Új útvonal Jézussal

A

 hatodik napon kerül sor a teremtés csúcspontjára, az ember megteremtésére (1Móz 2,4/b-25). Ő az események középpontja. Kiemeli az állatok közül a kommunikáció képessége. Isten az embert kommunikációra, kapcsolatra teremtette. Azt akarta, hogy legyen egy értelmes lény, akivel állandó kapcsolatban lehet, és akivel szeretetét megoszthatja. Isten önmaga és az ember között információáramlást tett lehetővé. Beszélőképességet, élő nyelvet ajándékozott neki, amin keresztül kapcsolatba kerülhettek egymással. Isten a nyelven keresztül megismertette magát az emberrel, az ember pedig megosztotta társával ezt az információt. Ezen felül pedig kifejezhette örömét és háláját Alkotója felé. Most éli át, hogy az élet ajándék. Igen, az élet Isten ajándéka, jó, ha ezt felismerve megköszönjük Atyánknak.

Mindebből látjuk: a legfontosabb a kapcsolat, erre lettünk teremtve. Kapcsolatban lenni, Istennel. Az embert az Istennel való élő kapcsolat teszi teljessé. Ezen túl Isten meglátta, hogy az embernek egy másik emberre is szüksége van. Igazán egy másik emberi lénnyel tud harmonikus, alkotó kapcsolatban élni. A másik emberre is szükségünk van, ezért ad társat Isten. Ez a társ jelzi a másik embert. Azt, akivel együtt képviseli Istent, akivel bizonyságot tesz és megéli azokat a képességeket, amiket kapott.

Az ember megkapta a kert művelésének és őrzésének képességét. Nem üres kézzel lett kibocsátva, hanem alkalmassá tétetett az alkotó tevékenységre. Felelősséget érez a föld, az Édenkert iránt, és vigyáz rá. Ez is fontos, amit kaptam, azt megbecsülöm, vigyázok rá. Ma mintha nem igazán becsülnénk mindazt, amit Istentől ajándékba kaptunk. Kevésbé vigyázunk a földre, az életre.

Isten azt is látta, hogy másik nemű emberre van szükség, akivel megértik egymást, akin keresztül szaporodni és sokasodni fognak. Isten férfit és nőt teremtett, ők élik meg a kapcsolat mélységét. Isten a férfi mellé nőt adott hozzáillő segítőtársként. Mindebben elénk áll az Úr gondoskodó szeretete. Nemcsak megteremtette az embert, hanem megadja számára mindazt, ami az élethez szükséges. Megteremti, elkészíti az élet feltételeit. Így kapják meg a kertet Édenben. Benne a jó és a rossz tudásának a fáját. Ebbe a kertbe helyezte el az Úr az embert. Tulajdonképpen Ádámnak ad át mindent és mutat be az Isten. És majd ő vezeti be az Édenbe Évát, ismertet meg vele mindent. A férfi felelőssége mindezek megismertetése. Ádámnak kell a jó és a rossz tudásának fájáról is elmondani azt, amit Isten rábízott. Tulajdonképpen már itt megláthatjuk az Istenről való bizonyságtétel fontosságát. Az ember feladata, hogy megismerje és megismertesse Istent. Mert Isten az élet forrása és középpontja.

Ez a történet azt is elmondja nekünk, hogy az embert Isten lehelete teszi élő lélekké. Önmagából ad az emberbe, ez a lehelet különböztet meg a többi teremtménytől és tesz értelmes emberré. Az embert az Istennel való kapcsolat teszi élővé, igazán emberré. Miért? Mert az ember több, mint anyag, több, mint test. Isten lehelete, jelenléte emeli fel az anyag világából az értelem és a lelki élet szintjére. A kapcsolatot ápolni kell. Isten szereti az embert, keresi vele a kapcsolatot, hiszen azért született meg Jézus, hogy általa utánamenjen az elveszettnek, és megkeresse őt. Isten keres, nem mond le rólunk, azt akarja, hogy megismerjük, és rádöbbenjünk: Ő az életünk, boldogságunk forrása.

Isten a bölcseknek útirányváltoztatást javasolt, ne arra menjenek vissza, amerre jöttek, mert veszélybe kerülnek (Mt 2,13-18). Az Úr van, amikor eredeti terveink feladását kéri, a bölcsek ezt megtették. Elfogadták a módosítást, mert úgy gondolták, erre oka van az Úrnak. Igen, Ő mindig okkal kér változtatást, és a javunkra teszi.

Józsefnek is változtatni kell, nem mehetnek vissza a hazájukba, hanem Egyiptomba kell menekülniük. Nem erről álmodtak a fiatal házasok, egy csecsemővel a karjukon. Békés, nyugodt életet terveztek, és most menni kell, oda, ahová egyáltalán nem akartak. József, nem zúgolódik, rábízza magát Istenre, és engedelmeskedik. Még mindig megszólítható. Még mindig megszólíthat az Úr? Még most is figyelek Rá, és érzékeny vagyok a szavára? Amikor hallom, amit mond, kész vagyok engedelmeskedni is? József nem kényelmesedett el, hanem mozdul.

Azt is megláthatjuk, hogy az Úr Jézus milyen mélységbe szállt alá, azonnal üldözéssel néz szembe. A gonosz el akarja pusztítani. A gonosz mindig arra törekszik, hogy az Úr Jézust eltávolítsa közelünkből, vagy megközelíthetetlenné tegye. Azt akarja, hogy ne találkozzunk Vele, mert a találkozásból a sátán igájából való szabadulás és új élet fakad.

Most derül ki, mi volt az eredeti szándéka Heródesnek, miért is kereste. Nem imádni, hanem elpusztítani akarta. Nem szállt le a trónról, nem borult le az Úr előtt, ezért kiborult. Előbukkant lényéből a pusztító vadállat. Mi is van az emberben? Mennyi pusztítás, gonosz mélység fér meg lényünkben, amit gyakran oly szépen becsomagolunk. És hányszor vallásos köntösbe, kegyes szavak mögé rejtjük a vadállatot, a mérget. Azonban a Szentírás bizonysága szerint eljött az Úr, Akinek a jelenléte megszelídíti a legvadabb vadállatot is. A pusztában majd vadállatok lesznek vele együtt. Jézus Lénye gyógyító. A gadarai vad, pusztító életét is újjá formálta. Jézus a gyógyító, szabadító, menjünk Hozzá, és jelenlétében letisztul az életünk. Jézus azért jött, hogy megfékezhetetlen, megszelídíthetetlen természetünket szelíddé, új természetté változtassa. Erre egyedül Neki van hatalma.

Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, :/: Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda

dolgot mível. Már anya ölben is volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem

mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs

maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a

három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.