Új teremtés

A

z Úr felkészíti népét ara az időre, amikor majd birtokba veszi az ígéret földjét (5Móz 7,1-26).  Elmondja, miként viszonyuljanak az őslakossághoz, azokhoz a népekhez, amelyek ott vannak.  Mindenben Isten útmutatásához kell igazodniuk, ha nem teszik, az kihat az életükre, akkor abból hosszútávú problémák keletkeznek. Jól meg kell jegyezniük, hogy a bevonulás, a honfoglalás, a letelepedés mind Isten munkája. Ő viszi be őket, és Ő űzi el az ott lakó népeket előlük. Ezt mindig szem előtt kell tartaniuk, mert ha nem, gőgösekké, elbizakodottakká válnak. Ma is nagy veszély, hogy magunknak tulajdonítjuk az eredményességet, a győzelmeket. Minden Isten munkája és ajándéka. Hálaadással és alázatos szívvel vegyünk mindent birtokba, és éljünk vele, amit csak kapunk. Jó, ha így tudunk Urunk elé állni, és nem távozik el a szívünkből a hála soha.

Ne kössenek szövetséget és ne házasodjanak össze az ott élő népekkel. Miért? Mert ők Isten szent és tulajdonba vett népe. Istenhez tartoznak, így mások, mint a többi nép. Ők már megismerték Istent, tudják, kicsoda, és úgy kell élniük, hogy mindez látható legyen mások számára is. A keveredés mindig azzal a veszéllyel jár, hogy átveszik azok szokásait. Nemcsak a szokásokat veszi át Isten gyermeke, hanem eltéríti a nem hívő Istentől. Ez mindig valós veszély. A gonosz célja, hogy elszakítson a kegyelemtől, letérítsen Isten útjáról. És ehhez felhasználja a nem hitben élő házastársat. Ezért nem mindegy, kit választok. Sőt, nem mindegy, hogy én választok, vagy Isten ajándékoz meg a hozzám illő társsal. Ha én választok, könnyen eltévedhetek, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, Isten pedig, ami a szívben. A szemünkön, a külsőségeken keresztül megtéveszthetők vagyunk. Azonban ha Istenre figyelünk, Ő túllát a külsőn, megvizsgálja a szíveket, és olyan társat vagy szövetségest ad, akinek a szíve az Övé.

A kegyelem felbecsülhetetlen érték, és nem is lehet megmagyarázni. Nem magyarázható meg, miért is könyörül rajtam az Úr. Miért? Kegyelemből, mert szeret. Miért szeret? Különb vagyok másoknál? Nem. Nincs erre magyarázat, azért szeret, mert szeret. Ez az agapé szeretet, megmagyarázhatatlan. Szeretlek, mert szeretlek, mondja az Úr. Szeretlek Jézusért. És ez azt üzeni, annak ellenére szeretlek, hogy nem vagy szeretetre méltó. Uram, add, hogy ezt soha ne feledjem, nem vagyok szeretetre méltó, és Te mégis szeretsz, mégis megváltottál, és én mégis a tied lehetek. Add, hogy a hála tüze ki ne aludjon a szívemből.

Az új földön is lesznek harcok, enélkül nem is tudják birtokba venni azt. Isten gyermekeinek mindig vannak harcaik. A krisztuskövető élet harcos élet. Arra hív el, hogy katonái legyünk. S a gonosz mindig támad, gyakran megfélemlít, legyőzhetetlennek állítja be magát. Sátán is szeret a láthatókra építeni, tudja, hogy ránk ezek vannak hatással. Nagynak, erősnek, modern fegyverzettel rendelkezőnek mutatja magát, és ha mi erre figyelünk, esélytelennek látjuk magunkat. Nagyon lényeges, mindig a láthatatlanokra figyeljünk, amint Dávid is tette. Őt nem hatottam meg Góliát termete és fegyverzete, szilárdan Istenre nézett, és Őmellette eltörpült az óriás. Mindig az Úrra nézzünk, Őt lássuk hatalmasnak, és akkor az emberi szem számára óriásnak tűnő ellenfél is legyőzhető.

Azonban az Úr bátorít: ne félj tőlük, nagyon kell ez a bátorítás. Olyan könnyen megijedünk, és feladjuk a küzdelmet. Ne ijedj meg, mondja az Úr, hanem emlékezz vissza arra, amit tett Istened, az Úr. A visszaemlékezés segít. Félelem helyett emlékezés, de ez nem holmi nosztalgiázás, hanem Isten életünkben elvégzett tetteire való visszaemlékezés. Ez ad erőt és reménységet. Ha látom korábbi tetteit az Úrnak, ha visszagondolok szabadítására, múlik a görcs, rájövök, ha akkor megmentett, ma is meg tud menteni. Az én Istenem nagy, erős, hatalmas, nála nincs lehetetlen.

Még egy fontos útmutatás van: a legyőzött népek bálványait ne kívánják meg. Ezek a bálványok gyakran ezüstből, aranyból készültek, vagy ilyen ékszerekkel voltak feldíszítve. Isten tudja, hogy az anyagi dolgok, az értéktárgyak nagy kísértést jelentenek. Ismét csak azt látjuk, hogy a láthatók, e világnak a kincsei mennyire befolyásoló hatással vannak. Nem akarunk különbözni vagy elmaradni másoktól semmiben. Azonban ezek a tárgyak csapdák. Ha befurakodnak a szívünkbe, nem tudunk nekik ellenállni, átformálják a gondolkodásunkat is. Csak az Úr Jézus Krisztus tud megoltalmazni. Bízzunk az Úrban, Neki van hatalma megőrizni minket, és Ő hatalmas kézzel gondoskodik övéiről. Sokkal értékesebbet, maradandóbbat kínál, mint a világ.

Milyen szívvel is vagyok az Úr Jézus körül? Mi foglalkoztat, amikor látom csodáit, hallom tanítását? Magamra gondolok, az életem viszem Hozzá? Segítséget kérek, mert meglátom, hogy baj van velem? Észreveszem egyáltalán a saját gondjaim? Úgy tartom, hogy mindig másokkal van a baj? A farizeusok csak másokra figyeltek, mit tesznek Jézus tanítványai, és nem arra koncentráltak, ők hogyan élnek. Az volt az érdekes, hogy Jézus és tanítványai megfelelnek-e az ő mércéjüknek. Gyakran mi is mást, sok esetben a másik tanítványt, vagy magát az Úr Jézust is magunkhoz mérjük. Pedig Ő azért jött, hogy magunkat mérjük Hozzá. Ne a formalitások kössenek le, hanem tetteink igazi indítóoka. Az a lényeg, miért teszem a dolgokat.

Kiderül, hogy a farizeusok az embereknek böjtöltek, és nem Istent keresték ezen időszak alatt. Csak szabályokat tartottak be, és az volt a lényeg, hogy mindenki lássa. Az Úrral való kapcsolatunk lényege: ne az emberek, hanem Isten lássa. Neki szól mindaz, amit teszünk. Mivel Jézusban Isten köztük van, beszélhetnek vele, nem szükséges böjtölni. Ott van, megszólíthatják, segítségét kérhetik. Nem kell külön tett, ami által Rá hangolódhatnak. Jézusban Isten itt van, igéjén keresztül megszólít, mi pedig válaszolhatunk az életünkkel és imádság által.

Jézus újat hozott és újat ad. Nem a régi életünket akarja foltozni, elviselhetőbbé tenni. Új teremtéssé teszi a Benne hívőket. Aki megundorodik a bűntől, régi önmagától, és kiált, az új teremtés lesz. A régiek elmúlnak, és újjá lesz minden. Tehát nem javítgatás, nem felújítás, hanem új teremtés. Ezt kínálja az Úr. Hit által én is új teremtés lehetek.

AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED

1.  

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.  

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.  

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.  

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

Isten áldásával.