eltörli bűneimet, és szabaddá tesz. Jöjj az Úrhoz, vár reád!
Jézusért kegyelmesen fogad az Úr. Csodálatos ez. Láttuk, hogy a kereszten
Jézushoz forduló gonosztevő is kegyelmesen fogadtatott. Akinek bűnbánat van a
szívében, azt kegyelmesen fogadja Isten. Mert
Ő életet készített, amit még ma is elfogadhatunk, birtokba vehetünk.
A levél írása idején már nem égett úgy a tűz a szívekben, a
gyülekezetekben (Jak 2,14-26). A kezdeti buzgóság alábbmaradt, langyossá vált
a közösség. Miért? Elméletivé vált a
hitük. Megtértek, hittek Jézus Krisztusban, mint Megváltóban, de ezt a hitet
már nem követte bizonyságtévő élet. Nem
látszott meg a hit a mindennapi életben, a tettekben. Mondhatnánk úgy is: elmaradt
a gyümölcs. A szépen termő gyümölcsfa díszcserjévé alakult át. Azonban az Úr
nem dísznövényeket, hanem gyümölcstermő fákat akar látni. Van-e gyümölcs az életemben? Vannak-e
cselekedeteink? Elméletivé zsugorodott a hitünk mára, vagy még mindig vallanak
a tetteink?
Jakab nem üdvösségszerző tettekről beszél, mert azok nincsenek. Az
üdvösség ingyen kegyelemből van. Az Úr Jézus megfizette az árát, azonban a
kegyelmet nyert élet hálás, Megváltójának él és cselekszik. Másokat is Hozzá
akar vezetni. Az Úr most már tanítványain keresztül munkálkodik, ők lehetnek a
keze és a lába. Urunk is lehajolt a nyomorulthoz, megkönyörült rajta, és
testben, lélekben meggyógyította. Az élő
test cselekszik. Az élő ember mozog, tettre kész. A halott azonban képtelen
bármit megtenni. Az élő tanítvány és élő gyülekezet is kifejti hatását a maga
környezetében. Az Úr használható tanítványokat akar. Használható vagyok-e?
Teszem-e, amit az Úr mond? A
cselekedetek mindig engedelmes életfolytatásban, az Úrral való élő kapcsolatban
nyilvánulnak meg. A cselekedetek nem érdemszerzők, hanem hálából és
engedelmességből fakadnak. Jakab, amikor cselekedetekről beszél, elsősorban a
gyülekezet közösségében végzett szolgálatokra gondol. Nem azt jelenti, hogy mindent
nekem kell elvégezni, mert nem a világnak kell eleget tenni, az igényeit
kielégíteni, hanem végezni, amivel megbíz az Úr. Tetteink célja a bizonyságtétel,
a Krisztusra való mutatás és a Hozzá való segítés.
Üres kézzel kell-e mennem?
1.
Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé?
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
2.
Jól tudom, hogy Ő megváltott,
Nem rémít már a halál,
Ám hogy üres kézzel lásson,
Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
3.
Bár lehetne visszahoznom
Kárba veszett életem,
Munka közt az Úrnak élni
Mily öröm volna nekem!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
4.
Testvér, rád is vár a munka,
El ne mulaszd botorul,
Lelkeket vezess az Úrhoz,
Míg az éj rád nem borul!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése