Nagy átalakító

E

ddig jobbára ítéletes próféciák hangzottak el, amik a hamis reménységet széttördelték (Ez 36,1-38). Most azonban, amikor a nép utolsó csoportja is fogságba került, Isten ígérete szól. Amikor a legsötétebben látnak, és úgy gondolják, egyáltalán nincs remény a dolgok megváltozásra, a hazatérésre, szól az Úr. Isten megengedi, hogy a teljes emberi reménytelenség szélére jussanak, mert csak ott fog felragyogni igazán a kegyelem. Amíg emberileg van esély a változásra, maguknak tekintik a sikert. Most majd meglátják, hogy csak az Úr segíthet rajtuk. Isten mindig azt akarja, hogy minden emberi fogódzót elengedjünk, és egyedül csak Benne bízzunk. Bízzunk akkor is, sőt, akkor még jobban, amikor semmi nem támasztja alá bizodalmunkat. Ha Őreá nézünk, ha mindig és mindenekfölött Őt látjuk, nem veszítjük el a bizalmunkat. Dávid nem állt be a kesergő katonák közé, amikor Góliát nagyságával, erejével szembesült. Ő kitartóan felfelé nézett, és Isten hatalma mellett eltörpült a filiszteus óriás.

Hamarosan hazatérnek, mondja az Úr, de ez azt is jelenti, hogy nem azonnal, még egy kis időnek el kell telnie az ígéret és a beteljesedés között. Gyakran azért veszítjük el békességünket, mert az ígéret beteljesülését azonnalra várjuk. Pedig Isten előre jelez, fel kell rá készülni és türelemmel kivárni az idejét. Isten nemcsak az ítélet, hanem a pozitív cselekmény előtt is előre szól. Ezért az ígéret adjon erőt, bízzunk Urunkban, hagyjuk Rá magunkat, de ne legyünk türelmetlenek. Itt is még továbbra is fogságban maradnak, de nem mindegy, hogyan. Nem mindegy, hogy remény nélkül, sötét jövőképpel, vagy bizakodva és reményteljes jövőképpel. Boldog, aki bízik az Úrban.

A külső szabadulás előtt belső tisztulásra van szükség. Az új életbe csak új szívvel lehet visszatérni. Új, élő, hússzívvel, mert csak így történik igazi változás. Ha a szívünk, a természetünk nem változik, szabadságban is rabok leszünk. Ezt a változást azonban az Úr végzi el. Neki vannak meg hozzá a megfelelő eszközei, és Ő a legjobb szívspecialista is. 

Minden gondunk kőszívünkből fakad, de az Úr hajlandó hússzívre cserélni. De ezt kérnünk kell. Alázattal odaborulni Isten elé, és elmondani: új, élő, érző hússzívet kérek. Nem akarom tovább a kőszívet, mert annyi bajt okoz nekem, de én nem is tudom ezt megváltoztatni, Te végezd el a műtétet. És ha mindezt Jézus nevében kérjük, Ő meghallgat. Mert amit Jézus nevében kérünk, azt megadja az Atya.

Nézzünk most őszintén magunkba, tegyük fel a kérdést: végbement-e már a szívcsere? Mert ez az egyetlen igazi megoldás. Kőszívünkön nem változtat a vallásosság, a jó cselekedetek, csak egyedül az új teremtés. Ne engedjük becsapni magunkat érzelmi hullámok által, csak az ige a megoldás. Isten ígéreteire, és ne az érzelmeinkre támaszkodjunk. A szívcserét tartós életváltozás jellemzi, az új szívben Jézus a király, az Ő szava a döntő. Ez a szív már mindenben Őreá figyel.

Az új élet nincs harc nélkül (Kol 3,5-11). A régi természet, különösen kezdetben, erőteljesen vissza akar térni. De mindig érezteti hatását. Vágyak és életgyakorlatok által akarja átvenni az irányítást. Mindig a mellettünk élőkre mutat, ma ez a szokás, haladni kell a korral. Mi lehet az ellenszere? Az állandó Jézusra figyelés. Ne álmodozzunk: a test, az óember nem fog nyugtot hagyni, de Jézus az oltalom. Ha levesszük Róla a tekintetünket, vagy a saját erőnkre építünk, elesünk. Vigyázzunk az olyan gondolattal: hívő vagyok, nekem nem árt semmi. A tanítványoknak azt mondta az Úr Jézus, hogy a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. Vagyis a testen keresztül a gonosz mindig próbálkozik, szeretné a réseket megtalálni. De ezeket el lehet hárítani, Isten igéje által. Szabad szembefordulni mindazzal, ami földi, és az Úr megadja a győzelmet. Ne engedjük a testet uralkodni, merjünk legyőzöttként, megfeszítettként rátekinteni. A test kívánságaival együtt keresztre van feszítve, írta a galatáknak Pál. Vegyük ezt komolyan, és bízzunk az Úrban.

Ti is ezeket tettétek - igen, amíg nem élték át az Úr Jézus szabadítását; de most már ezeket el kell vetni. A régi életünkben, a körülöttünk élők körében elfogadott elveket, szokásokat nem gyakorolhatjuk. Számunkra már Jézus a minta. A megtérés új szokások kialakítását is magával hozza, illetve magával kellene hoznia. Semmiben ne cselekedjünk a régi beidegződések szerint, hanem kérdezzük Jézust. Figyeljük meg, hogy Ő ezen az úton jár-e, mert azt kéri, hogy nyomdokait kövessük. Ő másként állt az emberekhez, az ellenségekhez, a hívőkhöz, nem hívőkhöz, mint ahogy korának emberei tették. Meg merte mondani a farizeusoknak, hogy tanítják ugyan a törvényeket az embereknek, de ők maguk nem tartják meg azokat. Meszelt síroknak nevezte őket, és azt kérte, hogy a tanítványai ne kövessék ezeknek az embereknek a tetteit. Mert a tett a lényeg, ahogyan élünk. Hirdethetjük szépen az igét, lehet az igaz, de ha nem az ige szerint élünk, akkor az rossz bizonyságtétel.

Az akkori világ szerint bűnös, kitaszított embereknek hirdette Jézus az evangéliumot, szóba állt velük, meggyógyította őket, és hívogatta Isten országába. Megbocsátotta a bűnt, vagyis nem írt le előre senkit. Jézus csodálatos dolgokra képes, olyat tud kihozni az emberből, amit Rajta kívül senki más. Lévi vámszedőből Máté nevű evangélistát formált. Akit csak a pénz érdekelt, azt megszabadította ebből a függőségből, és tanítvánnyá, evangéliumot író emberré tette. Lévi soha nem gondolta volna, hogy ő ilyen munkára képes lehet, de Jézus látta benne Isten ajándékát, és azt a felszínre hozta. Engedjük, hogy előhozza az Úr belőlünk is azt az embert, akit elképzelni sem tudunk, de akit Ő már lát, és életre is kelt. Tegyük életünk alakítását Jézus kezébe, és nagy dolgokat fogunk tapasztalni. Jézus nagy átalakítóművész.

Új szívet adj

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.