Isten országa

A

z Úr sok hatalmas tettet vitt végbe népe életében, van mire Mózesnek visszaemlékeznie és emlékeztetnie (5Móz 3,1-29). Mert a népnek is emlékezni kell. Mindaz, amit átéltek az Úrral való kapcsolatukban, az előttük álló honfoglalásra, a harcokra erőforrássá válhat. Szihón népével történt az első jelentős harc, az ellenük ajándékba kapott győzelem ad erőt. Erre kell visszatekinteni, ezt kell felidézni, amikor Básánnal néznek szembe. De nem a maguk ereje, a hadsereg felszereltsége nyújt biztonságot és ad reménységet, hanem az Úr személye, Aki kezükbe adja Básánt. Isten támogatásával és azzal az ígérettel vonulhatnak fel, hogy az Úr kezükbe adja ezt a népet.

Jó olvasni: Ne félj Tőle! Egy vándor nép, amelynek nincs kiképzett katonasága, nem rendelkezik modern fegyverekkel, most az életéért küzd, nem csoda, ha a félelem megkörnyékezi őket. Azonban Isten bátorítja övéit: Ne félj tőlük. Ne rájuk nézz, hanem Rám, és akkor nem fogsz félni. Mindig az Úrra nézzünk, és ne azokra a dolgokra, amik veszélyeztetnek. Halljuk meg, ne félj tőlük, ha az Úr útján járunk és elénk áll az ellenség, vagy akadályokat gördít elénk, ne féljünk, ne hátráljunk meg, hanem menjünk bátran tovább az Úrral.

Meg kell látnunk: az ellenség minket is akadályozni fog, kivonul ellenünk, amikor az Úr útját járjuk, amikor azt akarjuk tenni, amit Ő mond nekünk. Isten gyermekei mindig ellenséges közegben élnek. A gonosz meg akarja akadályozni, hogy célba érjünk. A pusztában bolyonghattak, de ne telepedjenek le az Istentől kapott hazában. Sátán ma is mindent megtesz, hogy ne éljünk mennyei hazánkban. Azt akarja, bonyolódjunk bele a földi dolgokba, ki se látszódjunk belőlük, és akkor nem jut időnk Isten dolgaival foglalkozni. Azonban szabad nekünk Istenhez kiáltani, és meghallani a válaszát. Ne félj tőlük. Kivonul ugyan ellened a Básán királya, de tied a győzelem. Csak nézd a keresztet, és lásd meg: a győzelem megvan. Az Úr Krisztus megszerezte a Golgotán a győzelmet, így bátran mehetünk előre, és élhetünk félelem nélkül. Az ellenséges had próba is: mit teszek? Megijedek, kapkodok, vagy komolyan veszem Isten szavát - ne félj, mert a kezedbe adom!?

Mózes felkészíti Józsuét a honfoglalásra, az első fontos útmutatás: láttad, mit tett az Úr azzal a két királlyal, mindig erre kell gondolnia. Isten két győzelmet adott, lényegesen nagyobb haderővel szemben. Így fogja a kánaán földjén élőket is a kezükbe adni. Még tovább megy az ígéret, maga az Úr  harcol értetek. Isten személyesen jelen lesz, velük harcol, sőt, az Úr maga harcol, nincs szüksége segítségre. Nem rajtuk fog múlni a birtokbavétel sikeressége, hanem Isten hatalmán.

Egyértelművé válik, hogy Mózes nem mehet be az ígéret földjére. Nem könnyű ezt elfogadni, évtizedeken keresztül ez vitte előre, erre várt, és most, mielőtt rálépne a földre, befejezi munkásságát. Azonban az Úr kegyelmes, és megengedi Mózesnek, hogy megláthassa az új hazát. Nem megy be oda, de látja. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy ne csak lássuk Isten országát, hanem lépjünk is be oda. Aki kívül marad, az nem jut életre. A szoros kapun léphetünk be az országba.

Az utód erősítése a feladata Mózesnek. Ne azon siránkozzon, hogy miért nem mehet be, hanem segítse az utódját. Ne magával legyen elfoglalva, hanem Józsué felkészítésével. Az idősebb generáció feladata az utódok felkészítése az életre. Nekünk kell megmutatni, hogyan kell élni Isten országában. Ne magunk körül forogjunk, hanem segítsük az utánunk jövőket a kereszthez, a kegyelemhez.

Az Úr folyamatosan hirdeti Isten országa evangéliumát (Mk 1,16-20). Most éppen a Galileai-tenger partján látjuk. Beszél Isten országáról, és hívogat is egyben. Nem elég hallani róla, hanem be kell lépni. Meg kell ismerni azt az országot, és benne élni. Azért hirdeti az Úr, mert már földi létünk idején benne élhetünk, az Úr fennhatósága alá tartozhatunk. Az élet biztonságát Isten országa adja. Aki oda tartozik, biztonságban van.

Egyszerű embereket lát meg, olyanokat, akik készek engedelmeskedni szavának, és Érte mindent elhagynak. Nem a legműveltebb, legbefolyásosabb réteget keresi, hanem azokat, akik a társadalmi mérce szerint nem sokat számítanak. Belőlük sok mindent nem néznek ki. Azonban Jézus látja bennük Isten gyermekét és országa hírnökeit. Ő lát bennünk fantáziát. Ezért ne csüggedjünk, az ő példájuk azt üzeni, Istennek van terve velünk.

Mennyire más Isten országa és maga az Úr Jézus is, mint ez a világ. Ő nem válogatja ki a tehetségeket, nem szelektál, hanem megszólít, kövess engem, és rajtam áll, hogy elindulok-e. Nem azokat hívja, akik meg tudják fizetni, hanem azokat, akik látják bűneiket, akiknek maguknak is segítségre van szükségük.

A halászokból emberhalász lesz. Életre fognak vonzani embereket. Az Úr Jézus követése közben válnak emberhalászokká. Nem megtanulják az új szakmát, hanem alkalmassá tétetnek rá. Az evangélium szolgálatára Jézus belső munkája által válunk alkalmassá. Pál apostol is kimondta, „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” (1Kor 15,10). Fontos megismerni az igét, de csak akkor válunk hitelessé, ha a saját életünket is átformálta az Úr. Amit hirdetek, azt nekem is át kell élnem, meg kell tapasztalnom.

Ezek az emberek nem csak másokat biztattak Krisztus követésére, hanem maguk is követték. Sőt, tétovázás nélkül, azonnal döntöttek Jézus mellett. De ez nem szóbeli döntés, érzelmi hullámzás volt, hanem komoly döntés. Egy életre szóló döntés, aminek a következtében minden megváltozott.  Otthagyták Isten országáért addigi munkájukat, és elindultak Jézust követni. Nem olvasunk arról, milyen fizetést ígért nekik az Úr. Ennek ellenére követték, mert felismerték, hogy Jézusban pénzzel ki nem fejezhető értéket kapnak. Isten országa mindennél többet ér. Én is el tudom ezt mondani?

Jakab és János még a családi vállalkozást, és apjukat is odahagyták Jézusért. Semmit nem szeretnek jobban az Úrnál. Így van ez az én életemben is? Nem szeretem jobban a vállalkozásom, a munkám, a pénzt vagy a hatalmat Jézusnál? Ott tudok hagyni Érte mindent? Ezek a halászok mindent otthagyva követik Jézust, kitárul előttük egy új világ. Megtapasztalják gazdagságát, hatalmát, sok csodát élnek meg, mert teljesen Krisztusra bízták magukat. Isten országa ma is valóság, ma is jelen van. Az Úr hívogat, aki hallja a hívást, induljon el az Ő nyomában.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kö-

vess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent

elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod:

„Jöjj, engem jobban szeress!”

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézus-

ban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes,

Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.