Jegyezzétek meg!

M

ózes határozottan kijelenti: Izráel népe Isten gyermeke (5Móz 14,1-29). Igen, ők Isten gyermekei, és jó, hogy ezt így látja. Az Úréi ők, az Ő tulajdonai. Hogyan tekintek magamra? Látom és határozottam tudom, hogy az Úré vagyok? Övé már az életem?  Hogyan lehetek az Övé? Nem a fizikai születés által. Attól még nem vagyok Isten gyermeke, hogy beleszülettem egy nép tagjai közé vagy egy felekezetbe. Ahhoz, hogy az Övé legyek, oda kell járulnom az Úr keresztjéhez bűnbánattal és alázattal. Isten gyermeke kegyelemből, hit által leszek. Átélem a bűn hatalmából való megszabadíttatást, és innentől kezdve Őt követem.

Az Úrhoz való tartozásnak van következménye. Ez nem elméleti dolog, Isten gyermeke vagyok, hanem azt jelenti, most már Őneki élek, és nem magamnak. Ezt írja le Pál apostol: „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15). Az Úr Jézushoz tartozom a kereszt által, és ez azt eredményezi, hogy annak élek, Akié vagyok. Most már az Úr az életem Gazdája, és Neki engedelmeskedek örömmel és hálás szívvel. Krisztushoz tartozni hatalmas belső öröm, Ezt csak akkor tapasztaljuk meg, amikor átéltük, mit jelent a bűn szolgájának lenni. Amikor megtapasztalom tehetetlenségem, és kiáltok az Úrhoz. A szabadítás az Úr munkája, és amikor végbemegy, megtelik a szívem örömmel és hálával. Kialakul bennem, hogy Szabadítómat akarom szolgálni. Mert ez a szolgálat szabadságot kínál. Ő nem belőlem él, hanem értem élt. Életét adta értem.

Innentől kezdve világossá válik, hogy úgy is akarok élni, ahogyan azt Ő kijelenti, ahogyan országában megköveteli. Ezt meg kell tanulni. Igénkben is ez történik. Mózes rámutat: mivel átélték a szabadítást, nem élhetnek úgy, mint a népek fiai, akik nem ismerik Istent. Az ő mintájuk az Úr, törvényük Isten igéje. Semmilyen területen nem lehet már minta a nem hívők élete. Meg kell tanulni, mit mond Isten ezekre a helyzetekre. A gyászt se úgy éljék meg, ahogyan a környezetük. Miért? Mert ők reménytelenül gyászolnak. Nem ismerik Istent, így a halál végállomást jelent. Félelmetes a halál Isten nélkül. Mi azonban ismerjük azt, Aki legyőzte a halált. Vele már nem félelmetes, mert tudjuk, hogy akinek az élete az Övé, az a halál által Hozzá fog menni. Aki ebben a világban az Úr Krisztussal élt, az a halál után is Vele fog élni örökké. És mindez kegyelem, amit földi életünk során kaphatunk meg.

Igénk szívünkre helyezi: úgy éljünk, hogy látszódjon, kinek a gyermekei vagyunk. Legyen felismerhető a döntéseinkből, a mindennapi életvezetésből, hogy Isten fiai vagyunk. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei. Ha az Övéi vagyunk, a Lélek vezetni fog. És ez meg fog látszani. A Léleknek gyümölcse van, ami látható és fogyasztható.

Az Úr gyermeke másképp viszonyul már javaihoz is. Tudja, hogy Isten áldásának köszönheti azt, amije van, és így önként és szívből ad az Úrnak. Az adakozás, a tized szívből fakad. Önként adom az Úrnak, amit úgyis Tőle kaptam. Oda kell figyelniük a lévitákra, azokra, akik nem kaptak örökséget, a többi felelőssége a velük való törődés. Észre veszem-e azt, akinek nincs, aki rosszabbul él, mint én? A ma embere már csak magára figyel, neki minél több legyen, és nem gondol arra, akinek nincs. Pedig semmit nem vihetünk magunkkal. Az embert nem a javai vagy a pozíciói teszik emberré, hanem szívének tartalma.

Az ige Isten lámpása, és azért adja, hogy a lámpatartóba kerüljön és megvilágítsa a szívünket (Mk 4,21-25). Az igét használatra kapjuk, engedjük, hogy belevilágítson a szívünkbe. Csak akkor van haszna az igeolvasásnak és -hallgatásnak, ha bejut az életembe, ha magamnak olvasom. Uram, világíts bele a szívembe, annak minden zugába. Mutasd meg a tartalmát, és tisztíts ki onnan mindent, ami nem Belőled való. Hadd jöjjön minden Teelőtted napfényre. Ne rejtegessünk semmit, mert előbb-utóbb úgy is napvilágra kerül.

Az Ige azért lett testté, hogy Vele találkozva, Előtte táruljanak fel az eddig rejtett dolgok. Valljuk meg Őelőtte őszintén: Uram, ez vagyok én. A vérfolyásos asszony, miután megérintette az Úr ruháját, őszintén elmondott mindent Neki. Nem takargatta, nem szégyellte, mert tudta, hogy az Úr megbocsát. A bűnbocsánat pedig begyógyítja a sebeket. Nincs más orvosság, mint az Úr megbocsátása.

Azonban a lámpást, a megnyert új életet sem mindegy, hová tesszük. Nem azért kapjuk, hogy elrejtsük, hanem, hogy világítsunk vele. Ti vagytok a világ Világossága, mondta az Úr tanítványainak, ez azt jelenti, vinni kell a világosságot a világba. Azt is üzeni az ige, hogy ne titkoljuk, ne rejtegessük hitünket, mert a fényt nem lehet elrejteni, meg fog látszódni. Arra rendeltettünk, hogy mondjuk el, hiszen a fény jó, az ige életet jelent.

Az Úr azért szól, hogy ne csak hallgassuk, hanem halljuk is meg, amit mond. Vagyis váljon életté, engedelmességgé, valósággá a szava. Jegyezzétek meg, amit hallotok - megjegyzem mindig, amit mond az Úr? Így hallgatom, olvasom, meg akarom jegyezni, hogy mindig bennem legyen? Vagy elolvassuk, elfelejtjük, mert majd elolvasunk egy magyarázatot. De a magyarázat nem az Úr szava. Isten Lelke az igét teszi életté, általa vezet, az ige a lámpás, ami megvilágítja az utat. Ehhez azonban meg kell jegyezni. Vagy, ahogy a zsoltáros mondja, a szívembe kell rejteni, mert a bennem lévő ige őriz meg a bűntől. Az ige nyújt segítséget, amikor bajba kerülök.

Halld, az ég harangi zengnek

1.

Halld, az ég harangi zengnek

Messze földön szerteszét,

Hírül adva mindeneknek

Isten üdvüzenetét.

Áldott Isten nagy kegyelme,

Hogy leküldte szent Fiát!

Benne higgy, s az élet Lelke

Meggyőz benned sírt, halált!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

2.

Jöjj, az ég harangi hívnak,

Vár királyi lakoma.

Vége itt nyomornak, kínnak,

Bűnös elfér mind oda.

Jöjjetek, ti fáradt lelkek,

Jézusunk életkenyér,

Higgyetek, s mindenre leltek,

Jézus mindennel felér.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

3.

Halld, az ég harangi intnek:

Ó, siess, elkéshetel,

Sátán tőre fog megint meg;

Jöjj, hogy egy se vesszen el!

Nézd, az ajtó még kitárva,

Szűk s szoros felé az út,

Hit, remény, szeretet vár ma,

Kívül lelked vészbe jut.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

4.

Halld, az ég harangi zúgnak,

Már az ünnepév közel.

Örvendj, népe égi Úrnak,

Üdvözültek sergivel!

A Király jön nemsokára,

Légy kitartó, kis sereg!

Boldog lesz, ki homlokára

A koronát nyerte meg!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

Isten áldásával.