Ú
|
jra olvassuk: halld meg, Izráel - mégpedig azért, mert nehezen halljuk meg azt, amit az Úr
mond (5Móz 6,1-25). Annyi mindenre nyitottak vagyunk. Sokféle információt
befogadunk, de amit az Úr mond, az nehezen jut el a szívünkbe, és még nehezebben
válik cselekedetté. Ezért igénk most újra a szívünkre helyezi: halld meg, amit
mond az Úr. Mert ha nem halljuk meg, ha nem szólít meg, és nem fakad belőle
engedelmesség, nem ér semmit. Csak a meghallott és komolyan vett ige használ.
Ha csak hallgatjuk, de nem törődünk vele, nem válik javunkra. Az engedetlen
élet Isten büntetését vonja maga után. Az övéit szólítja meg az Úr, népének
adja kijelentését, parancsolatait. Olyan emberek kapták a tíz igét, akik
megszabadíttattak. Nem az egész emberiségnek adta az Úr az igét, hanem
megszabadított és elhívott embereknek. Olyanokat szólít meg az Úr, akikről
előzőleg leoldotta a rabszolgaság béklyóit. Csak a megszabadított ember képes
az Úr szava szerint élni. Magunktól képtelenek vagyunk engedelmességre. Itt nem
a józan belátásról van szó, hanem újjászületésről. A józan ész kevés, a szívünk
romlott. Ha nem kapunk új szívet, és nem leszünk új teremtéssé, hiába akarjuk a
jót, képtelenek leszünk megtenni. Azonban az Úr Jézus Krisztus által lehetséges
a szabadulás. Ha látom, hogy még nem
lettem új teremtéssé, segítségül hívhatom az Urat. Ő új teremtményekkel akarja
benépesíteni a földet. Az ő megbízatásuk a krisztusi élet továbbadása. Az első keresztyének pontosan ezzel az
egészen új életükkel váltottak ki hatást környezetükből. Azért nevezték
keresztyéneknek őket, mert bárhol voltak, bármiről volt szó, ők mindig krisztusian
cselekedtek és reagáltak. Ezek az emberek mindenütt tanítványok voltak. Ez az
új élet, mindenütt Jézus tanítványa vagyok, mindenütt aszerint élek.
A nagy parancs felszólítása is azoknak hangzik, akik már megtapasztalták
az Úr szeretetét. Itt viszontszeretetről van szó. Mivel megismertem, hogy
Isten a szeretet, és ezt át is éltem, a szívem válaszol erre. Szereti azt, aki
őt előbb szerette, Aki az életét is odaadta érte. Tulajdonképpen egy szeretetkapcsolat alakul ki az Úrral. Nem kényszerűség Őt imádni, hanem szeretem, mert
Ő megmentett. Ez a szeretetkapcsolat az egész lényemet igényli. Mivel Ő
mindent odaadott, nem elégszik meg valamivel belőlünk, hanem teljeset kér.
Teljes szívemből szeressem és kövessem Őt. Ez a szeretet azt jelenti, hogy nem tudok élni az Úr nélkül. Nem tudok Isten
nélkül élni. Nélküle nincs is élet. Lelki megbetegedéseink oka pont ez, Isten
nélkül akarunk élni, azonban a lelkünk számára Isten olyan, mint az oxigén. Ha
nem kapunk oxigént, nem maradunk életben. Most még rácsatlakozhatunk Isten szeretetének friss palackjára.
Ahogy olvastam, elgondolkodtatott és önvizsgálatra késztetett, amit Mózes
mond. Arról szól, hogy az igét ismételgessük magunkban, gyermekeink előtt,
beszéljünk róla otthon és úton. Beszélek-e mindig és mindenütt az igéről? Ma
sokat vagyunk úton, miről beszélünk? Ha az igét ismételnénk útközben, már
szinte az egész Szentírást tudnánk. Jó ötlet ez Mózestől, lehet útközben is
igével foglalkozni, mondogatni egymásnak igeverseket, és azon rágódni. De lehet
hallgatni is Bibliát vagy igehirdetést. Sokszor szól az autómagnó a
járművekben, de mit hallgatunk? Szabad az Úr igéjével betöltekezni, szabad
inni, mint szivacs a vizet. Hálásak lehetünk, hogy ma oly sok formában élhetünk
az igével.
A béna meggyógyítása után ismét a
tengerparton látjuk az Úr Jézust (Mk 2,13-17). Nem telepszik le egy helyen,
hanem tovább megy, viszi Isten szeretetét, viszi az új élet lehetőségét. És
emberek elindulnak Felé. Nem azt mondják, majd visszajön Jézus, nem is azt, hogy lesz majd máskor is istentisztelet, hanem Utánamennek. Vágynak Vele lenni.
Van-e ilyen vágyakozás, igére való éhség bennem? Nem tudok várni az újabb
alkalomig, hanem elébe megyek, megkeresem Jézust, Vele akarok lenni. Ezek az
emberek látják az idők jeleit, valami nagy és megismételhetetlen történik,
Isten eljött közénk, akkor ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Emellett nem
lehet szó nélkül elmenni. Igyekeznek
megismerni Jézust. Mennyi időt fordítok az Úr megismerésére? Mennyit
foglalkozom a Bibliával? Ha nem foglalkozom az Úrral sokat, szegényessé és
sekélyessé válik az életem. Foglalkozom-e annyit az Úrral, mint az autóval, a számítógéppel, a telefonnal, a munkával, a szórakozással? Ha
az Úrral is annyi időt töltök, mint ezekkel, gazdagabbá, minőségibbé válik az
életem.
Jézus meglátja Lévit a vámszedőasztalnál. Bizony, nagy kegyelem ez, mert már
nem igazán látták meg őt. Miért? Mert rossz helyen ült. Egy Lévinek nem ott a
helye. Isten nem erre hívta el, de olyan jó látni, hogy nem mondott le
róla. Isten Jézusban utánunk jön, oda,
ahol vagyunk, ahová jutottunk. Eljön e világ vámszedőasztalához, ami szívja az
életünket. Jön, mert nem itt a helyünk. Nemcsak meglát, hanem felkínálja a
változtatás lehetőségét. Tudja, nélküle nem lennénk képesek kimozdulni onnan.
Szinte bebetonozódtunk a világ ritmusába, a rohanásba, a jólét kergetésébe, az
örömök hajszolásába. Nincs kiszállás,
súgja a világ. De jön Jézus, és megszólít: Kövess engem. Ezzel üzeni, van
kiszállás, de csak Vele. Az Ő szava mozdít ki, ha engedek Neki.
Hol ülsz most? Milyen helyen tartózkodsz? Ott, a hol az Úr akar látni,
vagy rossz helyen, mint Lévi? Jézus megszólít, ahol vagy. Ő nem szégyell
megállni a te vámszedőasztalod mellett sem. Kövess engem, mondja, és rajtad áll, hogy követed-e Őt.
Lévi feláll, és követi Jézust. Él az eséllyel, meglátja: élete pillanata
ez. Akar változni és változtatni.
Jézusban Isten kegyelmét és az új életet kínálja fel. Ez az élet Jézussal
együtt járható. Csak úgy működik, ha követem, ha megmaradok a nyomában.
Lévi házába visz Jézus útja, és ő nem tiltakozik, most már őszinte, és
kitárja egész életét az Úr előtt. Hadd lássa a valóságot, ilyen ember vagyok,
de Általad most már mindezt itthagyom. Jézust követni azt jelenti, vállalom magam, és ilyen vagyok, de többé nem
szeretnék már ilyen lenni. Téged
választalak, a pénz és a hatalom helyett. Mert lehet, hogy lett sok pénzem, Uram, de
ráment az életem, az üdvösségem. Veled akarok, kegyelemből örök életet. Nagyobb gazdagság vagy Te Úr Jézus,
mindennél. Áldott légy, hogy nem érdemlem, és mégis megkönyörülsz rajtam.
Köszönöm, hogy tanítványod lehetek, Uram.
A zúgolódóknak elmondja az Úr, azért jött, hogy a bűnösöket hívja. Ez az
egyház küldetése is. Hívni a bűnösöket a bűnösök Barátjához. A gyülekezet
bűnösök közössége. Kegyelmet nyert bűnösök gyülekezete lehetünk. Aki nem látja
magát kegyelemre szoruló bűnösnek, aki nem beteg, annak megmarad az állapota,
és annak Jézus nem használ semmit. Az orvosságra a betegnek van szüksége. Jézus
a bűnös ember orvossága.
BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS
1.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül,
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
2.
Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki Rád tekint csak,
Elesni nem lehet.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
3.
Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet,
Hogyne bízna szívem Abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
4.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Add, hogy mindig így legyen,
Bízzam Benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése