Az Úrban

J

ó reggel csendben lenni, leborulni az Úr előtt, és várni Őt. Jó és hálára késztető, amiért még mindig várhatunk Rá (Ez 38,1-22). Az elcsendesedés nagyon fontos, ha nem tesszük meg, zaklatottak leszünk, sötétben járunk. Mert az Úr a világosság, Ő mutat utat, és ez a jó út. Az ige által megmutatja, mit tegyünk, merre menjünk. Felszabadít a félelmek alól, mert megtapasztaltuk Őt. Isten Lényének megtapasztalása ad biztonságérzetet, tölt el békességgel.

Ezen a reggelen is merüljünk el az igében, kerüljünk még közelebb Urunkhoz, lélekben telepedjünk lábai elé, és hallgassuk, amit mond. Jézus szava az élet szava. Mindeközben dicsérjük szent nevét. De nem is szükség erre biztatni, ha az Ő szava átjárja a szívünket, akkor a dicséret belülről fakad. A megtapasztalt kegyelem és szeretet hálára indít. Csodáljuk Urunkat! Mit olvasunk Urunkról, mit mond el magáról? Kezében van a történelem, nem véletlenül futnak az események, és a látszat nem mindig valóság. Nem, gyakran látjuk magunkat kiszolgáltatottnak, jó azonban tudni, hogy ilyenkor is Urunk kezében vagyunk. Amikor úgy tűnik, hogy Isten népe ki van radírozva a népek közösségéből, Isten tenyerében jelen vannak, és ez a kéz oltalmazza őket.

Góg a fegyveres pusztítás után helyreállított országba tör be - ez is olyan helyzetet mutat, amikor Isten népe távol volt az országtól, amelyet az ellenség feldúlt, sokan gondolták, hogy nem lesz többé Izráel, ám Isten a népek közül összegyűjtötte őket. Sokáig pusztán állt az ország, de eljött az idő, amikor az Úr cselekedett, és hazavitte népét, összegyűjtötte őket távoli országokból. Csodálatos, ahogyan megtartotta őket, és ezredévek elmúltával is volt kit hazavinni. Isten műve ez, dicsérjük érte. Lássuk meg hatalmát, mert újszövetségi népét is így gondozza. Rólunk sem feledkezik meg. Jézus tanítványait is gyötri a gonosz, az elmúlt kétezer év alatt sokszor akarta megsemmisíteni, de az egyház él, a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalt. De mindez nem a mi érdemünk, hanem egyedül Isten kegyelme és megtartó szeretete.

Ma is kihoz az Úr a népek közül, vagyis erre van szükség, kijönni a körülöttünk lévő világ szokásaiból, és az Úr közelében, akaratára hangolódva élni. Azért hoz ki, hogy az Ő országában és Neki éljünk. Azt akarja, hogy az övéinek az élete különbözzön a világ fiaitól, mert így lehetünk bizonyságtétel. Így lehetünk csillagok ezen a világon. Nagy szükség van a ragyogó csillagokra. Csillag vagy? A csillag a fényt a naptól kapja, így mi is az Úrtól, az Ő fényét ragyoghatjuk bele a világba.

Megláthatjuk az Istentől eltávolodott ember lelki tartalmát. Gonosz gondolat és terv, ragadozó indulat. A békességben élni akaró, az Istenét dicsőítő nép elpusztítását tervezi. Az Isten nélkül élő ember szívében ragadozó indulatok és gondolatok vannak, képtelen nyugodtan és békességben élni, pusztítania, szereznie kell. Isten azonban Úr a mi állati indulataink fölött is, kérhetünk új, krisztusi indulatot, Belőle hiányzik a pusztítás. Jézus új emberré tesz, új impulzusokat ad, amelyek már nem a pusztítás, nem a ragadozó szemléletet, hanem Krisztus Lelkének irányítása alatt állnak. Krisztusban lehet másképp gondolkodni, másképp élni.

Ez a másképp jelenik meg a kolosséi levélben, más, krisztusi emberré leszünk, és ez meglátszik a családban és mindazokon a helyeken, ahová az Úr állít (Kol 3,18-4,1). A hívő családja is bizonyságtétel, egy zűrzavaros világban is lehet úgy élni, hogy arra odafigyeljenek. De ennek az alapja: az Úrban, vagyis a család középpontja Jézus. Mindenki Rá figyel és Neki engedelmeskedik. Akkor leszünk bizonyságtétel, ha Jézus szavaihoz igazítjuk közös életünket. Tulajdonképpen akkor válik erőforrássá a család, ha mindenki egy irányba néz. Ez az irány Isten országa, a mennyei Jeruzsálem. Hová nézek, mi vonz? Hazafelé igyekszem? Jézus vonz, vagy a világ?

Pál mindent az Úrban kifejezéssel fejez ki, vagyis a család minden tagja az Úr Jézussal való élő kapcsolatban formálódik. Mindezek nem belőlünk fakadnak, hanem az Úr formálja ki bennünk ezeket a magatartásformákat. Abban a világban ezek új gondolatok voltak, ma is gyakran újnak tűnnek. A bennünk élő Krisztus éli meg. A szeretet, az Ő szeretete. A másik szeretete azt jelenti, hogy úgy szeretek, mint Krisztus. Ő hogyan szeretett? Önmagát adta értünk. Ez tőlünk nem telik, de telik az Úrtól.

A család élete Krisztus által működik jól, belőle fakadnak az új életerők, amik az együttélést élő kapcsolattá teszik. Mert Pál szavaiban a kapcsolaton van a hangsúly. Legyünk egymással élő kapcsolatban. Tehát nem a munka, a pénz, hanem a másik személye iránti élénk érdeklődés, a Krisztustól kapott szeretet a lényeg. Tehát Krisztussal van mindenki kapcsolatban, nem azt látom, mit mond és tesz a másik, hanem látom az életén keresztül az Urat. De látható-e bennem az Úr? Hallják-e a hangját? 

Pál rámutat: mindent szívből, az Úr Jézus iránt való szeretetből tegyek. Teszem, mert szeretem Jézust, és ez a hozzáállás változást hozhat a másik szívében vagy az adott hely légkörében. Ne látszatra cselekedjünk, hanem Jézusért. Ez azt is jelzi, hogy azért teszem, amit teszek, mert az én Uramnak akarok tetszeni, egyedül Neki kívánok megfelelni. Ez fontos szempont, és ezen kell munkálkodni: mindig mindenben Jézusnak tetsszek. Ha Jézusnak megfelel, akkor meg fog felelni a másik embernek is. Azonban ezt a motivációt fenn kell tartani, ez nem egyszeri tettet jelent, hanem életvezetést.

Ráadásul a fentebb említetteket nem is szeretetteljes családi körben élő embereknek, hanem rabszolgáknak írta. Ne látszatra, hanem mint az Úrnak, úgy végezzétek a munkátokat. Én mindent az Úrnak végzek? Azt is, ami nem kellemes, amihez kedvem sincs? Én is morgok, mint a világ, vagy ilyenkor is az Urat látom magam előtt, ezt is Neki végzem, Érte teszem?

Fontos, hogy a hívő gazda se éljen vissza Isten kegyelmével, hanem bánjon a szolgáival úgy, hogy megtapasztalják Isten országát. Legyen valóság, hogy nekem is van Uram, én is szolga vagyok, Jézus szolgája. Ez csodálatos harmóniában tart. Ezt a házi táblát, de legalábbis néhány sorát mindennap el kellene olvasnunk, beépítenünk a szívünkbe: úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek. Ez új hozzáállás, de nehezen megy, könnyen megfeledkezünk róla, mert inkább az emberekhez akarunk igazodni. Pál pedig azt írja: Igazodj az Úrhoz! Mindenben és mindenkor igazodj Őhozzá.

Ameddig Jézus él

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.