A bűntől már szabad

M

indaz, amit a Sínai-hegy lábánál átéltek, egy életre megrendítő, felejthetetlen hatással volt rájuk (5Móz 5,1-33). Úgy beleégett Mózes és a még élők lelkébe, hogy nem tudják elfelejteni. Az Istennel való találkozás mély és felejthetetlen nyomot hagy az emberben. Így volt ezzel Pál apostol is, a damaszkuszi úton történtek mindig benne voltak, és meghatározták az életét. Így van ez a mai napig, aki őszintén és igazán találkozott az Úr Jézus Krisztussal, átélte munkáját, az soha nem feledi el. Nem feledi el, mert egy élő személlyel találkozott, sőt, az a személy e találkozás után sem hagy magunkra. Azért szólít meg, mert velünk akar maradni örökké.

Izráel is ezt élte meg, Isten az Ura akar lenni, és ha mindig nem is hallják Őt, vagy nem látják jelenlétének jeleit, mégis megtapasztalják uralmát, mert igéje által ott lesz. Azért kapták a tíz igét, hogy általa Isten országának vezetése alatt éljenek. Ezek az igék Istentől kapott lámpások, amelyek megvilágítják az utat. Ha figyelnek rá, nehéz helyzetekben is fogják tudni, mit tegyenek.

Mózes elmondja, hogy ők Istenhez tartoznak, mert szövetséget kötött velük. Ennek a szövetségnek az okmánya a tízparancsolat. Ez fontos, nem mindenkié, hanem azoké, akiket az Úr megszabadított, és akikkel a szabadítás után szövetségre lépett. A megszabadított nép válik képessé ezen igék szerint élni. Amíg nem éljük át az Úr szabadítását, a világ rabszolgái vagyunk. Ez a rabszolgaság nem azonnal nyomorúságos, ma a gonosz úgy alakítja, hogy ne is tűnjön azonnal annak. Amikor kiderül, hogy a világ és annak istenének rabjai vagyunk, már marad a keserű valóság. Rádöbbenünk, innen nincs menekvés. Azonban mégis van. Szabad kiáltani az Úrhoz, segítségül hívhatjuk, és Ő megszabadít. Ne csüggedjünk, amikor rádöbbenünk a valóságra, és meglátjuk rabláncunkat. Van még remény! Ez a remény Jézus: a Szabadító.

Mózes rámutat: az eredményes élet feltétele, hogy Isten igéje bennünk legyen. Ne csak tudjunk róla, hanem tanuljuk meg. Így tudja azt a Lélek alkalmazni. Csak a megtanult igét lehet elővenni döntéshelyzetben. Ha nincs bennünk Isten szava, nehezen tudunk hozzá igazodni.

Isten be is mutatkozott népének. Féltőn szerető Isten Ő. Félti az övéit a veszélyektől. Milyen veszélytől? Sátán próbálkozásaitól, mert az embergyilkos volt kezdettől fogva. Mindent elkövet, hogy Isten népét minden korban elszakítsa Gazdájától, és pusztulásba taszítsa. Azonban Jézus által közel jött hozzánk, megismerhetjük Őt, és átélhetjük kegyelmét. Aki megtapasztalja Isten kegyelmét, az már nem megtéveszthető. Az tudja, hogy nem kell a világ taposómalmába kerülni, Isten Atya, aki gondoskodik övéiről. Ezt jó tudni, Isten gondoskodik, ehhez csak Rá kell bízni magunkat, félelem és aggódás nélkül.

A tíz ige szíve a negyedik, amely a nyugalom napjának megszenteléséről szól. Ez a nap nekünk adatik. Isten azért építette be a tíz ige közé, hogy legyen egy nap, amit Vele töltünk, és a Vele való közösség által formálódunk engedelmessé. Aki elcsendesedik, és figyel az Úrra, megérti akaratát, az kap erőt ennek megcselekvésére. Az Úr napja az istentisztelet napja, csak nekünk nap, Isten ránk szánja az idejét, mert szeret. Az Istennel töltött idő által egymásra is jut majd több idő. Minőségivé válnak így kapcsolataink.

A nép maga is hallotta Istent, azonban a kísérő jelenségektől félt. Olyan jó, hogy nem kell félnünk az Úrtól. Jézushoz mehetünk bűnös életünkkel. Nem kell félni, elutasítástól tartani, mert Ő meghalt értünk, magára vállalta adósságunk kifizetését. Mindez azt is üzeni, hogy a bűnös, de azokat megbánó ember jöhet bátran, kegyelmet kap a kereszt tövében. Kegyelmet és vele új életet nyerünk. A bűnbocsánat azt jelenti, most már Isten szava szerint akarok élni. A bűnvallás azt is kifejezi, azért rontottam el az életemet, mert eddig nem az ige talaján álltam. Az igét azért kapjuk, hogy éljük is. Nem a törvény megtartása, hanem kegyelem által van üdvösségünk. De a kegyelmet nyert ember számára is segítség a tíz ige. Utat és irányt mutat, ebben a nagy sötétségben, ami körülvesz minket. Megmutatja, mi Isten szerint a helyes. Az erkölcsi értékek is az tíz ige alapján világosodnak meg. Ha beletekintünk Isten igéjébe, megláthatjuk, mi a jó, és mi a rossz. Minden elnyeri az igazi értékét, a bűn bűn lesz, a jó pedig jó.

A leprás történetében láthatjuk meg igazán, mit is jelent, hogy Isten Jézusban emberré lett (Mk 1,40-2,12). Odamehet Hozzá mindenki, az is, aki a maga társadalmában félretaszított ember. Odamehet az a leprás a közelébe, aki nem mehetett oda a papokhoz, a vezetőkhöz. Ez a beteg hiszi, hogy Jézus képes őt megtisztítani. Nagy dolog, mert ezzel jelzi, nem csupán egy nagyszerű embert, a tanítót lát benne, Akit még ő is megközelíthet, hanem az Istentől küldött Szabadítót. Számára csak az a kérdés, akarja-e őt meggyógyítani Jézus? Szereti-e őt Isten? Amikor az Úr megérinti, többről van szó, mint arról, hogy érintsük meg a beteget, a körülöttünk lévőt, hogy ő is embernek érezze magát. Ez is nagyon fontos, de ha csak ennyi, kevés. Igen, Jézus jelzi, ember vagy te is, és nem leprás csupán, érted is jöttem, és éltem adom érted. Azért jöttem, mert akarom, hogy lelkileg-testileg meggyógyulj. Mindig az a lényeg, hogy a mai tanítványok ezt közvetítsék. Jézusig kell eljutni, mert Ő ma is megtisztít a bűn minden hatásától. A mi lepránk a bűn, de Jézus tud és akar rajtunk segíteni.

Akarom, mondja, és ez számunkra is biztatás. Jöhetek Hozzá bátran, mert akarja, hogy új életet kezdjek. Sátán sugdossa, nem vagy fontos már Istennek sem. Ez nem igaz, halljuk Jézus szavát: Akarom, tisztulj meg. Akarja, hogy bűntől már szabad, az Úr szolgái legyünk. 

Jézus szavában ma is erő van, ha Ő kimondja, akarom, akkor távozik a megkötözöttség. Jézus szava által szabadulhatunk meg mindennemű függőségből is. És Ő akarja is, hogy szabadok legyünk. Menjünk Hozzá, olyan bátran, mint ez az ember.

 Innentől kezdve azonban már arra figyeljünk, amit Jézus mond. Engedelmeskedjünk szavának, mert ha nem, veszélyeztetjük a missziót, a szolgálatot, vagy legalábbis nehezítjük. A megtisztult embernek a papokhoz kellett volna mennie, és először nekik bizonyságot tenni. Hiszen a papok nyilvánították gyógyultnak. Előbb a papok tudják meg, hogyan gyógyult meg. Ha elmondja, meghallják, Jézus által, és nekik akkor tudni kell, hogy a leprások megtisztítása a Krisztus eljövetelére utal. Az új életben fontos az engedelmesség, és a nyilvános bizonyságtételhez növekedni kell a hitben. Ennek is megvan a maga ideje.

Sokan keresik Jézust, és Ő az igét hirdeti az embereknek. Nem gyógyít azonnal, nem rendelőt nyit, hanem beszél Isten országáról és Isten akaratáról. Meg kell ismerni Isten tervét. Az ige hirdetése által meglátják, többre van szükség, mint testi gyógyulásra. Jézus tanítása nyomán hit támad a szívekben, hiszik, hogy Jézus a Megváltó, Ő az, Akit vártak. Így jön négy ember, egy bénát cipelve. Ők már hiszik, hogy Jézus Isten Fia. Ezért nem torpannak meg, amikor akadályba ütköznek. A Jézus felé vezető úton gyakran találkozunk akadállyal, ezek próbák, tovább megyünk-e? Készek vagyunk-e Jézusért áldozatra is?

Ezek az akadályok gyakran a gonosztól vannak, azt akarja elérni, hogy ne jussunk Jézus közelébe. Nagyon jól tudja a sátán, hogy olyan könnyen feladjuk. A bűn útjára hamar rálépünk, sőt, ott nem tart vissza semmi. De Jézust keresve könnyen megtorpanunk. Ha el van zárva az út, mit tehetünk. Ilyenek ezek a hívők, ahelyett, hogy segítenének, akadályoznak. Ez a négy nem adja fel, nem foglalkozik a sokasággal, hanem bátran cselekszik. Hitük viszi őket előre. Hitük ötletet ad, és ők ezt megteszik. Miért? Hogy a barátjuk is Jézushoz jusson. A cél: Jézushoz vinni. Enélkül csak szociális munka lenne, aminek megvan a jelentősége. A hívők azonban tudják, hogy van ennél több. Mi a több? Jézus elé kerülni.

Jézus a bűneivel kezdi, az az első. Miért? Mert nem elég testben gyógyulni, nem elég a felszínt rendbe tenni. Jézus a mélybe nyúl, a probléma gyökerét oldja meg. Ez pedig a bűn. Mi a megoldás? A bűnbocsánat. Vigyük a bűneinket az Úr elé, lehet, hogy bénultságaink mögött a bűn húzódik meg. A bűn gúzsba köt, Jézus felszabadít.

Bűnbocsánat által kap teljes gyógyulást. Most már ő is teherhordóvá válik. Eddig ő volt a teher, most mát ő viszi a terhet. Viszi saját ágyát. Fontos, amit az Úr mond neki, vedd fel az ágyadat. Ezzel üzeni, új élet kezdődik, most már neki kell felvállalni azt, amit eddig másoktól várt el. A szabadítás felelős életre segít.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.