Azonnal

M

ielőtt bemennének az ígéret földjére, Mózes eligazítást tart a népnek (5Móz 4,1-24). Szívükre helyezi az élő Istennel való kapcsolatot, akkor lesz eredményes az életük, és akkor növekednek majd, ha mindig kapcsolatban maradnak Istennel. Rámutat, hogy emlékezzenek vissza: élő Istenük van, Akinek jelenlétét és hatalmát megtapasztalták a múltban. Ez a megtapasztalás ad reménységet és erőt a jelenben is. Ennek a kapcsolatnak az alapja Isten parancsolatainak, igéjének a megtartása. Azért adta az Úr, hogy arra építsék egyéni és közösségi életüket. Amit Isten adott, azt nem kell módosítani. Az emberi törvényeket állandóan módosítják. Egyeseket eltörölnek, másokhoz kiegészítést toldanak. Isten szavát soha nem kell korrigálni. 

Az igét nem lehet magunkhoz igazítani, azért kaptuk, hogy magunkat igazítsuk hozzá. Ha valami probléma adódik, akkor nem az Úr szavát kell megváltoztatni, hanem nekem kell változnom. Isten igéje az egyetlen évezredeken is átívelő biztos pont. Az ige ugyanaz, és aki őszintén veszi kézbe, és hajlandó változni, annak áldássá válik. A megmaradás záloga az Istennek való engedelmesség. Aki mindig hittel tekint fel és bízik az Úrban, nehéz időkben, ellenséges támadások közt is megmarad. Azonban, aki a világhoz igazodik, mert fél, és meg akarja tartani az életét, az elveszik. Erre mutat rá Mózes is, Izráel fiai közül, akik Moábhoz akartak igazodni, szokásaikat átvették, elvesztek. Isten nem engedi a világgal való keveredést. Nem langyos vallást akar Ő, hanem élő hitet, katonákat Krisztusnak, akik készek a maguk érdekeit félretéve Krisztusnak élni, és a nemes harcot megharcolni.

Mennyire másképp gondolkodnak Isten gyermekei, mint a világ fiai. Nem a világhoz való hasonlóság, vagy annak értékeihez, szokásaihoz való ragaszkodás tesz kiemelkedővé, hanem az Isten szavához való ragaszkodás. Az ige szerinti életforma mássá tesz, olyanná, amire odafigyel a környezet is. Az Úr Lelke és igéje által megváltozott életekre felfigyelnek, mert az Úr munkája meglátszik. Mennyire meglátszott, amikor a tékozló fiú hazament, mindenki észrevette, hogy nem úgy él már, mint korábban. Az Úr útján való járás különböztet meg másoktól, és ez tesz igazán karakteressé. De látszik-e rajtunk, hogy kihez tartozunk? Látszik-e a mindennapokban az ige hatása, formálása?

A megmaradás feltétele az Úrral való kapcsolat megtartása, az Isten munkájára való emlékezés, és azoknak a következő generációval való megismertetése. Mit kell továbbadni? Amiket saját szemükkel láttak. Tehát nem elsősorban dogmákat, szabályokat, hanem bizonyságtételt. El kell mondani, kinek ismerték meg saját életükben Istent. Arról tegyenek bizonyságot, amit a Hórebnél megtapasztaltak. Átélték Isten jelenlétét, és ezt kell továbbadni. Isten, anmi Istenünk élő valóság, láttuk és hallottuk Őt. Mióta eljött Jézusban a földre, még inkább erről kell beszélnünk. Továbbadni azt, amit átéltem, amit az igéből megtapasztaltam. Mit adok tovább? Van-e személyes tapasztalatom? El tudom-e mondani, mit végzett el Isten az életemben, hogyan mentett meg a bűn átkától, és miképpen vezetett tovább a mennyei haza felé?

Óvja még őket Mózes a bálványimádástól, Isten kiábrázolásától. Nagy veszély volt ez, hiszen a többi nép mind kiábrázolta isteneit. Megtapasztalták ugyan Istent, hallották a hangját, de alakot nem láttak, ezért nem ábrázolható ki Isten. Ez máig érvényes, ne engedjünk semmilyen csábításnak, mert az Urat nem lehet kiábrázolni. Hívjuk Őt segítségül, és megtapasztaljuk hatalmát. Isten mindig a munkája által jelenik meg. Ne akarjunk másokhoz igazodni, hanem vállaljuk Urunkat, Akiről tudjuk, hogy meghalt értünk, de feltámadt és él. Így azután bárki kiálthat Hozzá. És Ő nem fordul el a segítségkérőtől, amint az irgalmas samaritánus példázat is mutatja, Ő megáll az elhagyott, a nyomorult mellett, és kész megkönyörülni rajta. Azért jött, hogy a bűn és a gonosz hatalmából megszabadítson. Nem szobrokat vár, hanem élő hitet és engedelmességet. Ezek által tapasztalhatjuk meg Őt.

Ebben a mai rövid történetben kétszer is olvassuk: azonnal (Mk 1,29-31). Mindez jelzi, hogy az Úr munkája, az evangélium meghirdetése, Jézus személyének megismertetése sürgős. Igen, ez mindennél fontosabb, nem tűr halasztást. Miért? Mert örök életről van szó. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy Isten eljött a világba, itt van, segítségül hívható és megközelíthető. Ő is azonnal mozdul, mert tudja, hogy a gonosz sem tétlenkedik. Embergyilkos a sátán, és folyamatosan, nagy igyekezettel végzi ezt a munkáját. Sokszor a halálos mérget díszesen becsomagolja, hogy ne vegyük észre, csak akkor legyen nyilvánvaló, amikor nem tudunk változtatni. De az Úr Jézus eljött, és bevonul a gonosz területére, azért, hogy megmutassa, amíg a földön élünk, van remény, van segítség, és van megoldás.

Ezért megy Jézus azonnal Péterék házába, látja, mi a helyzet, és tudja, hogy cselekedni kell. Másrészt, amit tesz, az bizonyságtétel is lesz az anyós felé. Jézus tette meggyőzi őt Péter döntésének helyességéről. Meg fogja látni, hogy itt nem egy új vallásos szekta alakult, hanem eljött az Úr a földre, az az Isten, Akit vártak is. Péter a lehető legjobb döntést hozta, amikor halászéletét hátrahagyva Jézust követi. A család azonban ezt nem így látta, felelőtlenségnek gondolták Péter tettét. Most azonban mindenki találkozik az Élet fejedelmével, és rájönnek: a legjobb döntés Jézust választani. Igen, az a legjobb döntés, amikor meglátjuk Jézusban az igazi értéket, és el merjük engedni az eddigi szemetet, amit úgy szorongattunk. A legjobb döntés Jézusra bízni egész életünket, és aki ezt megteszi, az anyagilag sem kerül bizonytalanságba, mert az Úr gondoskodik róla. Ígéretét Ő mindig megtartja. Nem Vele van a baj, hanem velünk, mert nem tudjuk, mit ígért az Úr, és mást várunk. Ő nem ígért nagy vagyont, évekre biztonságot nyújtó bankszámlát. Azt ígérte, hogy a mindennapi kenyérről gondoskodik, a szükséges ételről és ruházatról is. Szívünkre helyezte: elég minden napnak a maga baja. Aki ehhez szabja elvárásait, nem fog csalódni, mert ezt ígérte, és ezt vállalja is. De én vállalom-e? Isten országát teszem-e az első helyre?

Azonnal szóltak a beteg felől Jézusnak - ez jó, és útmutató számunkra is. Mi is azonnal szóljunk a problémákról, a még távol lévőkről az Úrnak. Mondjuk el bátran, mi a valóság nálunk. Ne szégyelljünk semmit, legyünk őszinték az Úrral. Beszéljünk azokról Neki, akik még nem hitben élnek körülöttünk. De ez már arra is rámutat, hogy ismerik Őt, látják, hogy tud segíteni. Nem magától értetődő, hogy egy rabbinak egy lázas betegről beszélnek. Mi azt mondtuk volna, gyorsan orvost, ők pedig felismerték Jézusban az áldott orvost.

Megfogta a kezét az asszonynak, és talpra állította, egy kézfogáson keresztül áradt az Úr gyógyító ereje. Gyakran nem kell más, csak egy érintés, egy kézfogás, és ez jelzi: veled vagyok, melletted állok, fontos vagy. Az Úr ma igéjén keresztül vesz kezelésbe. Szava a Szentlélek által megérinti lényünket, és meggyógyulunk, talpra állunk. Mert lelki talpraállásra is szükségünk van. Gyakran fizikailag még nincs semmi probléma, de lélekben már összeroskadtunk, belül már nem vagyunk stabilak, azonban az ige lelkileg is talpra állít. Ez azt jelenti, hogy utat mutat, elénk tárja feladatunkat. Jézus érintése nyomán felismerjük, mi az, amivel szolgálhatunk, amit tennünk kell Jézusért. Ezt látta meg az anyós is, azzal szolgált, amivel tudott, gondoskodott Jézusról és a tanítványokról. Ez a második azonnal. Nem halogat, nem gyógyulgat még egy kicsit, a gyógyulás teljes, és Ő azonnal meghálálja.

Az áldott orvos közeleg...

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.