Szabadságban

M

ai igénk szívvizsgálatról beszél, Isten kíváncsi, mi van a szívünkben, ezért beletekint (5Móz 8,1-20). Ő nem elégszik meg azzal, ami látható, a belső motivációkra kíváncsi. Arra, hogy mivel van tele a szívünk, mi mozgat bennünket? A szívvizsgálat próbák által megy végbe, mert azok mutatják meg, hol tartunk, valóban komoly-e a hitünk? A gyakorlati hit a nehézségekben mutatkozik meg. Ezért a próbákra szabad úgy néznünk, mint Isten szívvizsgálatára. Megpróbálja érzelmünket, gondolkodásunkat. Meddig is tart a hitem? Addig, amíg minden rendben van, amíg egészséges vagyok? Vagy akkor is keresem az Urat, amikor elmúlik az ifjúság, oda lesz az egészség? Hányszor a megváltozott élethelyzetben bosszúság van bennünk, nem Isten jelenlétének örülünk, hanem ajándékainak az elmaradása zavart és keserűséget okoz. Mi van a szívemben? Mindig hálás vagyok, elsősorban azért, hogy Isten gyermeke lehetek kegyelemből, hit által? Örülök én az Úrnak? És akkor is örülök, ha nincs meg mindenem, ha várni kell?

A vándorlás és a próbák által tanít is az Úr. Elsősorban azt tanítja meg, hogy nem elég a kenyér az élethez. Akkor élünk igazán, ha Isten igéjével is rendszeresen táplálkozunk. Nem elég a mindennapi étel bevitele a szervezetünkbe, Isten igéjét is be kell vinnünk. Lelkünket az ige által táplálja az Úr.  Fontos a minden ige meghatározás, ne csak a kedvenceket, az ígéreteket tartalmazókat olvassuk, hanem menjünk sorban. Ahogyan a kenyeret is szeleteljük, és jön egyik a másik után, úgy éljünk az igével is. És ha így teszünk, változatos lesz a lelki táplálkozásunk. A kemény eledel is sorra kerül, és így növekedni fogunk.

Igénk rámutat a jólét veszélyeire, amikor minden megvan, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről. Amikor sok lesz az aranyad, ezüstöd, és bővében leszel mindennek. Nagy veszély, a pénznek nagy az ereje, sok ember szívét megkötözi, és már csak az a lényeg, sok pénzünk legyen. Pedig a pénz nem igazi megoldás, mindig többet akar belőle az ember. Az igazi megoldás a kegyelem, az Isten országába való tartozás. Itt átélem, hogy nem földi kincsek után kell törekednem, hanem mennyeiek után. Az Atya napról napra gondoskodik rólam, és így elég minden napnak a maga baja.

Milyen könnyen felfuvalkodik a szív, amikor bővében vagyunk mindennek. És ez ma bekövetkezett, mindenünk megvan. És bizony, nem vagyunk igazán hálásak. Úgy gondoljuk, mindent magunknak köszönhetünk. Hányszor soroljuk, hogy mit is értünk el, de nem beszélünk arról, hogy mindez Isten ajándéka. Ő adott erőt, és tett képessé mindennek megszerzésére.

Eleve Isten szabadításával kezdődött a nép életének pozitív irányváltása. Rabszolgák voltak Egyiptomban, de Isten beavatkozott. Ha ez nem történik meg, sehol sem tartanának. Az Úr vezette és oltalmazta őket a vándorlás során is. Gondoskodott róluk, mint Atya a gyermekéről. Mi sem lennénk sehol az Úr Jézus szabadítása nélkül, minden a kereszt tövében kezdődik. Amíg nem élem át Isten kegyelmét, addig sodor a világ, vonz a kívánság, és ebben nincs megállás. Amikor kiáltok, mert ki akarok mindebből lépni, az Úr megszabadít. Ebben a szabadságban élhetek tovább engedelmességben. Mindezek az Úrral való élő kapcsolatból fakadnak. A szabadság nem más, mint az Úr jelenlétében élni. Mindig Vele vagyok, és állandóan Rá gondolok. Hozzá tartozom, országa törvényei szerint élek.

Jó az Úr nyomában járni, ezt látjuk itt is, jó, mert nem az emberi hagyományok kötnek, hanem valóban szabadok lehetünk (Mk 2,23-28). A szabadság azt jelenti, örülök mindannak, amit az Úr adott. Örülök a teremtett világnak, és leginkább az Isten Fia eljövetelének. A tanítványok szabadok, nem az befolyásolja őket, mit mondanak a farizeusok, hanem átélik: nyugodtan vehetünk a kalászokról, és ki is morzsolhatjuk azokat, mert nem vétkezünk. Tanítványnak lenni szabadságot jelent, azt a fajta szabadságot, amely tudja, hogy a törvény is érte van. Minden érte van. Azért adta az Úr a szombatot is, hogy kiteljesedhessen az életünk. Nem félelemben akar tartani a szabályok által, hanem felszabadít hálás, Istent dicsőítő életre.

A farizeusok nincsenek élő kapcsolatban az Úrral, nem ismerik Őt, szabályok halmaza tölti ki az életüket. Számukra a hit a törvény megszegésétől való félelemből áll. Görcsösen igyekeznek a szabályok betartása által megfelelni Istennek. Azonban ezeket a szabályokat ők alkották, és fontosabbakká lettek, mint Isten igéje. Jó végiggondolni: mi a fontos? Nem figyelünk-e jobban az emberi, az egyházi szabályok megtartására, mint Isten igéjére? Hányszor attól félünk, hogy az emberek által megalkotott törvényt el ne mulasszuk, figyelünk határidőkre, szabályokra, de az Úr törvényére már kevés időnk marad. Urunk azt akarja, hogy szabaduljunk meg ettől a rabságtól, és éljünk Neki, és éljünk Általa.

Isten a törvényt is az ember javára adja. Azért, hogy gyógyuljon általa az életünk. Az Úr napja, az istentisztelet ideje a lelki karbantartás időszaka. Azért kapjuk, hogy az igével eltöltött idő alatt lelki sebeink is meggyógyuljanak. Nem újabb terheket akar az Úr ránk helyezni, hanem épp felszabadít az emberi igák alól. A Vele való élő közösségben teljesedünk ki. Megértjük, mit is akar Ő velük, és ha megértettük, erőt kapunk annak megvalósításához. Engedelmes életre hív az Úr. Az engedelmesség megtart az Úr útján, megőriz a veszélyektől.

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

Isten áldásával.