Ne félj, és ne rettegj!

K

ánaán földjének határához érkezett Izráel népe Mózes vezetésével (5Móz 1,1-46). Már csak egy lépés választja el őket az ígéret földjétől. Szemük előtt terül el az a föld, amire annyit vártak, az ígéret valósággá válik. Karnyújtásnyira van már, és az, hogy látják, hogy átélik, a Jordán partján vagyunk, erőt kell, hogy adjon nekik a föld birtokbavételéhez. Mielőtt ez megtörténik, Mózes még elmondja, amit Isten megparancsolt, vagyis rábízott, hogy adja tovább. Fontos, hogy Isten szava megerősödjön bennük, és majd arra építsenek a honfoglalás, a letelepedés idején is. Az Úr szava lesz a lámpásuk és erőforrásuk. Nekünk is az ige lehet a lámpás, hiszen nem mindig világos az út, nem mindig könnyű dönteni. Erőforrásunkká is válhat, mert az igén keresztül Istennel van dolgunk. Ő szól hozzánk, és szava megerősít.

Mózes közben az egész útra visszatekint, látja az Úr vezetését és munkáját. Jó, ha időnként visszatekintünk és meglátjuk: az Úr velünk volt az úton. Ha én ráléptem a keskeny útra a szoros kapun keresztül, és elindultam a mennyei Jeruzsálem felé, Ő nem hagy magamra. Velem vándorol, de ehhez el kell indulnom. Jó, amikor egy-egy állomásnál megállunk, és hálás szívvel látjuk meg az Úr munkáit. Ez erőt ad a további vándorláshoz. Lehet, hogy telnek az évek, fogy az erőnk, de az Úrban továbbra is bízhatunk. Az Ő ereje nem fogyatkozik. Ő ma is ugyanaz, Aki tegnap volt.

Mózes emlékszik, hogyan bátorította őket az Úr. Mennyire féltek, amikor először odaértek a határra, csak birtokba kellett volna venni, de ők féltek a harctól. Az Úr pedig szólt: Ne félj, és ne rettegj! Olyan jó, hogy ma is ezt mondja: ne félj és ne rettegj, hanem vedd birtokba, amit adtam neked. Élj a kegyelem adta lehetőségekkel, támaszkodj rám. Ehhez azonban szükséges, hogy ne figyeljünk másokra, ne a környezetünkkel legyünk elfoglalva, hanem az Úr ígéretére építsünk. Nem az a lényeg, mi van körülöttünk, milyen legyőzhetetlennek tűnő akadályok állnak elénk. Az Úrra nézve, szavára hallgatva indulhatunk előre.

Nagy hibát is elkövettek, sőt, több is volt ez annál, lázadás Isten ellen. Nem az ígéretben, az Úr jelenlétében bíztak, hanem meg akartak győződni arról, hogy valóban jó az a föld. Valóban olyan, mint amilyennek Isten ígérte. És ez már hitetlenség, bizalmatlanság, azt jelzi, nem igazán ismerik Istent. Ő Atya, Aki gondoskodik övéiről. Ők ezt nem látták, és nem arra gondoltak, Isten nem csap be minket. Olvassuk hittel Isten ígéreteit, és ismerjük meg Jézus által, mint Atyánkat, és akkor megnyugszik a szívünk. Tudni fogjuk, bízhatunk Benne, Ő soha nem téveszt meg.

Ők azonban előre akarták tudni, milyen az a föld, maguk akartak meggyőződni, és ez már nem a hit útja. Letértek a hit útjáról, és ezzel a rövid útból negyven éves vándorlás, kitérő lett. A követek szava nem meggyőzte őket, hanem inkább kételyeket támasztott és félelmet idézett elő bennük.  Akadály lett, amit láttak, legyőzhetetlennek tűnő akadállyá váltak az ott lakó népek. Amikor letérünk a hit útjáról, és látni akarunk, csak akadályokat látunk. Az ige így szól: hitben járunk, nem látásban. Milyen gyakran mi is itt tévesztjük el a dolgokat, látni akarunk. Boldogok, akik nem látnak, de hisznek. Ha hitben haladnak előre, és nem mennek előre tapasztalatot szerezni, minden, amivel szembetalálják magukat, próba lett volna. Így azonban akadállyá vált. A próba közelebb visz Istenhez, tudom, Ő jelen van, és ha hitben  elindulok, megtapasztalom jelenlétét, segítségét. Sátán azon munkálkodik, hogy a próbából akadályt formáljon, nagyobbnak lássuk Isten lehetőségeinél. A hit mindig Istent látja nagynak, Góliátot és Anák fiait pedig kicsinek. De csak Isten mellett törpülnek el, ha magunkat mérjük hozzájuk, óriásokká nőnek, és félelmet okoznak. Ne félj, és ne rettegj, mondja az Úr.

Mózes kora óta sok ígéret beteljesedett, eljött a Megváltó is népéhez, és eljött hozzánk is (Mk 1,1-11). Megszületett az Úr Jézus, és megmentésünkért munkálkodott. Most már nem Isten népe lép be a pogányok földjére, hanem Jézus által a pogányok léphetnek be Isten országába. Milyen nagyszerű hír ez, aki nem tartozik Izráel népéhez, az is lehet a Jézusba vetett hit által Isten gyermeke.

Márk evangélista mondja el ezt az örömüzenetet. Írását nem zsidó közösségeknek szánja, és azért ír, hogy mindenki meghallja a világraszóló eseményt: Isten a földre lépett. Mindezt értem és érted tette, azért, hogy megismerhessük Istent, átélhessük kegyelmét. Jézus nélkül nincs esélyünk. Jézus nélkül nincs győzelem. Mert Ő a Győztes. Legyőzte a bűnt, a halált, és azért jött, hogy örök élettel ajándékozzon meg kegyelemből. Ehhez azonban mindezt hallani kell, majd meglátni elveszett voltomat.

Ha látom, hogy Isten ítélete alatt álló elveszett ember vagyok, kiálthatok, mert van Szabadító. Jézus neve azt Jelenti: Szabadító. Azért adta Isten ezt a nevet, hogy bármikor halljuk, jelezze, ne add fel, van, Aki megment. Még nem reménytelen az ügyed, hívd Őt segítségül. Hány ember történetét mondja el majd Márk, akik reménytelenek voltak a maguk korában, kivetettek, senki sem foglalkozott velük, de Jézus által megfordult az életük. Jézus meggyógyította, megszabadította őket, és új életet nyertek. Boldog, céltudatos emberekké váltak. Gazdagok lettek? Vagy az akkori társadalom vezető embereivé váltak? Nem! Akkor mitől lett más az életük? Meg kell látnunk, a pénz nem minden. A gazdagság vagy a hatalom birtoklása nem egyenlő a boldogsággal. A boldogságot az élő Istenhez való tartozás adja meg.

Isten felkészítette a Megváltó érkezésére az embereket, elküldte követét, angyalát az eredeti szöveg szerint. János angyal volt, bár nem olyan szelíd, kedves és szárnyas alak, amit a festők elképzeltek. Durva, vad kinézésű ember volt. Keményen beszélt, de mégis angyal volt, mert Isten követeként Őt képviselte. Minden Krisztusban hívő ember Isten követe ebben a világban. Azért küld az Úr, hogy Őt képviseljük. Amerre megyünk, mindenütt Isten országát lássák meg rajtunk keresztül az emberek. Az Úr nagykövetei lehetünk, micsoda megtiszteltetés, de az vagyok? Képviselem Őt? Vagy mindig csak a magam érdekeit nézem?

A Jordánnál az Úr Jézus is megjelenik, vállalja a bűnös embert, és egyben igent mond az Atyának. A bemerítkezése igen Istennek. Atyám, megteszem, amiért küldtél, életemet adom értük. Megengesztellek irántuk életem áldozatként való bemutatásával. És Isten is igent mond rá. Leszáll a Lélek Jézusra, és jelen a Szentháromság. Mindenki látja, hallja, és megerősödhetnek abban, hogy Jézust Isten küldte, és ha Rá figyelnek, az Ő életük is lehet Istennek tetsző élet. Jézusban gyönyörködik az Atya. Figyeljünk Rá, kövessük Őt, mert az Ő élete az igazi Élet.

AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL

1.  

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Az a víz s a drága vér,

Melyet ontál bűnömér’,

Gyógyír légyen lelkemnek,

Bűntől s vádtól mentsen meg!

2.  

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet.

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár;

Elégtételt az nem ad,

Csak Te válthatsz meg magad.

3.  

Jövök, semmit nem hozva,

Keresztedbe fogódzva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván, bízva, hogy megszánsz.

Nem hagy a bűn pihenést,

Mosd le, ó, mert megemészt!

4.  

Ha bevégzem életem,

És lezárul már szemem,

Ismeretlen bár az út,

Lelkem Hozzád, mennybe jut.

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Isten áldásával.