Igei válasz

T

ovábbra is az egymás iránti vágyakozás csendül ki ebből a könyvből (Énekek 2,1-11). Vágynak egymás után, keresi egyik a másikat, sőt, a menyasszony álmában is a vőlegényre gondol, őt keresi. A menyasszony alázattal tekint magára, nem látja magát különbnek a többi lánynál, de a vőlegény ráfelel: neki ő az egyetlen, a különleges. Fontos ezt így látni, a házastársam az egyetlen, az Úrtól kapott ajándék, akinek mindenkor örülök. Így látja a menyasszony is, olyan neki a másik, mint a gyümölcs.

Az Úr előtt is álljunk ilyen alázattal, lássuk meg, nem vagyunk jobbak, mint a többi ember. Nem azért lehetek az Úr Jézus tanítványa, mert érdemesebb vagyok rá. Azért lehetek követője, mert Ő tart értéknek, úgy tekint rám, mint a legkiválóbb kincsre. És akkor is így van, ha tudom, hogy nagyon nem vagyok kiváló. Az Úr kegyelme által lehetünk azok, akik vagyunk.

Kicsendül ezekből a versekből, jó együtt lenni azzal, akit szeretünk. Csak vele lenni és egymásra figyelni, illetve megosztani egymással mindazt, amit az Úrtól kaptunk. A szerelem, a házastárs Isten ajándéka, éppen ezért nem nekem kell mindenáron felserkenteni, hanem ki kell várnom a maga idejét. A mai világ erőteljesen a test vágyaira figyel, igyekszik azokat felgerjeszteni, valóságos szeretet és szerelem nélkül. Mert a test utáni vágy nem azonos az igazi, az agapé szeretettel. Ezért nagyon fontos figyelni felfelé, kérni és várni az Úrtól elkészített hozzánk illő segítőtársat. Mert igazán csak az Úr tudja, ki illik hozzám, és kihez illek én.

Ezekben a fejezetekben váltakozva bukkan fel a jegyesség és a házasság időszaka. Kifejeződik az  az öröm, amikor már teljes mértékben egymáséi lehetnek. Fontos még a szerelmet, a házasságot körülvevő veszélyekre figyelni. Mert vannak veszélyek. A kölyökrókák megjelennek és pusztítják a szőlőt. Ezzel rámutat az ige, hogy a kívülről jövő kísértéseket azonnal el kell utasítani. Ha beengedünk valamit a kettőnk kapcsolatába, az fel fog növekedni, és aztán már nehéz eltávolítani.

Erőteljes védelmet jelent, amikor határozottan és teljes meggyőződésből mondjuk: ő az enyém, és én az övé. Ez egy olyan pecsét, ami lezárja a kapcsolatot, egymáséi vagyunk, és mindenki más ezen a kapcsolaton kívül helyezkedik el. Védelmezzük a kapcsolatunkat, vigyázunk rá. Úgy tekintünk egymásra, hogy Istentől kaptuk egymást, és ez egy életre szól. Nem csak egy időre, és aztán váltunk, hanem egész életünkre szól Isten ajándéka. Ez azt is jelenti, együtt harcoljuk meg a problémákat is, kitartunk nehéz időszakokban is, sőt, segítjük, bátorítjuk és erősítjük egymást. Fontos, hogy a kapcsolatunk az Úrral való közösségen alapuljon.

Pál apostolban valóban az Úr Jézus Krisztus él (Gal 4,1-31). Abból tudjuk ezt, hogy nem sértődik meg a  negatív, bántó hangokra. Miért? Mert a Benne élő Krisztus fogadja a kritikát, Ő reagál, és Jézus nem sértődik meg. Ha Jézus él bennem, ez azt jelenti, már nem az énem él, így nem vagyok érzékeny. Jó az Úr előtt megvizsgálni: így van-e az én életemben? Nem vagyok-e még mindig érzékeny mások véleményére? Vagy már az Úr fogja fel mindazt, ami engem ér?

Az apostol megdöbbenve teszi fel a kérdést: hová lett a ti boldogságotok? Visszaemlékezik, mit jelentett a számukra, amikor megismerték az Úr Jézusban Isten kegyelmét. Micsoda öröm és felszabadulás töltötte be őket. Pál elmondja, erőtlenül, a korábbi megkövezés nyomaival a testén és betegségtől gyötörtetve érkezett meg hozzájuk, de ők nem a külsőre néztek, hanem a belső tartalomra. Úgy fogadták, mintha az értük szenvedő Úr Jézus jelent volna meg köztük személyesen. Pálban valóban Ő volt jelen. Meglátjuk-e a tartalmat a másikban? Mi a fontos, milyen külsőre az igehirdető, vagy az üzenet tartalmára figyelünk? Az-e a fontos, amit kapunk? Az ige azt is üzeni, ne csak a külsőre figyeljünk, hanem nézzük meg a belső értékeket, figyeljük meg, hogy jelen van-e a másikban Krisztus.

Amikor a galaták a szemüket is kivájták volna, jelzik, sokkal nagyobb értéket kaptak az Úr Jézusban, mint az egészség. Krisztus, az Isten országa mindent megér. A kegyelem mindennél többet ér. A féltve őrzött egészség vagy az anyagi biztonság elmúlik, de Isten országa örök. Mindent odaadtak volna a kegyelemért, mert az volt a lényeg, hogy életre jussanak. Hova lett a boldogságotok? Az idők múltával már nem így látják. Elmúlt az első szeretet, már nem adnák oda a szemüket.

De vajon hogy vagyunk mi? Növekszünk a hitben? Többet is kész vagyok ma az Úrnak adni, mint amikor megismertem Őt? Vagy inkább, ahogy telik az idő, egyre kevesebbet adok Neki az időmből, erőmből, pénzemből? Most is mindent kész vagyok odaadni az Úrnak? Most is olyan fontos Ő nekem, mint évekkel ezelőtt? Hol tart az Úr iránti szeretetem és a hitem?

Az új élet folyamatosan növekszik. A cél: amíg kiformálódik bennünk a Krisztus. Nemcsak egy darabig tart a lendület, hanem egész végig. Az a lényeg, hogy már ne én uralkodjam, látszódjam, hanem kizárólag Ő.

Sára és Hágár történetén keresztül írja le, hogy aki Krisztusban van, az szabad. Mert aki hit által születik, az az ígéret gyermeke. Tehát, aki hit által nyert új életet, az Izsák mintájára szabad. És úgy is élhetünk, mint akik Isten gyermekei. Jó látni, hogy Pál, mielőtt válaszol, felteszi a kérdést: De mit mond az Írás? Nem emberi véleményre épít, nem is a saját logikájára, hanem az igéből meríti a választ. Keressük mi is az igében kérdéseinkre a választ. Mert van válasz. Aki keres, az talál.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.