Sorsfordító

M

ost jóra fordítom Jákób sorsát, szól az Úr (Ez 39,1-29). Az ítélet után a könyörület ideje következik. A könyörületé, mert arra van szükség. Most jött el a sorsfordulás ideje. Miért most? Mert eljutottak a tehetetlenség állapotába, már belátják, hogy nem tudnak magukon segíteni. Eddig a saját megoldásaikban, a politikai játszmák jó alakulásában bíztak, és nem Istenben. Ez az út azonban lezárult, az egész nép fogságban van, és nincs más reményük, mint Isten. Amíg volt otthon élet, addig Egyiptom segítsége és a különféle emberi trükkök ígértek megoldást, de mivel Egyiptom is vereséget szenvedett, és elfoglalták a babilóniaiak Jeruzsálemet, összeomlottak. Eljutottak oda, hogy nincs már segítség, de Isten nem hagyja őket magukra, a próféta által a szabadulás ígéretét adja.

Jóra fordítom Júda sorsát - csodálatos ígéret ez, Isten meg tudja fordítani életünk szekerét. Ha eddig rossz irányba is tartottunk, de szeretnénk megfordulni, lehetséges. Igen, lehetséges, ezzel biztassuk magunkat, de úgy, hogy ezt a műveletet már az Úr végzi. Ő az egyedüli és igazi sorsfordító. Szabad Hozzá fordulnunk, és kérnünk: Uram, segíts. Rossz irányba tartok, de meg akarok fordulni, de egyedül ez nem megy, könyörülj rajtam.

Nemcsak egyszer van szükségünk életfordulatra, gyakran látjuk reménytelennek sorsunkat, elakad a szekér. Úgy tűnik, nincs megoldás, de ne feledjük: Istennél van. Nagyon könnyen kerülhetünk megoldhatatlannak tűnő helyzetbe, akár a munkahelyen, házasságunkban vagy helyünket keresve. A világ azonnal a fülünkbe súgja: nincs segítség, add fel, vagy oldd meg magad. Azonban az Úr azt kéri, hogy nézzünk fel Rá. Bízzunk Benne, és higgyünk az Ő megoldásában akkor is, ha ebben nem támogat senki.

Olyan jó, hogy van Biblia, mert általa más látást kaphatunk. Az ige bizonyságot tesz Istenről, elmondja, hogy Ő nem hagy cserben. A fogságban élő, csüggedt nép számára is szól az üzenet: Isten veletek van, és haza fog vinni. Ez akkor és ott megvalósíthatatlannak tűnt. Azonban, amikor eljött az idő, Isten valóban hazavitte népét. Az ige biztos pont. Nélküle elcsüggedünk, mert gyakran úgy tűnik, nincs itt már mit tenni, Isten is elhagyott. A gonosz felerősíti a negatív hangokat. De ne ezeknek engedjünk. Tudatosan erősítsük szívünket Isten kijelentésével. Az ige ezt mondja: megkönyörülök, szeretetre indulok, és akkor ez így is van. Az ember szava nem mindig megbízható, nem mindig cselekszik aszerint, amit mond. De Isten mindig tartja a szavát.  Ha emberekre nézünk, eltévedünk.

Istennek a szabadítása bizonyságtétel a többi nép felé. Azok felé, akik nem hisznek az Úrban. Az életünkben elvégzett munkája is bizonyságtétel, rajtunk keresztül mutatja meg arcát a világ felé. Mit látnak általunk? Felragyog Isten dicsősége? Látszik Isten bennünk elvégzett munkája? Meglátszik, hogy az Övéi vagyunk?

Ezékiel könyvét is jó olvasni, mert arról győződhetünk meg, hogy Isten soha nem adja fel. Amikor reménytelennek tűnik a nép, úgy látszik, nincs értelme szólni hozzájuk, mert úgysem hallgatnak rá, akkor is újra beszél. Nagyon sokszor olvassuk: így szólt az Úr igéje hozzám. Mi már nem szóltunk volna, de Ő szól, ezredévek óta szól. Utolsó szava Jézus, és Általa még ma is üzen nekünk. Ma is ad útmutatást, várja, hogy végre komolyan vegyük Őt. Advent, karácsony - hány éve újra és újra megadatik ez az időszak. Komolyan vettük, tényleg Jézus a lényeg? És mégis ismét hallhatjuk az az evangéliumot. Újra szembesülhetünk a valósággal: nekem született a Megváltó. Adja meg az Úr, hogy most meghalljuk a jó hírt, és befogadjuk Azt, Aki Betlehemben született.

Pál apostol kitartó imádkozásra bátorítja a kolossébelieket (Kol 4,2-18). Az imádkozás az egyik hatékony fegyvere a hívőknek, bárhol és bármikor bevethető. Által az élő Istennel és az Ő lehetőségeivel kerülünk kapcsolatba. Istent mindig szabad ostromolni, kérhetjük kegyelmét, és azt, hogy tegye hatékonnyá igéjét. De kitartunk-e az imában? Annyi mindenben tudunk kitartóak lenni, hősiesen küzdeni, de az imát oly könnyen feladjuk. Miért? Talán azért, mert nem mindig azonnal látjuk az eredményét. Mai világunk pedig eredménycentrikus. Ha nincs azonnal látható eredmény, megválunk edzőktől, feladjuk elveinket. Azonban az imádságban ne kövessük ezt a mintát, mert Isten országa hasonlít a vetőmaghoz, amit elvetünk, és bizony, nincs másnap látható eredmény, mégsem szántjuk be a vetést. Nem, hanem várunk, mert tudjuk, hogy az elvetett magban élet van, de időt kell hagyni neki, amíg megmutatkozik. A mélyben dolgozik az élet, megnyilvánul a benne lévő erő, és ha türelmesek vagyunk, láthatóvá is lesz. Így van ez az igehirdetéssel, a bizonyságtétellel is, elvetjük, de nem biztos, hogy azonnal látszik az eredmény. Ne hagyjuk magára az elvetett magot, hanem gondozzuk. A legjobb gondozás az imádkozás. Imában kísérhetjük a fejlődését, kérhetjük Istent, hogy végezze el a munkát, oltalmazza meg a magot. Hiszen Jézus beszélt arról, hogy az elvetett magnak vannak ellenségei, az első számú az ördög. Mindent megtesz, hogy elkapkodja, ha pedig nem sikerül, akkor pedig azért tesz meg mindent, hogy ne hozzon termést a mag.

Pál apostol fogoly, és azt kéri, hogy hordozzák őt, és kérjék az Urat, hogy ott is nyissa meg az ige ajtaját. A börtönben nem kesereg, ott  is az a vágya, hogy a többi fogvatartott és az intézményben dolgozók szíve megnyíljon az ige előtt. Ez azt is feltételezi, hogy ott is az igét hirdeti. Továbbadja az evangéliumot. Az evangélium végezheti el, hogy a börtönök üressé váljanak. Imádkozunk-e azért, hogy Isten ma is nyissa meg a szívek ajtaját, hogy betérhessen az Úr szava?

Azt is kéri, azért imádkozzanak, hogy úgy tudja hirdetni, ahogyan azon a helyen kell. Megtalálja az utat a szívekhez. Onézimosz említése mutatja, hogy megtalálta egy szökött rabszolga szívéhez is az utat. Számára a rabszolga is ember, és egy szökött szolga élete is megváltozhat Krisztus által. Nemcsak hitte ezt, hanem eszerint hirdette is az igét, vagyis szóbaállt ezzel a fiatalemberrel.

Onézimosz testvérük lett Krisztus által, és most a gyülekezetnek kell egy leckét megtanulnia, az el- és a befogadás tananyagát. Lássák meg benne a megváltozott embert, a krisztusi embert, és így fogadják őt vissza. Onézimosz szívében jelen van az Úr. És ezért ő már több, mint rabszolga, bár jogilag még mindig az.

Mi a feladatunk? Állhatatosan megmaradni mindabban, ami Isten akarata. Nem könnyű mindenben megmaradni Isten akarata mellett. A körülöttünk lévő világ más megoldásokat mutat, de mi ne azokra, hanem egyedül Krisztusra figyeljünk.

Amit szívünk esdve kér

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.