Elengedés

A

z Úr tanítja népét az Ő országa rendjére (5Móz 15,1-23). Mert Isten országában nem alkalmazhatjuk azokat a szokásokat, amiket korábban a magunk világában használtunk. Itt nem más emberek véleménye, szokásjoga az érvényes, hanem Isten útmutatása. Miért? Mert Isten népének minden tagjára odafigyel, fontos neki az is, aki eladósodott vagy szolgává vált. Mire tanít az Úr? Az elengedésre. Ez az országának alaptörvénye, az elengedés. Ez azt jelenti, hogy a hetedik esztendő végén minden adósságot engedjenek el. Ha a felebarát abba a helyzetbe jutott, hogy nem tudja megfizetni az adósságot, a hetedik esztendő végén el kell engedni. Isten gyermekét nem a másik tönkretétele motiválja, hanem a segítés. Elengedem, hogy talpra állhasson, újat kezdhessen.

Mindezt nem csupán parancsolja és elvárja az Úr, hanem Ő maga is eszerint cselekszik. Országára ez a jellemző. Azért küldte el az Úr Jézust a világba, hogy Általa elengedje bűn-adósságunkat. Mi sem tudunk fizetni, de eljött az Úr és kifizette a kereszten az adósságot. Az Atya pedig ezért elengedi a tartozást. Így azután adósság nélkül, tiszta lappal, szabadon kezdhetek újat.

Megtanít az Úr odafigyelni a bajban lévő, szegény felebarátra. Aki átélte az Úr szabadítását, gondoskodását, az észreveszi a másikat, és örömmel segít rajta. Ismeri az Úr a szívünket, ezért figyelmeztet: ne engedjünk az istentelen gondolatnak, ami azt sugallja, ne segíts, mert közel van az elengedés éve, és nem kapod vissza, amit adtál. Isten gyermeke tudja, hogy ő olyat és annyit kap az Úrtól, ami megfizethetetlen. Azt kéri az Úr, hogy szívesen adjunk annak, aki segítségre szorul. Jó megvizsgálni a szívünket, tudunk-e örömmel és szívesen segíteni annak, aki ránk szorul.

Az elengedés évének a törvényében az emberi élet értékének védelme nyilvánul meg. Az élet fontosabb az anyagi érdeknél. Akkor is bocsássák szabadon a rabszolgát, és engedjék el az adósságot, ha ezáltal haszontól esnek el. Milyen csodálatos is lenne, ha a mai ember szívét is az élet védelme töltené be. Ha nem a haszon vezérelne, hanem meglátnánk a hitre jutóban a testvért. Ahogyan Pál apostol megláttatja Filemonnal  Onézimuszban az értékest, a hasznost. Szökött rabszolga volt, büntetést érdemelt, de Krisztusban új emberré lett. Ezért kéri Pál, hogy most már az új embert lássa meg benne, bocsássa meg a múltját, engedje el tartozását, és adjon neki esélyt az új életre. Isten esélyt ad egy új, krisztusi életre. Urunk adjon ma nekünk is ilyen élet- és emberlátást. Meg is változna körülöttünk a világ, ha így viszonyulnánk a másikhoz. Ennek a magatartásnak az alapja, hogy én magam is átélem: adós vagyok, de Krisztusért Isten elengedi a tartozásom. Az Úr Jézussal én is újat kezdhettem. E nélkül a megtapasztalás nélkül nem megy.

Lényeges még, ha adunk az Úrnak, mindig értékest adjunk. Az adakozás ne selejtezés legyen. Amit én már nem tudok használni, ami nekem már értéktelen, az jó lesz majd Istennek vagy a másik embernek. Isten mindig a jobbat adja. A régi, rossz élet helyett ad egy egészen újat. Olyat ad, amihez nincs fogható. Amint azt a kánai menyegzőben is átélték. Amit az Úr Jézus adott, az jobb annál, amit az emberek tettek az asztalra. Az Úr mindig jobbat ad. Ő adja a legjobbat.

Az Úr Jézus ezekben a példázatokban Isten Országáról beszél (Mk 4,26-29). Bemutatja, miként is működik. Vetőmaghoz hasonlítja mai igénkben. Olyan, mint a vetőmag, amit bele kell juttatni a földbe. Ezt tette az Úr Jézus is. Hirdette az igét, mert tudta, ha változást akar, akkor az igének el kell jutni az emberekhez. Bele kell kerülnie Isten szavának a szívünkbe. Az ige visz végbe változást.

Benne van az is, hogy a változás, az új élet érdekében vetni kell, mégpedig az igét. Saját életünkben is az Úr szavára van szükség. Fontos, hogy folyamatosan foglalkozzunk vele. Engedjük, hogy átjárja a szívünket, egész lényünket.

Amit megértünk, azt adjuk tovább. A mi feladatunk is másokat Isten országával megismertetni. Beszéljünk Isten dolgairól az embereknek. Fontos még annak a felismerése, hogy a változást nem mi, hanem az ige viszi végbe. Itt nincs semmi erőlködés. Az ember csak elveti a magot, a többit pedig rábízza. Miért? Mert a magban életerő van. Ha bejut a talajba, elkezd munkálkodni. Így van ez a mi életünkben is. Isten szava erőtől, élettől duzzad, ha bekerül a szívbe, és tovább gondozzuk, elvégzi munkáját. Azonban nem lehet erőltetni.

Isten országában lényeges elem a türelem. Várjuk ki, amíg kikel az elvetett mag. Csak az kelhet ki, amit elvetünk, de ha vetettünk, legyünk türelmesek. Idő kell, amíg a magból új növény, majd termés lesz.

Magától terem a föld, de ez a magától már az elvetett magra vonatkozik. Ez már nem a megműveletlen földről szól, amely magától csak tövist tud teremni. Itt a magától azt jelezi, hogy emberi segítség, sürgető magatartás nélkül. Az ember feladata, hogy vesse el a magot, a növekedés azonban Isten munkája. Pál apostol is tisztában volt ezzel. Tudta, hogy ő vet, Apollós öntöz, de a növekedést Isten adja. A sürgetés nem hoz jó eredményt. Várjuk ki, amíg magától terem. Vessünk reménységgel, és várjunk türelemmel Isten munkájára.

Jézus, világ Megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek

fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást re-

ménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled hal-

nom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem,

Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven

Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled

élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt ke-

resztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, ve -

led élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert

nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megér-

demlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s

benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom:

Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled él-

nem.

Isten áldásával.