Jöjj elő Lélek!

S

záraz csontokkal teli völgybe viszi az Úr a prófétát látomásban (Ez 37,1-28). A sok csont Izráel népét szimbolizálta, ilyennek látszanak. Száraz, élettelen csontok tömege. Reménytelenség sugárzik belőlük, mert emberileg ezek a csontok már nem elevenednek meg. Így is látták magukat, és így látta őket a környezet is. Elpusztultak, és nem lesznek többé nép, nincs már erre esély. Azonban Isten esélyei mások, így a prófétát szembesíti mindazzal, amit gondolnak: így látjátok magatokat, ennyire lemondók vagytok. Te hogyan látod? Életre kelnek-e még ezek a csontok? Jó a kérdés. Te hogyan látod? Mi a véleményed saját életeddel, a gyülekezettel, népeddel kapcsolatban?  Életre kelhetnek-e még a csontok? Vissza lehet-e még jönni ebből a mélységből, megelevenedhet-e még a gyülekezet?

Ezekből a kérdésekből az is következik, hogyan látom magam. Élettelen csontnak, vagy úgy gondolom, ellenkezőleg, tele vagyok élettel, nincs is miről beszélni? Minden nagyszerű. Programok sorozatát bonyolítjuk, ezek mindig sok embert vonzanak. Neves fellépők, szórakozás, mindenki jól érzi magát. Egyáltalán nem beszélhetünk kiszáradásról. Saját életünk is eleven, rendszeresen járunk a gyülekezet alkalmaira, szolgálunk is, mi lehet a probléma? Az életünk is kivirágzóban, nincs már különbség a nem hívó és a hívő élete között. Mindenünk megvan, nem vagyunk száraz csontok.

A próféta szembesült a csontokkal, és azzal is: mit tehet ő, mit lehet itt tenni? De tudta, hogy Isten cselekedhet. Te tudod, Uram! Igen, te tudod, Uram, hogy mit lehet tenni. Ezékiel megvallja, hogy Isten nélkül csontok vagyunk, akkor is, ha ez nem így látszik. Ha Ő nincs jelen, akkor kiszáradt csont az élet. De ezekkel a csontokkal is tud az Úr újat kezdeni. De ehhez a prófétát is igénybe veszi. Neki kell a még száraz, élettelen csontokhoz beszélni, hirdetni az Úr szavát. Meg kell szólítani a száraz csontokat - ez emberileg értelmetlennek, bolondságnak tűnik. És így van ez gyakran, bolondságnak, értelmetlen feladatnak látszik az ige hirdetése. Mintha csontokhoz beszélnénk, lehet itt még valami, megmozdulhatnak ezek a csontok? Megmozdulhat még egy élet? Mi nem tudunk változást előidézni, a mi beszédünkben nincs élet, de ha az Úrnak engedelmeskedünk, és szóljuk, amit szívünkre helyezett, akkor lesz élet, akkor megmozdulhatnak a csontok is. Ha hittel szólunk, megtörténhet a lehetetlen is.

Ezékiel nem a maga elképzelését hirdeti, hanem Isten kijelentését. Az Úr teszi élővé a csontokat, Ő építi fel az életeket. Neki van erre hatalma. Két lépcsőben történik meg az életre keltés. Előbb összeállt a test, de még nem volt benne lélek. És ez jelzi, nem elég az egy lépcsős gyülekezetépítés. Nem elég csak a vázat helyreállítani, mert lélek nélkül még mindig élettelen a test. Isten Lelke tesz élővé. A Szentlélekre van szükség az evangelizációban. Hívjuk mi is Isten Lelkét, kérjük: Jöjj elő, Lélek, hogy életre keljenek. Ma is a Lélek elevenít meg. Isten Szentlelkét nem pótolhatjuk, mert csak Ő képes életet ajándékozni. Az igehirdetés csakis a Lélek által válhat eredményessé. Isten Lelkének munkája nélkül csak az első fázisig jutunk, létrehozhatunk közösséget, de nem lesz bennük élet.

Amikor összeálltak a csontok, és inak és hús lett rajtuk, külsőre már úgy néztek ki, mint az élők, de még mindig halottak voltak, képtelenek a cselekvésre. Nem elég a halottöltöztetés. És nem ezt tesszük? Azonban hiába a test, és hiába öltöztetjük fel, még képtelen bármit is tenni. Miért? Mert halott. Élővé semmi nem tud tenni, csak a Lélek. A kivágott fenyő minden ragyogó szép dísz ellenére halott, nincs már benne élet, mert elvágták a gyökértől, kikerült a földből. Ilyen a mi életünk is, amíg bele nem kerülünk az Úr Jézusba. Nélküle lehetünk díszesek, vonzhatjuk a szemet, de valami, a lényeg, mégis hiányozni fog. Mert a lényeg az élet. És ez Isten ajándéka.

Mennyire más is Isten országa, mint a világ, itt egészen eltérő ajándékok, gyümölcsök vannak (Kol 3,12-17).  Olyan értékkel ruház fel az Úr, amire vágyunk ugyan, de képtelenek vagyunk megszerezni. Isten országban azonban elérhető, Krisztusból fakad. A mi dolgunk, hogy öltsük magunkra. Úgy, ahogyan a lakodalomra meghívott vendégeknek magukra kellett ölteni a menyegzői ruhát. Nem ők vették meg, a király biztosította, de fel kellet venni. Nem mi biztosítjuk ezeket az új tulajdonságokat, az Úr kínálja, de fel kell őket venni. Ez a növekedés. A Lélek gyümölcse megjelenik az életemben. Felöltöttük-e már ezeket? Vagy azt mondjuk, ugyan minek, így nem lehet a mai világban megmaradni, elviselni a másikat, jónak, szelídnek lenni nem kifizetődő. Azonban az Úr kéri, hogy öltsük fel ezeket magunkra, ezekben jelenjünk meg az életben. Így felöltözve bizonysággá válhatunk, lehet másképp is, lehet úgy, ahogyan az Úr is.

Életünk vezérfonala: ahogyan az Úr is. Vizsgáljuk meg magunkat, valóban mindig és mindenben ez az elv vezet: ahogyan az Úr is?  Úgy igyekszem cselekedni, ahogyan Ő is tett?

Mi uralkodik a szívünkben: Krisztus békessége? Mi az uralkodó indulat, az Övé, vagy az enyém? Hányszor halljuk ezeket az igéket úrvacsoraosztáskor - valósággá vált már bennünk? Éljük is már ezeket? Egyszer szembe kell ezzel nézni, és kérhetjük Urunkat, adja meg az Ő békességét, tegye uralkodó indulattá, bármilyen helyzetbe is jussunk, az Ő békessége érvényesüljön. Urunk meg is próbálja a békességet a szívünkben, talán észre sem vesszük, csak épp valami nem sikerül, haragosan szól a másik, rálépnek az új cipőnkre, kiszakad a ruhánk, nem működik a telefon, rosszul számolnak a kasszánál, ez mind vizsgálat, mert itt kiderül, hogy az Ő békessége uralkodik-e bennünk. A választ nekünk kell megadni, mégpedig őszintén, mert az Úr tudja, látja a valóságot.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.