Az Úr visszatér

I

sten dicsősége visszatér (Ez 43,1-12). Ez az örömhír. Nem távozott el örökre, akkor sem, ha Izráel úgy gondolta. Nem hagyja őket magukra, vissza fog térni hozzájuk. Az Úr visszatér, ez a mi áldott reménységünk is. Őt várjuk, és advent is ezt üzeni, erre készít fel.

 Az új templomba tér vissza, akkor, amikor új életet kezdenek. Isten hazaviszi őket a fogságból, és Vele újat kezdhetnek. Az új templom tartalmát, lényegét Isten jelenléte adja. Nem önmagában van jelentősége a templomnak, Isten adja meg azt. Ha nincs az Úr jelen, az épület mit sem ér. Lehet pompás, hordozhatja évszázadok keze nyomát, de ha Úr nincs jelen, ha nem Ő szól és tölti be a szíveket, nem több az műemléknél. Vigyázzunk, nehogy műemlékké váljunk. Ha az Úr kikerül életünkből, olyanok leszünk, mint a megízetlenült só. Ugyanúgy néz ki, mint korábban, csak éppen nincs ereje, nem ad ízt az ételnek, nem tartósít. Így azután nem való semmire. Mert a sót nem azért tartjuk, hogy örökké a sótartóban legyen, hanem azért, hogy az ételbe kerüljön, eggyé legyen vele.

Az Úr dicsősége bement a kapun, ezzel jelzi, hogy nem akar kívül maradni. Nem akar az Úr az életünkön kívül maradni. Problémáink, tévedéseink fő oka, hogy Ő kívül marad vagy kívülre kerül, mint a laodíceai gyülekezetben is. Amikor ez történik, akkor mindig valami más kerül az Úr helyére. Valami fontosabb lesz, mint az Úr. Azonban Ő jelez, nem akar kívül maradni, várja, hogy megnyissuk az ajtót. Hol van Ő, belül, az életed középpontjában, vagy még mindig kívül? 

Azonban az Úr visszatérése együtt jár a nép életének megváltozásával. Az új templomban már nem lehetnek ugyanazok a dolgok, amik korábban. Ami tisztátalanná teszi azt, ami sérti az Urat, annak nincs keresnivalója ott. Van-e olyan a szívemben, ami nem fér meg az Úrral együtt? Van-e gyülekezetünk életében olyan, amivel az Úr nem vállal közösséget? Ha igen, távolítsuk el. Beszennyezték, ez a fogság előtti időszakot jelenti, most azonban felhagytak vele. Ez a lényeg, felismertem, mi az, ami beszennyezi a Szentlélek templomát, és most már felhagyok vele. Gyakorlati életváltozás ez. Magamtól erre nem vagyok képes, de ha várom az Urat, és kérem Őt, megtisztítja az életemet. Ő tesz képessé a bűnnel való szakításra, egy újfajta életre. Gyakran pont az a baj, hogy ez a változás elmarad. Hisszük, hogy az Úr Jézus meghalt bűneinkért, de nem hagyunk fel vétkes életünkkel, korábbi szokásainkkal. Továbbra is szenvedélyeink, kívánságunk, a világ szeretete irányít. Az Úr dicsősége azonban nem osztja meg ezekkel a helyet. Ő teljes szívet kér. Nem csak egy részét, nem ötven, hanem száz százalékot.

 Jakab dicsőséges Úrnak látja és láttatja az Úr Jézus Krisztust. Kinek látjuk és láttatjuk Őt (Jak 2,1-13)? Dicsőséges Úr-e Ő nekem? Olyan élő személy, Aki Isten mennyei világából kormányozza népét?  Élő valóság Ő nekem? Úr, Akiben bízok, Akit odahívok az életemhez, Akitől tanácsot kérek és várok? Jakab számára ilyen Úr volt Jézus. Hozzá fordult mindennel, Őt kérte, és megvárta válaszát. Mivel Jézust látja, rá mer mutatni a problémákra, azokra a pontokra, amelyekben eltértek az Úr Lényétől, az Ő gyakorlatától. Olyan könnyen megfertőzi a gonosz az életünket, olyan hamar a világ szokásait akarja becsempészni. Mert a világ szokása a vagyoni és társadalmi helyzeten álló megkülönböztetés. Azonban az Úr Jézus életében ezt nem látjuk. Ő felkereste az egyszerű zsidó embert, maghoz fogadta a nagytanács tagjait vagy a vallási élet vezetőit is. Az Atya irgalmát és szeretetét gyakorolta a nem zsidók, például a samaritánusok és más emberek felé is. Ezzel szemben a Jakab levél születéskor már nem Jézus Lénye és akarata dominál. Különbséget tettek a gyülekezet tagjai között, és másképp bántak azokkal, akik gazdagok, előkelőek, mint azokkal, aki egyszerűek és szegények voltak. Hányszor kísértette ez Isten népét? Bizony, ma is jelen van ez a szellemiség. Amikor nem az élő hit, az Úrral való személyes kapcsolat alapján választjuk meg tisztségviselőinket, hanem a pozíció és anyagi helyzet alapján. Már sok esetben csak az a szempont, mennyire tud anyagilag támogatni, vagy képes az ügyek intézése által segíteni. Legyünk csendben az Úr előtt, hiszen tegnap olvastuk, hogy az ige tükör, és nézzünk bele. Nem látunk ma ilyen személyválogatást? Ünnepi eseményeinken kiket köszöntünk? Kik ülnek az első sorokban? Merjük vállalni az igét, merjünk magunkkal őszintén szembenézni és változtatni. A megújulás feltétele a belső változás, az igének való megfelelés, és annak nyomán a változtatás.

A szegény, félretett embereket is az Úr választotta ki. Ha átélték az Ő kegyelmét, és élő hitben vannak, az Úr gyermekei ők. Függetlenül társadalmi szerepüktől, vagyoni helyzetüktől. Nagy csapda, amikor a hit igazolását a vagyoni helyzetben látjuk. Isten előtt egy szempont a lényeg: szeressük Őt. Aki szereti, mindazért, amit Jézus érte tett, az belép Isten országába, és ott már a nem a földi életben elfoglalt hely lesz a lényeges. Isten gondoskodik az övéiről. Isten országában Isten a lényeg.

Jakab rámutat: a gazdagok, a világ szereplői azok, akik, amikor érdekeik úgy kívánják, üldözik Isten gyermekeit. Már abban az időszakban is voltak mártírok, olyanok, akik Jézust választották, Hozzá ragaszkodtak életük árán is.

A királyi törvény: szeresd felebarátodat, mint magadat. Ez azt jelenti, hogy a másikban a testvért látom, látom benne az Úr Jézust, és ezért szeretem. Jézusért fontos, Érte számítok rá, és nem azért, amije van, amilyen pozíciót betölt.

Tégy, Uram, engem áldássá

1. Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!

Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.

Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.

Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.

2. Tégy, Uram, engem testvérré, Lelkedet úgy kérem,

Tedd te a szívem, tedd késszé, bízni a testvérben.

Sejteni engedd, mit érez: boldog-e, szenved-é?

Vígy közelebb a testvérhez, népedet tedd eggyé!

Isten áldásával.