Hallgatni Őt

A

mit az Úr megígért, azt meg is cselekszi. Mózes határozottan mondja: ha majd kiterjeszti határodat, ahogyan megígérte az Úr (5Móz 12,20-31). Bizonyos benne, hogy minden úgy fog történni, ahogyan az Úr most erről nekik beszélt. Isten oldaláról, mindig minden rendben van. Amit ígér, azt vállalja is. A probléma az engedetlenségünkből szokott fakadni. Amikor nem tesszük, vagy nem azt tesszük, amit Ő nekünk mondott. Izráel úgy vonulhat be Kánaán földjére, hogy biztos lehet benne, Isten Vele lesz, sőt, előtte megy, és kiterjeszti határát. Az Ő feladatuk az Úr nyomában haladni és harcolni az ellenséggel. Az Úr pedig elvégzi a többit. Mi is bízhatunk az Úrban, szavát ma is megtartja. És ez erőforrás és reménység. Azonban, hogy ez valóban erőforrássá is váljon, ismernem kell Őt és igéjét. Az ige ismerete mutatja meg Isten ígéreteit, de ha nem ismerem, nem is tudom nehéz helyzetekben elővenni. Pedig azért kapjuk, hogy éljünk vele, használjuk. A gonosz el akar csüggeszteni, és ha nincs bennünk az Úr szava, képtelenek vagyunk ellenállni neki.

Az Úr ad eligazítást övéi számára. Nem engedi, hogy tanácstalanok legyenek vagy elbátortalanodjanak, esetleg közönyösek legyenek és minden mindegy alapon éljenek és cselekedjenek. Amikor letelepszenek, a szent sátor és az oltár egy meghatározott helyen fog tartózkodni, sokaktól így távol lesz. Ez azt jelenti, hogy nem tudják mindennap az Úr elé vinni az étkezésre szánt húst. Isten azonban ebben is eligazítja őket. Nem kell félniük, ehetnek húst, nem kell vegetáriánussá válniuk. Ebből számomra az az üzenet, hogy Isten az élet apró, nekünk néha nagy és problémás részleteire is odafigyel. Az Úr nem merevséget vár tőlünk, hanem éppen szabadságra tanít meg. Azt akarja, hogy szívünk örömével szolgáljunk Neki. Minden, amit teszünk, hálából és Iránta való szeretetből származzon. Nem megkeseríteni akar, és nem nehézzé teszi az életet, hanem épp felszabadít emberi szokások és félelmek szorításából. Az Úr Jézusban látjuk ezt kiteljesedni, még a szombat is az emberért van, tehát a törvényt, a rendelkezéséket nem azért adja, hogy azok gúzsba kössenek, hanem, hogy kiteljesítsék az életünket. Javunkra adja az igét. Sőt, még az élet nyomorúságait is javunkra használja fel. A nyomorúság is javunkra válhat, mert közelebb visz az Úrhoz. Erősíti a Rá való hagyatkozásunkat, Belé vetett bizalmunkat.

Rámutat igénk a jólét feltételére, ha azt teszem, amit jónak és helyesnek lát az Úr, akkor jó dolgom lesz. A jólét, a boldogság nem attól függ, sikerül-e mindent megszerezni. Hát akkor mitől, kérdezhetnénk? Az ige válasza: az Úr akaratának való engedelmességtől. Ha azt teszem, amit jónak és helyesnek lát az Úr, akkor a helyemen leszek, békességem lesz. Az engedelmesség naponkénti élő kapcsolatból fakad.

Fontos, hogy majd az ígéret földjén ne másokhoz igazodjanak, ne az ott maradt népektől tanuljanak, és ne az ő kultuszuk vonzza őket. Nagy veszély, hogy környezetünkhöz igazodunk. Az Úr ismeri a szívünket, és jól látja, hogy hajlamosak vagyunk másokat figyelni, és átvenni szokásaikat. Miért? Mert nem akarunk különbözni. Hányszor szégyellünk közösségben eltérni a megszokott mintáktól. Nem akarjuk, hogy meglássák, mások vagyunk. Pedig Isten pont azért választ ki, hogy mások legyünk, és ez a környezetünk felé is bizonyságtétel legyen. Nem véletlenül hív az Úr: jöjj, kövess engem. Számunkra Ő a minta, ezért legyen a szívemben: olyan akarok lenni, mint Ő. Úgy akarok élni, ahogyan Ő.

Még a tegnapi igénkből láthatjuk a bűnbocsánat megerősítését, van bűnbocsánat, azok számára, akik felismerik, hogy bűnösök (Mk 3,31-35). Minden bűn megbocsáttatik, nincs szelektálás, nincs olyan, amivel az Úr ne tudna mit kezdeni. Az Ő tökéletes áldozata, vérének megtisztító ereje mindenre elég és hatásos. Az Úr Jézus vére a bűn ellenszéruma. Ez csodálatos, semmi ne tartson vissza az Úrtól, ne mondjam, az én bűnömre nincs bocsánat, rajtam már nincs segítség.

De az Úr mégis beszél megmaradó bűnről, ami nem fog megbocsáttatni. Mi az? A Szentlélek elleni bűn, vagyis az Isten munkájának való tudatos ellenállás. Amikor világos, hogy abban a helyzetben csakis Isten cselekedhetett, csakis Ő adhatott életváltozást, szabadulást, gyógyulást, és én ezt nem Neki tulajdonítom. A jelenlévők előtt is világos volt, hogy a tisztátalan lélektől megszállottakat csakis Isten szabadíthatta meg. A farizeusok, írástudók képtelenek voltak rá, és amikor Jézus felszabadítja ezeket az embereket, nem Istennek tulajdonítják, hanem az ördögnek. Ez a Szentlélek elleni bűn, mert világosan meggyőzte őket Isten, hogy Jézusban Ő van jelen, azonban ezek az emberek nem akarták elfogadni és kimondani, hogy Jézus Isten. Ez a Szentlélek elleni bűn, Isten meggyőz a Fia felől, de én ellenállok Neki, az ördögnek tulajdonítom munkáját, mert nem akarok meghódolni Előtte.  Ezek az emberek sem akarták Jézusnak alárendelni magukat.

Inkább Jézust mondják ördögtől valónak, mintsem megváltoztassák eddigi gondolkodásukat és életüket. Ezek az események eljutnak Jézus családjához, és kínossá válik számukra, hogy Jézus körül viharok vannak, és már a vezetőkkel is konfliktusba került. Testileg Hozzá tartoznak, de lélek szerint nem. Ezért nem értik Őt. Így van ez, amikor csak külsőségekben tartozunk Jézushoz. Beleszülettünk egy felekezetbe, de személyesen nem ismertük meg Őt, ezért nem is értjük meg. Fanatizmusnak tűnik az élő hit, az igére való figyelés és az engedelmes élet.

A körülötte lévők szólnak Neki: keres a család, és akkor az Úr rámutat, az Ő igazi családja: aki ismeri és szereti Őt, akik cselekszik Isten akaratát. Azok tartoznak Hozzá, akik a Benne való hit által az Övéi, és akik ezért készek megtenni, amit mond. Az Ő családja azoknak a közössége, akik hit által vállalják Őt idegen közegben is. Akik nem szégyellik Urukat, az Ő életformáját, és amit tesz, azt hittel fogadják, és Isten munkájának tartják.

Ennek az igének az összefüggését tekintve azt látjuk, hogy Isten akaratának a cselekvése Jézus tanításának a hallgatása, a Vele való létel. Mit tettek ezek az emberek? Semmi különöset, csak leültek Jézus köré, és úgy hallgatták, mint Istent. Isten akarata az, hogy higgyünk Jézusban, mint Isten Fiában, Megváltónkban. És ezek az emberek ilyen hittel voltak jelen. És pont ez a hit hiányzott Jézus anyjából és testvéreiből. Megvan-e ez a hit benned? Teszed-e Isten akaratát, vagyis keresed-e Jézust mindennap? Körülötte vagy-e, és Rá figyelsz-e? A betániai Mária is majd ezt ismeri fel. Mit kell tennem, kérdezi: odaülni Jézus lábaihoz. Mert ez az Atya akarata. Tegyük mi is ezt!

Úr Jézus, mely igen drága

Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, :/: Mely bölccsé tévén az elmét, Szűli az

Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, :/: Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen

bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!

Isten áldásával.