Ismerem az Urat?

I

sten újra szól Mózeshez, de mindez azt is jelenti, hogy a néphez is (5Móz 10,1-22). Mózes közbenjárására az Úr megkönyörül rajtuk, és továbbra is népeként tartja őket számon. Nagy kegyelem ez, hisz amikor Mózes leérkezett a hegyről a két kőtáblával, a nép már hűtlenné vált. Bálványszobrot készítetek, és a borjúkat imádták. Az Úr nagyon komolyan veszi a bálványkészítést, Ő élő és féltőn szerető Isten, Aki megszabadított a bűn rabszolgaságából, és ezért hálát vár. Azt, hogy örömmel szolgáljunk Neki, mert értékeljük, amit értünk tett.

A bűnnek mindig súlyos következményei vannak, Isten megítélte övéit, de Mózesnek is hordoznia kellett felindultságának következményeit. Ismét fel kell mennie a hegyre, de most már neki kell a táblákat kifaragni. Nem mondhatja Mózes, nem tehetek róla, de nagyon ideges lettem, amikor megláttam a bálványimádást, és nem is tudtam, mit teszek. Újra kell faragni a táblát - gyakran a bűn, az engedetlenségünk, a régi természetünk miatt dupla munkát kell végeznünk. Addig nem mehetnek tovább, amíg nincs ismét a kezükben a két kőtábla.

Ige nélkül nem mehetnek tovább, mert Isten törvénye, a tíz ige teszi őket néppé és különbözteti meg másoktól. Ma is Isten igéje tesz mássá, és különböztet meg másoktól. Természetesen, a megcselekedett ige. Nem azért kapjuk, hogy eltegyük emlékbe, múzeumban kiállítsuk. Azért adja Isten a Bibliát, hogy mindennap éljünk vele, Ő pedig formál általa. Isten munkaeszköze az ige.

Isten Lévi törzsét különválasztotta, arra, hogy a szolgálatára legyenek. Az volt a feladatuk, hogy Neki éljenek, és mindig a rendelkezésére álljanak. Erre hív ma is az Úr, jöjj, kövess engem, és ez azt jelenti, élj nekem, szolgálj engem, és mindenkor állj rendelkezezésemre. Mindig rendelkezésre állok? Amikor szólít az Úr, mindent félreteszek és engedelmeskedem?

Ez a törzs nem kapott birtokrészt, mert az Úr lett az öröksége. Krisztus tanítványainak sem a világ már a birtokrésze, hanem az Úr az öröksége. Ő a miénk, és mi lehetünk kegyelemből az Övéi. Azt jelenti ez, hogy Ő gondoskodik népéről. És ezzel leoldja rólunk az aggódás béklyóit.

Isten elmondja azt is, mit vár el az övéitől. Az első, hogy Őt féljük és szolgáljuk, mégpedig teljes szívből. Az Ő félése és a Neki való szolgálat azt jelenti, megtartjuk, megcselekedjük, amit mond.  Nem teológiát kér, nem elméleteket vár, hanem engedelmességet, ami az egész életre kihat. És ezt kell végiggondolni, a mindennapokban tesszük-e, amit az Úr mond?

Mindaz, amit az Úr tett, nem maradt rejtve, mert akik átélték a gyógyulást, a szabadulást, bizonyságot tettek Róla (Mk 3,7-12). Elmondták másoknak, mit tett velük az Úr. És ezeknek a bizonyságtételeknek a hatására mentek Jézushoz. Nem elégedtek meg mások történetének a meghallgatásával, maguk is találkozni akartak Vele. Át akarták élni az evangéliumot. Mi is azért halljuk mások történeteit és az igei bizonyságtételeket, hogy elinduljunk az Úrhoz. Menjünk mi is Hozzá, hittel. Várjuk életünk megoldását, Tőle.

Ezek az emberek Jézustól várták életük megváltozását, hitték, hogy minden megnyomorító erőtől, a tisztátalan lelkektől is, meg tudja őket gyógyítani. Nem emberi megoldásokban gondolkodtak, nem személycserékben reménykedtek, hanem az Úrban. Tudták, hogy senki nem tud rajtuk segíteni, csak egyedül Jézus. Jó ma is meglátni, hogy igazán az Úr Jézus képes rajtunk segíteni.

A baj, a betegség, az emberi problémák, a bűn hatása mind Jézushoz vitték ezeket az embereket. Sokat szenvedtek, de senki, a vallás sem tudott kiutat mutatni. A vallás sem segít magában, az élő Megváltóval való személyes kapcsolatra van szükség. Ezek az emberek hittek Istenben, de távoli volt számukra. Nem ismerték személyesen, azonban Jézusban eljött az Úr, megismerhető, megszólítható, és Ő szabadít meg a bűn hatalmától.

Kiderül, hogy a tisztátalan lelkek ismerik az Urat, és le is borulnak Előtte. Tudják, kicsoda, és azt is, hogy felettük áll, nagyobb náluk. Ezért leborulnak Előtte. Én leborultam már? De őszintén, nem úgy, mint a tisztátalan lelkek, akik azért teszik mindezt, hogy akadályozzák Jézust. Azért jött az Úr, hogy megismerhessük Őt. Tudom, kicsoda Ő? És ha már tudom, akkor Neki élek és Őt dicsőítem?

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.