Nem mond le rólunk az Úr

I

sten nem mond le népéről, és nem is lehet azonosítani Őt a pásztorokkal (Ez 34,11-31). Ha a pásztorok hűtlenek, Isten nem az. Hányszor ma is a pásztorokon és a nyáj tagjain keresztül alkotnak véleményt az Úrról. Azt képzelik az emberek, hogy Isten olyan, mint az egyház. Ezért nagy a felelősségünk. Nem mindegy, hogyan él Isten népe a világban, milyen képet mutatunk az Úrról. Sokan azért fordulnak el, vagy egyáltalán nem is keresik az Urat, mert elegük van az egyházból. Tartsunk bűnbánatot vétkeink miatt, és kérjük Urunkat, könyörüljön rajtunk. Adja meg, hogy az Ő lénye áradhasson életünk, szolgálatunk által, és így az emberek annak lássák Őt, Aki valójában.

Olyan jó olvasni, hogy az Úr nem mond le se Rólad, se rólam. Úgy döntött, maga keres meg. Ennyire fontosak vagyunk Neki. Jézusban maga lett emberré és jött el a földre, és valóban megkeres. Utánunk jön oda, ahová senki más nem jönne, oda, ahol épp most vagyunk. Utánunk jön lelki válságainkba, depressziós hangulatunkba, és megszólít. Halljuk meg szavát, és induljunk el nyomában.

Az Úr nem fárad bele a velünk való törődésbe, naponta szól, és gondoskodik övéiről. Nem mondja: úgy kell neked, ha eltévedtél, miért nem maradtál meg az utamon, miért nem hallgattál a hangomra? Ő nem fejmosást tartani jött, hanem segíteni. Látja, hogy magunk nem boldogulunk, nem találjuk a boldogságot, sem a visszavezető utat.

Azt ígéri, hogy úgy legeltet, ahogyan kell. Ő ért igazán a juhokhoz és a pásztorsághoz. Ez örömmel tölt el. Jézusnál jó kezekben vagyunk. Tudja, mikor mit kell tenni, mire van éppen szükségünk. Mindig úgy közeledik hozzánk, ahogyan kell. A juhokat is helyreigazítja. Rendre tanít, sőt, képessé tesz rá, amikor a saját indulatával ajándékoz meg. Az Ő indulata által válok megelégedetté, elég az én legelőm és a tiszta víz. Megtisztít az önzéstől, irigységtől. Így azután engedem, hogy a másik juh is odaférjen a friss vízhez, a legelőhöz. Már nem a világ szemlélete vezet: nekem jusson a legjobb, és a másiknak ne maradjon.

Isten beteljesítette ígéretét, elküldte az igazi Pásztort, Aki az Úr Jézus Krisztus. Tőle tanulhatunk. Ő a minta a szolgálat végzéséhez is.  Elég, ha olyanok leszünk, mint a Mester, nem kell több, azonban kevesebb sem elég. A dolgok elsajátítása az Úr követése közben valósul meg. Kövessem Őt, figyeljek szavára, és Ő tanít. A hívő élet nem más, mint állandó Jézustól való tanulás. Amit mond és mutat, azt beültetem a gyakorlatba.

Hatalmas esemény megy végbe hit által, amikor befogadom Jézust az életembe, és ezt megvallom a keresztségben (Kol 2,16-23). Mégpedig régi életem eltemetése és egy újra való feltámadás. A keresztyén hitnek ez a lényege. Itt nem vallásosságról van szó, törvények, szokások megtartásáról, hanem életről és halálról. Krisztus keresztjén meghal a régi életem, és Isten hatalma által megszületik egy új természet, egy új ember. Végig kell gondolnunk, hogy megtörtént-e már mindez? Meghaltam-e már a kereszten magam számára, és már csak Neki élek-e? Látszódik-e az új élet? Megjelent-e már bennem Krisztus élete, a Tőle kapott új természet? 

A keresztyén élet lényege pont ez, új emberré leszek Isten kegyelme által, olyan emberré, akivé én soha nem tudnék változni. Új törekvések jelennek meg, és ezek már Krisztust követik, Neki élnek, és úgy élnek, ahogyan Ő is élt. Nem én vagyok a fontos, nem a kívánságaim, vágyaim kielégítése, hanem a másik ember felé való szolgálat. Most már az ige vezérel, hozzá igazodom.

Aki Krisztust követi, az már nem a vallás szabályaira, emberi összetevőire figyel, hanem egyedül az Úrra. Nagy veszély, hogy a kegyelmet emberi rendeletekkel cseréljük fel. Azonban versenydíjat csak az kap, aki  végig hitből él, és nem a maga érdemeire, tetteire akar építeni. A hívő ember mindent hálából, a kegyelem gazdagságának megtapasztalásáért cselekszik, és nem azért, mert kapni szeretne érte valamit. Tetteink nem érdemek, hanem eszközök másoknak Krisztus megismerésére és szolgálatára. Nekünk semmilyen érdemünk nincs. Mit érdemlek? Halált és kárhozatot, mást nem.

Krisztussal meghaltam a világ elemei számára, de valóban így van? Tényleg meghaltam a világ számára? Olyan értelemben, hogy már nem vonz a világ, és úgy is, hogy nem a világ normái szerint élek? Ha Krisztusban vagyok, már nem akarok megfelelni a világnak. Teljesen a kegyelemre, Krisztus érdemére építek, és nem magamban bízok.

Isten nem helyettesíti üres látvánnyal, csillogással az életet. Gyakran azt látjuk, hogy meglazul a kapcsolat Jézussal, és így kiüresedik az élet. És ezt az ürességet látványelemekkel igyekszünk pótolni. Azonban az Úr Jézus soha nem látványosságot ígért, nem arra szólított fel, hogy tegyük emberi eszközökkel, világi módszerekkel vonzóbbá az egyházat. Inkább arról olvasunk, hogy Isten népe megmarad a keresztről szóló beszédnél, ami a világ számára bolondság. Legfeljebb a keresztről való beszéd mellett való megmaradás miatt válunk látványosságává a világnak, mondhatnánk, céltáblájává. Azonban ne feledjük: a kereszt Isten ereje. Ő nem cserélte le a keresztet népszerű, mai módszerekre. Ma is a keresztről való beszéd által ment életeket.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki,:/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak át-adom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.