Térjetek meg és higgyetek!

A

 hitetlen nép, amikor meg tudja Isten döntését, hogy nem mehetnek be a jó földre, csak majd a gyermekeik, kapkodni kezdenek és bizonyítani akarnak (5Móz 2,1-25). Most már harcolnak, pedig az Úr üzeni, nem lesz velük, vereséget fognak szenvedni. De ők nem hallgattak az Úr szavára. Mi is gyakran így vagyunk, az Úr megmondja, mit tegyünk, de félünk elindulni, nem merjük vállalni a harcot, pedig, „ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?” Amikor pedig letilt valamiről az Úr, nekiindulunk, hősködünk, ahelyett, hogy teljesen akaratára bíznánk magunkat. Azonban ez nem visz eredményre. Isten az engedelmességet szereti, és azt várja tőlünk.

A hitetlenség következménye a visszafordulás. Nem előre, az új haza felé mennek, hanem vissza a pusztába, a már megtett úton. A régi élet felé haladnak. Amikor megtorpanunk, félelmeink és a problémák naggyá válása miatt mindig visszafelé kezdünk haladni. Mert ez a visszafordulás, nem a megtérés visszafordulás, amikor a rossz irányból a jó irány felé kezdek el menni. Isten nélkül mindig a rossz irány hat ránk, az lesz vonzó, vagy egyszerűen nem tudunk jobbat. Izráel számára büntetés volt, nem mehetnek be az ígéret földjére, ezért a pusztában fognak bolyongani. Az engedetlenség visszafogja az életet, aki engedetlen, nem tud kiteljesedni, nem tudja birtokba venni Isten áldását. Az Úr áldása, a bővelkedő élet az engedelmesség gyümölcse.

Azonban Isten nem hagyta őket magukra. Ő hűséges a hűtlenekkel szemben is. A pusztában is velük volt, és megáldotta munkájukat. Mózes, amikor végigtekint a mögöttük lévő évtizedeken, azt mondja, megáldotta kezed minden munkáját az Úr. Ezt hálaadással mondja. Isten ott a pusztában is övéivel van, nem veszi le róluk a kezét. A pusztában is meg tudja áldani kezünk munkáját. Isten jelenléte és áldása, munkánk eredményessége nem elsősorban a helytől függ. Ha ott vagyunk, ahová küld, áldása sem marad el. Ő gondoskodik rólunk, a legnehezebb időkben is. Illés idején három évig szárazság sújtotta az országot, a próféta azonban figyelt az Úr vezetésére, és Isten gondoskodott róla. A puszta nem egy gazdag hely, de az Úr előtt nincs lehetetlen, Ő a pusztában is Úr. Lehet, hogy nem a legjobban fizető helyen dolgozunk, de ha Vele vagyok ott, nem fogok hiányt szenvedni semmiben. Nem szűkölködtél semmiben. Hányszor a jobb helyeken élők szűkölködnek, talán nem azért, mert nincs, hanem azért, mert hiába van minden, még több kel, mert semmi sem elég. Ők azonban nem szűkölködtek, mert Isten országa bővelkedő ország, akkor is van kenyér és víz, amikor máshol ínség van.

A negyven év eltelte után ismét az ígéret földjéhez érnek, és Isten pontosan elmondja, mit tegyenek, hol és hogyan kezdjenek a honfoglaláshoz. Most már megtanulták, hogy érdemes hallgatni az Úr szavára. Figyeljünk mi is Urunkra, az Úr Jézus Krisztusra, Ő is mindig engedelmes volt az Atya iránt.

A szeretett Fiú útja a pusztába vezet, Neki is ki kell állnia a próbát, Neki is fel kell készülni a szolgálatra (Mk 1,12-15). A Lélek viszi ki Őt a pusztába, elragadja, kiveti - mindez jelzi, nem szabadságra utazott Jézus a Jordán partján átélt kalandok után. Ő szívesen kihagyta volna, de menni kellett. Isten belevisz olyan helyzetekbe, amiket mi magunktól kihagynánk, azonban ezek is a felkészülés, a formálódás részei. 

Benne van az is, hogy szükségünk van hosszabb Istennek szentelt időszakra, amikor csak Vele vagyunk. Ez az idő feltöltődés, az érés ideje. Isten akaratának, az üdvtervnek bennünk is meg kell érni. Hogyan teszünk róla bizonyságot, ha mi sem értjük? Fontos, hogy a tanítványoknak legyen átfogó látása Istenről és az Ő munkájáról. Ismernünk kell üdvtervét, mert akkor nem fognak meglepetésként hatni ránk az élet eseményei. Pál apostol átfogó látása volt, hogy sok szenvedésen keresztül kell nekünk Isten országába bemenni. Ezért nem érte csalódás, amikor támadások érték.

A negyven napos pusztai tartózkodás alatt kísértette a sátán, van olyan fordítás, ami tesztnek mondja. Tehát le lett tesztelve Jézus, próba alá helyezte az Atya. Ha Ő le lett tesztelve, mennyivel inkább mi. A próbák erősebbé tesznek, mert Isten soha nem hagy erőnkön felül kísértetni, ott van, és időben megadja a szabadulást is. Ne féljünk a próbáktól, tekintsünk úgy rájuk, mint felmérésre. Az Úr felméri, hol tartunk. Egy helyben topogunk, vagy van haladás?

Csodálatos jelenet: Jézus együtt van a vadállatokkal. Az állatok megérzik Teremtőjük jelenlétét, és Vele vannak. Vonzódnak Jézushoz. Másrészt Jézus mellett átalakulnak, szelíddé válnak. Jézus közelében alakul át a természetünk. Az Úr Jézus új természettel ajándékoz meg. A velünk született természet vad, de Ő új, szelíd természetet ad a régi helyett. Ehhez azonban oda kell mennünk Hozzá. A természet megváltozása nem emberi nevelés eredménye, ez kegyelem. A Szentlélek újjászülő munkájának a műve.

Az Úr kivárja, amíg Jánost börtönbe vetik. Nem szorítja le a pályáról, tudja, mikor jön el az Ő ideje. Összhangban van az Atyával, nincs Benne irigység. Várjuk ki az időnket. Ne féljünk, a mi helyünket nem veszi el senki. Amit Isten nekem szán feladatot, azt nekem is kell elvégezni.

Isten evangéliumát hirdette az Úr Jézus. Örömhírt mondott, de ez nem gazdasági jellegű, és nem is rendszerváltásról szól. Nem is az életszínvonal emelkedését jelentette be, hanem Isten országa megérkezését. Őbenne érkezett meg Isten országa. Betelt az idő, és megjelent ez az ország ebben a világban. Mindez üzeni, nemcsak a földi országok vannak, hanem jelen van Isten országa is. Ebben az országban más a rend. Jézus ebbe az országba hívogat, be lehet lépni. Fontos ez, mert nem automatikusan jutunk be. Aki megszületik egy országba, egy nép közé, az nem válik Isten országa polgárává is. Megtérés, Isten Szentlelkének újjászülő munkája által léphetünk be oda. Nikodémusnak azt mondta az Úr Jézus, ha nem születtek újjá, nem láthatjátok meg az Isten országát. Ez ma is így van. Az újjászületés Istennek szívünkben és gondolkodásunkban elvégzett munkája. Más emberré leszünk, mindez a kereszten megy végbe. Meghal a régi ember, és megszületik egy új. Ha nem születek újjá felülről, tehát Istentől, akkor nem vagyok Isten országában.
Ahgy az Úr mondja: térjetek meg! Vagyis a megtérés nyitja meg ennek az országnak a kapuját. Ebben benne van, alárendelem magam az Ország királyának, az Ő törvényeinek. A megtérés mindig ezt jelenti, innen kezdve az Úr akarata szerint élek. Isten országa áldása hit által lehet az enyém. Hitben élve tapasztalhatom meg ennek az országnak az erejét.

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmessé-

gét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvész-

ben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tő-

led oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjá-

val? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent ke-

zéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle.

Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.