Bátran előre az Úrral!

M

ivel már tegnap írtam a mai részhez, így a második fejezet utolsó szakaszához kérünk most üzenetet az Úrtól (5Móz 2,26-37). Az Úr, lépésről, lépésre vezeti népét, amikor az egyik feladatot megoldják, jön a másik. Ott állnak már az ígéret földjével szemben, és az Úr elmondja, hogyan haladjanak tovább előre. Nem egy lendülettel veszik birtokba a tejjel és mézzel folyó földet, hanem folyamatosan Isten vezetésére figyelve. Először Szihón népével találják magukat szembe. Békés úton akarnak keresztülvonulni ezen a területen, mert Isten népe nem hódító nép, csak az ajándékot akarják birtokba venni.  Isten mai gyermeki is békés üzenettel indulnak más népek és emberek felé. Nem a vagyonukat akarják megszerezni, hanem őket megismertetni Isten országával, a Tőle való igazi békességgel és teljes örömmel. Tisztességes magatartásukkal akarnak hatni. Nem erőszakkal szerzik be szükségleteiket, hanem megvásárolják. Tehát amennyire tőlük telik igyekeznek békében élni Szihón népével, csak a keresztülvezető fő úton vonulnak, és nem térnek le se jobbra, se balra. 

Ebben megláttam mennyire fontos a világos látás a keskeny úton való járás során. Vannak idegen, csábító utak és ösvények, de ne térjünk le a mennybe vezető útról, amire az Úr állított. Haladjunk olyan határozottan és célegyenesen, mint Izráel: Merjük kimondani, nem térek le erről az útra se jobbra, se balra, bármennyire modernebbnek, kényelmesebbnek tűnnek is azok az utak.

Azonban Szihón királya nem engedte átvonulni őket, megkeményítette szívét, és ellen állt nekik. Az első, amit látnunk kell, a gonosz folyamatosan tevékenykedik, elénk áll, akadályt készít, mert nem akarja, hogy eljussunk Isten országába.  A gonosz meg akarja akadályozni a vándorlásunkat, a célja, ne jussunk Isten közelében, és ne üdvözüljünk. Arra ösztönöz, hogy áll meg, telepedj le a világban, még vallásos kultuszt is folytathatsz, csak ne kövesd Jézus. Ne lepődjünk meg az akadályok láttán, és ne is féljünk, az Úrban bízva haladjunk tovább.  A másik fontos dolog, nem hátrálnak meg, nem kerülik ki a fegyveres harcot. Van, amikor harcolni kell, ha nem is katonai fegyverekkel, de Isten minden fegyverzetével. Mert csak akkor érünk célba, ha harcosan tovább megyünk.

Most már nem a félelem uralkodik rajtuk, amikor ellenállást tapasztalnak, hanem bíznak az Úrban, és figyelnek arra, amit mond. És az Úr megerősíti őket ígéretével. Kezdbe adom Szihónt. És ők komolyan veszik, most már Isten szavára hallgatnak, és nem is olvasunk más, lázadó hangról. Vegyük mi is komolyan az előttünk álló feladatok, vagy problémák során, azt, amit Urunk mond. Ha az Ő útján járunk, és  megmaradunk rajta, Ő nem hagy magunkra. Megadja mindazt, ami győztes tovább haladáshoz szükséges.  Izráel népe már nem foglalkozik Szihón erejével, katonai képességével, egyedül az Úrra néz. Így tegyünk mi is!

Győzelmet arattak, de ezt már nem maguknak tulajdonítják, kezünkbe adta az Úr, a mi Istenünk. És ez a továbbiakra nézve kiváló alap.  Ahogy Szihón népét kezünkbe adta az Úr, úgy adja a többi népet is a kezünkbe.  Az egyik győzelem erőforrássá válik a következő küzdelemre. Az Úr hatalmának megtapasztalása megújítja erőnket, és krisztusi tudatunkat. Az Úr tudja, hogy megerősítésekre szükségünk van, és Ő nem hagyja magát bizonyság nélkül. Mindig jelez, kérjük, hogy nyissa meg az Úr szemünket ezeknek a jelzéseknek a meglátására.

Nagyon szépen meglátjuk az igében mit is jelent az Úr elhívása, mit jelent tanítványként élni (Mk 1,21-28). Lezárul a múlt, nem foglalkoznak tovább a halászattal, és mindazokkal az ügyekkel, amik ezzel jártak.  Halogatás nélkül elindulnak Jézussal. Eddig Márk úgy írta, a tenger mellett járt Jézus, tehát egyedül, innentől kezdve, már együtt mennek. Ezek az újdonsült tanítványok is oda, ahová Mesterük. Nincs halasztás, nincs elintéznivaló, mennek, és hol kötnek ki? A zsinagógában. A tanulatlan halászok a zsinagógában, és nem mondják, oda nem megyünk, nem értünk az Írásokhoz, a prédikáláshoz, mennek és figyelnek. Nyitott  a szívük az igére, Jézusra. Majd Jézustól megtanulják, amit nem tudnak, amit tudni kell. Ilyen nyitott szívvel kövessük Urunkat, és ilyen engedelmességgel. Ne legyen semmi fontosabb Isten országa dolgainál. Legyünk készek Tőle tanulni.

És Jézus tanít, igen, ez az első, és nem a gyógyítás. Ő nem gyógyító, hanem Isten országa evangéliumának hirdetője, az ország életmódjának, törvényeinek tanítója.  Elmondja, hogyan lehet oda bejutni, rámutat mindenki szára adott a lehetőség, nincs lezárva a kapu senki előtt, lehet valaki az emberi társadalom szerint megvetett, vagy gonosz, a kapuban a kereszt vár. Aki látja alkalmatlan és méltatlan voltát, de szeretne Isten országa polgára lenni, és kegyelemért kiált, az bemehet. A belépés kegyelemből történik.  Ez Isten ajándéka, ingyen belépő Isten országába. De csak akkor aktiválódik, amikor látom mibe került ez. Jézus a halálával szerezte meg, kifizette az árat.

Ebben a történetben is látjuk, a gonosz azonnal akcióba lép. Amikor az Úr elhozza a megnyomorított ember számára a szabadulást, és lehetővé teszi az Istenhez tartozást, azonnal cselekszik. Sátán pusztítani akar, azt élvezi, amikor az emberi életek, kapcsolatok tönkremennek, amikor idő előtt meghal az ember. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy a gonosz munkáját megtörje, harcba áll vele, és győzelmet arat. A tisztátalan lélek jól ismeri Jézust, mert ismeri a láthatatlan világból. Tudja kicsoda, honnan jött. Ő többet lát, mint mi. A gonoszt nem téveszti meg az emberi álruha, tisztában van vele, hogy nagy ellenfele jár itt.  Ez a tisztátalan lélek is ragaszkodik zsákmányához az emberből, az ember nyomorúságából él. És ez ma sem változott, felhasználja ehhez a modern világ lehetőségeit is.

Tudja azt is, hogy ahol Jézus megjelenik, ott neki leáldozik. Mert az Úr azért jött, hogy felszabadítsa az embert. Ár meglátnánk ezt, és kiáltanánk szabadítás után. A gonosz ismeri az Urat, de én ismerem-e? El tudom-e mondani másoknak kicsoda Ő? Világosan látom, hogy Ő Isten Fia, a Szabadító? A gonosz el akarja küldeni Jézust, de jó látni, nem megy el, nem hagyja magára a tehetetlen beteget, hanem megszabadítja.  Jézus végig járta az utat, nem ijedt meg a gonosz tombolásától. Ne engedjük, hogy a gonosz hanggal, érzelmekkel megzavarjon, Jézus a győztes, és mi Őhozzá tartozunk. Ne engedjük, hogy tovább uralkodjon, tovább zsarnokoskodjon az életek felett.  Jézus igazi szabadságot kínál, önként követhetem és megtapasztalom, hogy Isten országában kiteljesedik az életem. Isten országát látjuk munkában, megérkezett és azonnal megnyilvánul az ereje. Ahol Isten országa megjelenik, ott megváltozik az eddigi beidegződés, van esély újfajta életre. Ahol Isten országa megjelenik, a gonosz napja leáldozik.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

Isten áldásával