N
|
emcsak a nép,
hanem a pásztorok is kapnak üzenetet (Ez 34,1-10). Az Úr az Ő életüket is
mérlegre teszi, számon kéri munkájukat. Isten szól a mai pásztoroknak, lelkészeknek, gyülekezetvezetőknek. Nekem
is szól. Tükröt tart elénk, melybe pillantva meg kell látni magam, hogyan
végzem a szolgálatot, miként tekintek a nyájra? Emberek, akikből megélhetek, vagy rám bízottak, akinek meg kell mutatni
az üdvösség útját? Milyen könnyen
megkísért a gondolat, hogy mi akarunk a másikból élni, ahelyett, hogy értük élnénk,
úgy, ahogyan a jó Pásztor, az Úr Jézus Krisztus is tette. Ő értünk adta az
életét.
Konkrét dolgokat kér számon az Úr a pásztoroktól. Odafigyeltek-e a
betegekre, a gyöngékre és az eltévedtekre. Odafigyelek-e én rájuk? Odafigyelünk-e ma egymásra, fontos-e, merre jár a
másik? Mindenki maga dönt, merre megy,
de elmondjuk-e az örömhírt? Az Úr segítségével próbáljuk elmondani, miért is az
a keskeny a jó út. Sokan csak formálisan
keresztyének, nem ismerik igazán az Úr igéjét, és magát az Úr Jézust sem. Így
azután nyitottakká válnak mindenféle hamis tanításra. Mi azonban merjük
vállalni az evangéliumot. Nincs más megoldás, mint Jézus. Nagyon lényeges, hogy
az életünk is erősítse meg a mondanivalónkat. Látszódjon, hogy valóban Jézus az
élet, a lényeg.
De vajon látszódik-e, hogy teljes mértékben az Úrra bízom magam? Nem
pánikolok, nem aggódom a megélhetésem felől. Hányszor olvassuk, hogy ne
féljünk, ne aggódjunk, mégis az aggodalom látszódik rajtunk. Biztosítékokat
keresünk, pedig az Úr imádságában a mindennapi kenyerünket kérjük, vagyis a mai
napi adagot, mindig az aznapit. Elmondjuk, de biztos bízunk is abban, hogy
megkapjuk a mai ellátást? Szeretjük előre bebiztosítani magunkat, sok napra
valónk van félretéve. Mit is szólnánk,
ha csak a mai napra valóval rendelkeznénk? Tele volna a szívünk továbbra is
örömmel, és bíznánk Atyánkban, hogy mára is kirendeli azt, amire szükségünk
van?
Az Úr azt mondja, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek, imádkozzunk értük. Így
cselekszünk? A saját gerendánk
eltüntetése fontosabb, mint a másik szálkájával való foglalkozás? Urunk
könyörüljön, hogy így nézzünk szembe az életünkkel, kérjük, hogy könyörüljön
rajtunk, tisztítsa meg a szívünket, és ragyogtassa fel általunk dicsőségét.
Aki Krisztus nélkül jár a világban, bármilyen jól alakuljon is a sora,
pásztor nélkül bolyong. Mert az Úr nélkül nem találjuk helyünket a világban.
Amíg nem ismerjük Őt, rossz irányba haladunk. Hányszor érezzük magunkat elhagyatottnak, kiszolgáltatottnak, mindez
azért, mert ha nem léptem még be az atyai ház ajtaján, elhagyatott vagyok.
Vannak hamis pásztorok, ez a világ úgy tünteti fel magát, mint akinek gondja
van ránk. Sok mindennel elhalmoz, és sokan elhiszik, hogy ők a fontosak, minden
értük történik. De nem így van, a fogyasztás a lényeg. Azért kínál sok mindent
a világ, hogy általa magához láncoljon, elterelje a figyelmünket Istenről, örök
életről, és a kárhozatban tartson. Nem azért ad meg mindent ez a világ, mert
rólunk akar gondoskodni, vagy azon fáradozik, hogy jobb legyen az életünk. Nem,
a világ belőlünk él. Fogyasztóvá tesz, és arra igyekszik, hogy ezt az állapotot
minél tovább fenntartsa. Azonban, ha már nem tudunk költeni, nem tud még több
mindent lehúzni rólunk, elengedi a kezünket. Akkor fogunk rádöbbenni arra, hogy mennyire
eltévedtünk, és magunk vagyunk.
Azonban az ige arról tesz bizonyságot, hogy Isten soha nem hagy magunkra, nem
hagy sorsunkra, hanem mindig keres, utánunk jön. Azért szólítja meg Ezékielt, és küld általa
üzenetet, hogy még abban a nehéz helyzetben is meglássák, hogy Isten ott van. Isten közel jött hozzánk Jézus Krisztusban. Ő
mindennap megszólítható, mivel a mai nap a miénk, ne halogassuk tovább, hívjuk
most segítségül Őt. Ne bolyongjunk
céltalanul egy kis meleget csenve az adventi vásárokon, bevásárlóközpontokban,
hanem induljunk el az Úr Jézus felé. Ő vár, és nem bóvlit, hanem életet kínál. Ráadásul
bűneink bocsánatáért és az örök életért nem kell fizetnünk, mert az már ki van
fizetve. Az Úr a kereszten minden adósságunkat törlesztette. Így csak el kell
fogadni az ajándékot. Advent nem a csillogó
vásárokról szól, hanem arról, hogy Isten ajándékba adja Fiát, Jézust, és általa az
életet. Ragadjuk meg most ezt.
Pál apostol erőteljesen a keresztre irányítja figyelmünket (Kol 2,8-15).
Nézd a kereszten függő Jézust, le ne vedd Róla a szemed, mert akkor
eltévedsz. Figyelmeztetése ma is
aktuális, hiszen nemcsak az ő korában, hanem ma is meg akar a gonosz
téveszteni minket. Olyan bölcsességet kínál, ami emberi bölcsességen alapszik.
És ahogy akkor, úgy mai is nem csak kívülről jönnek a megtévesztő gondolatok,
hanem belülről. Vagyis olyan közegből, akik beletartoznak az egyházba. A zsidók atyáik hagyományaihoz akarták az
első keresztyéneket visszatéríteni. Pál azt kéri, hogy ezekre ne figyeljenek oda,
csak egyedül az evangéliumra. Az igéről
a hagyományokra tették a hangsúlyt. Ma is vigyáznunk kell, mert nem mindenki
számára tekintély a Szentírás. Tudományos művek igyekeznek csupán emberi
alkotásként feltüntetni. A gonosz trükkje ez, mert ha a Bibliát lehúzza az
emberi alkotások szintjére, nincs lámpás, nincs, ami világítana, ami egyetlen
tekintélyként eligazítana. Ige nélkül pedig sötétben bolyongunk, és könnyű
tévútra téríteni az embert.
A tanítvány mindig Krisztushoz igazodik. Mindenféle tanítást Őhozzá mér.
Ez lényeges, minden gondolatot vigyünk Hozzá, és minden kérdésben csakis az Ő
szavát fogadjuk el mérvadónak. Saját életünket is igazítsuk az Úrhoz. Nem az a
lényeg, mit mondanak ma az emberek, hogyan oldják meg problémáikat, hanem az,
mit mond az Úr Jézus, milyen tanácsot ad ma a számomra.
Azért jöhetünk Hozzá, mert Benne lakik Isten teljessége. Amikor az Úr
Jézus elé állunk, Istennel találkozunk. Így az Ő szava megbízható. És ha
szemeinket a keresztre szegezzük, meglátjuk, hogy Ő az életét adta értünk. Nem
véletlenül feszítették meg. Nem egy tragikus hős Ő, hanem önként adta az életét
halálra, hogy megmentsen általa.
Ha levesszük szemünket a keresztről, nincs megoldás a bűneinkre. Akkor
még mindig adósak vagyunk. Azonban megláthatjuk, hogy az Úr minden adósságot
kifizetett. Az adóslevelet odaszegezte a
fára, véréve írta rá: ki van fizetve. A gonosznak nincs követelése, és Isten
sem ítél el, mert volt adósság, nincs adósság. Jézus elrendezte, Isten
eltörölte, és szabad lehetek. Azonban lényeges felismerni a bűneimet, és
odamenni alázattal, a kereszt tövébe borulni. Nekem kell kimondani: Isten, légy
irgalmas nekem, bűnösnek. Jézus nélkül elveszett ember vagyok. Áldott az
Isten, mert nem hagy elveszni, hanem megoldást, szabadítást készített.
Isten a gonoszon diadalmaskodott, így élhetünk győztes életet.
Természetesen, nem a magunk erejére, hanem Krisztusra támaszkodva. Ő a
főparancsnok, és így az Ő vezetése alatt, az ige és az imádság által
harcolhatjuk meg harcainkat. Mert Isten gyermeke az Úr katonája. Vele ma is győzhetek.
MAGÁRA VETTE
Magára vette szennyes ruhámat,
megbékítette Istent, Atyámat.
Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!
A kín, az átok én bűnöm ára,
de Ő felvitte a Golgotára.
De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!
Bűn büntetését kereszten értem,
magára vette a szenvedésem.
Magára vette ,magára vette a szenvedésem!
Szerelmes szíve szakadt meg értem,
de eltörölte mind, mind a vétkem.
De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!
Jézus, te drága, mit adjak néked?
Összetört szívem hozom elébed.
Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése