Hirdessük az igét!

N

incs Istenhez fogható, és soha nem is lesz, erről tesz vallást Mózes, és ugyanezt mondhatja az is, aki ma megismeri Őt (5Móz 4,25-49). Önmagát kijelentő Isten az Úr. Bemutatkozik teremtményeinek, közelebbről Izráel népének. Lehajolt hozzájuk, megszabadította őket, hallhatták a hangját. Nincs még egy olyan nép, aki elmondhatja magáról, hogy istenei meghallották kiáltásukat, és jelek és csodák által megszabadította népét az elnyomás alól. Nincs más ilyen híradás, mert a népek istenei nem istenek, emberi kéz csinálmányai, és mégis, még Izráelt is vonzották. Nekik is kísértést jelentettek ezek a hamis istenek. Mint ahogy a  mai ember számára is nagy kísértés és vonzerő a bálvány, azt üzeni, bízzanak benne, mert megoldja a problémákat, és az emberek nagy része elhiszi, hogy a pénz megold mindent. Sok látványos dolog elérhető a pénz által, de az ember szíve nem változik meg, sőt, még rosszabb lesz, gőgössé válik, és elhiszi, hogy nincs szüksége Istenre, mert ő mindent meg tud oldani. A mai világ is ilyen gazdagság felé tart, meggazdagodtam, nincs szükségem semmire. Azonban az Úr diagnózisa: szegény vagy és mezítelen, mert Ő a belső valóságot látja (Jel 3,16). A Vele való élő kapcsolat nélkül szegény a szívünk, az életünk. Mutatja ezt az emberi kapcsolatok minősége.

Isten csodálatos munkáját megtapasztalták, és ezért inti őket, hogy ne bosszantsák az Urat azzal, hogy bálványokhoz hajolnak. Isten népének minden korban a bizonyságtétel a feladata a Mindenható, örökkévaló, szent Istenről. És Ő ehhez megadja a támogatást. Lehetünk mások, mint a többi nép. Ez a küldetésünk, bárhol legyünk, ne másokhoz igazodjunk, hanem maradjunk meg az Úr Jézus tanítványának. És ez nemcsak a hitvallást jelenti, hanem azt, hogy mindenütt krisztusi magatartást, életvezetést mutatunk fel. Ha letérünk az ige útjáról, meglesz a következménye, de Isten még ekkor is fenntartja a megtérés lehetőségét. Azonban nem azért adja ezt az ígéretet, hogy ezzel visszaéljünk, mert a bűnből is van felállás, visszatérés, lehet keresni az Urat és kiáltani Hozzá. És ha így teszünk, megkönyörül, és Jézusban szabadítást ad. Azonban ne feledjük, ha visszacsúszunk, mélyebbre kerülünk, mint voltunk, és nehezebb a talpra állás. A bűn annyira be tud hálózni, hogy sokan észre se veszik, hogy rossz útra jutottak. A gonosz jónak tünteti fel a rosszat, így már nem is akarják keresni Istent.

Ha keressük Őt, teljes szívből tegyük, és akkor megtaláljuk. Azt jelenti ez, hogy ne csak az életkörülmények megváltozásáért, a rabszolgaság megszűnéséért, a baj megoldásáért kiáltsunk, hanem Isten utáni vágyból. Úgy kiáltsunk, hogy készek vagyunk most már a szívünk, az életünk fölötti uralmat teljes egészében átengedni Neki. Úgy, ahogyan az első tanítványok életében is látjuk, mindent otthagytak, nem spekuláltak, számítgattak, mi lesz majd, hanem követték Jézust. Jézus volt az életgaranciájuk. Meglátták, hogy az Ő kezében van jó helyen a személyes életük.

Menedékvárosokat is jelöl ki az Úr, gondoskodik a nem szándékosan gyilkossá vált emberek újrakezdési lehetőségéről. Isten ma is mutat menedékhelyet a bűnös, nyomorult, de segítséget kérő ember számára. Ez a hely a kereszt. Ma is mindenki odamenekülhet, Jézus vére, értünk odaadott élete a megoldás. A kereszt a kegyelem helye. Aki ide jut, átéli a bűn terhek lehullását, és egy új életút, a keskeny, az életre vezető válik szabaddá előtte. Ezen az úton Jézus megy előttünk.

Ezt látjuk Kapernaumban, az emberek felismerték: eljött Isten megoldása, és keresik Őt (Mk 1,32-39). Mennyi nyomorult, lelkileg és testileg sérült ember volt Isten népe között. Olyan emberek ők, akikre nem igazán figyeltek, maga a társadalom jól elvolt, és ezek az emberek kívül kerültek, senkinek sem voltak fontosak. De amikor megjelenik az Úr Jézus, rádöbbennek, Neki és Istennek igen, az Úr számára senki sem jelentéktelen. Mindenkit keres, és ad lehetőséget a Vele való találkozásra. Jézus eljövetele jelzi: lelkileg is rendbe jöhetünk. Nem elég csak külsőleg segíteni a bajokon, az embert kell rendbe tenni, és erre egyedül az Úr Jézusnak van hatalma. Ő tud belülről is helyretenni, újjá formálni. Vigyük Hozzá mi is életünket, minden problémánkat, de vigyünk Hozzá másokat is, ahogy itt is tették. Imádságon keresztül odavihetjük azokat, akiknek baj van az életükkel, akik még nem ismerik Őt. Vigyük mindazokat is, akik még nem Tőle várják a megoldást.

Rengeteg munkája volt Jézusnak, az egész szombat feszes ritmusban telt, állandóan adott, tanításban és tettekben is. Fáradt volt, ennek ellenére korán reggel felkelt. Mennyire másként gondolkodik Jézus, nem azt mondja, nagyon fáradt vagyok, akkor még tovább alszom, hanem korán kel. Miért? Mert az Atyával eltöltött  csendesség újítja meg, tölti fel erővel.

Legyen ebben is minta az Úr számunkra. Fáradtan is keressük Őt, imádságban töltődjünk és erősödjünk. A legjobb hely mindig az Úr közelsége, az a hely, ahol csak Vele lehetünk. Talán ma nem könnyű olyan helyet keresni, ahol távol lehetünk ettől a zajos világtól, de ha elcsendesedünk, megtapasztalhatjuk az Úr jelenlétét. Átélhetjük, hogy minden megszűnik, és csak Ő lesz velünk.

Azt is jó látni, hogy Jézus nem enged az emberek elvárásának, a finom nyomásnak. A világ nagyon cseles, tanítványokon keresztül közelíti meg az Urat, általuk akarja befolyásolni, de Jézust nem lehet irányítani. Mi se engedjünk külső irányításnak, merjünk nemet mondani a világ szavára. Milyen szépen hívják, mindenki téged keres, sikeres vagy, az emberek elismernek, téged akarnak, és mégis nemet mond az Úr. Hát nem azért jött, hogy gyógyítson? Igen, amikor az Atya akarja, a Lélek indítja, de nem nyit rendelőt, nem ez a fő profilja. Ő az igét hirdeti. Jézus nemet mond, amikor a világ elvárása, igénye az ige hirdetésének rovására menne. Nem engedi elnyomni az igét. Mert Isten a szaván keresztül munkálkodik. A meggyógyult beteg ismét megbetegszik és átlépi az örökkévalóság kapuját, az még nem jelent semmit, hogy egyszer testi bajából meggyógyult. Urunk azt akarja, hogy lélekben is gyógyuljunk, tapasztaljuk meg a kegyelmet. Bűnbocsánat nélkül nincs üdvösség.

Megy és viszi az evangéliumot, kiszorítja az ördögöt, aki el akar szakítani Istentől, aki nem akarja, hogy legyen kereszt, legyen menedékhely. Az Úr pedig azért jött, hogy örök életre mentsen meg. Jöhetünk Hozzá, mert Ő is közelít felénk, hirdeti az igét nekünk is. Nyissuk meg Előtte a szívünket, engedjük az igét munkálkodni. És ha kell, mondjunk nemet az olyan hívásnak, ami az ige kárára történik. Nagy kísértés, hogy a mai programoktól zsúfolt életben az ige hirdetése perifériára kerül. Már az egyházi alkalmakon se mindig az igéé a főszerep. Isten szavát, jelenlétét semmi sem pótolja.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.